2024. november 5-én, bő egy hónap múlva elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban. A világ legnagyobb gazdaságának vezetői posztjáért a jelenlegi alelnök, a demokrata Kamala Harris és a volt republikánus elnök, Donald Trump küzd meg. Bár kampányígéreteik és kormányzati terveik alapján sok közös elem van kettejük programjában, mégis két alapvetően eltérő gazdaságpolitikai koncepciót fogalmaznak meg. Céljaik többnyire azonosak: mindketten az infláció csökkentését és az árszínvonal mérséklődését kívánják elérni, továbbá haza akarják hozni az amerikai termelőkapacitásokat, támogatva az innovációt. Azonban ezen kitűzések megvalósításához merőben más eszközöket alkalmaznának.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/trump-harris-gazdasagpolitika-1h9j6q7y19lk54g?live
Kamala Harris esélyegyenlőségre épülő gazdaságot építene
A demokrata elnökjelölt kampánybeszédeinek fő üzenete, hogy a kevésbé tehetősek és a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci és tanulmányi előrehaladását kívánja segíteni, valamint támogatja a felfelé irányuló társadalmi mobilitást. Ennek jegyében ígéretet tett, hogy kiterjeszti a szociális segélyre jogosultak körét és növeli a segélyek összegét. Egészségügyi reformjának keretében megnöveli az olcsó egészségbiztosítási program (Affordable Care Act) keretösszegét. Az Obamacare néven ismert programnak köszönhetően mintegy 45 millió amerikai jut kedvezményesebb egészségügyi ellátáshoz. Szintén a reform keretében folytatná a Donald Trump által megkezdett tárgyalásokat a gyógyszeripari vállalatokkal a vényköteles gyógyszerkészítmények árának leszállítása érdekében. Harris tervei szerint 2026-tól akár 80 százalékkal is csökkenteni fogják így a legdrágább gyógyszerkészítmények költségét. Emellett mintegy 3 millió ember számára, összesen 7 milliárd dollár értékben elengedné az egészségbiztosítási tartozásokat.
Az iparpolitika terén Harris a Joe Biden jelenlegi elnök által megkezdett irányvonalat folytatná. A termelőkapacitások belföldre szervezése érdekében még több, a CHIPS Törvényhez és az Inflációcsökkentési Programhoz (Inflation Reduction Act; IRA) hasonló közvetlen ipartámogatási projektet indítana. A szenátus jelenlegi erőviszonyai mellett Harris szavazata nélkül nem sikerült volna elfogadtatni sem az IRA-t, sem a koronavírus-járvány okozta gazdasági károkat enyhítő tervezetet sem (American Rescue Plan).
A demokrata jelölt a kisvállalkozások versenyképességének erősítése és a reindusztrializáció érdekében a startup vállalkozások számára évi 50 ezer dolláros adókedvezményt hagyna jóvá, segítve ezzel a vállalkozásindítás átlagosan 40 ezer dolláros költségét. Az adókörnyezet és a szabályozás egyszerűsítése révén élénkíteni kívánja a vállalkozási kedvet, és első elnöki ciklusa alatt el akarja érni, hogy 25 millió állampolgár nyújtsa be a kisvállalkozói kérelmét. Emellett a munkavállalók alkupozíciójának erősítése érdekében a valamilyen érdekvédelmi szövetkezethez való csatlakozás népszerűsítésére is lépéseket kíván tenni.
Az áremelkedésre rendkívül érzékeny amerikai lakosság az elmúlt három év inflációs periódusáért a jelenlegi elnököt, Joe Bident tartja felelősnek. Az elnökjelölt-csere következtében Kamala Harris már az infláció elleni küzdelem élharcosaként hivatkozik magára. Ígérete szerint hivatalba lépését követően a megélhetési költségek mérséklése érdekében szövetségi szinten betiltja a tisztességtelen árazási gyakorlatokat (price gouging). A versenyszabályozások szigorúbb betartatására fogja kötelezni a hatóságokat. Fel fog lépni a monopóliumközeli piacszerkezeti pozíciók ellen és megtiltja a versenytársak együttműködését, azaz a kartellt. Számos alapvető árucikk esetében ársapkák bevezetését támogatja. Kampánybeszédeiben gyakran hivatkozik főügyészi múltjára, amelynek során a fogyasztóvédelmi eljárások keretében több milliárd dollárnyi kártérítést szerzett a lakosság számára.
A lakhatási válság kezelése érdekében Harris az első lakást vásárlók részére 25 ezer dolláros közvetlen támogatást és 10 ezer dolláros adókedvezményt biztosítana. Ezen javaslat költsége meghaladná az évi 50 milliárd dollárt. A kereslet élénkítése mellett kínálat-oldali ösztönzést is végrehajtana. Ennek keretében széles körű adókedvezményeket nyújtana az olyan építőipari vállalatok számára, amelyek első házat vásárlók számára kínálnak ingatlanokat, továbbá az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében deregulációt hajtana végre. A szövetségi tulajdonban levő földterületek egy részét lakóövezetté nyilvánítaná, ahol ezt követően első ciklusában 3 millió új ingatlan felépítését ígéri, amelyeket kizárólag első ingatlant vásárlók vehetnének meg.
Harris vagyonadót vezetne be
A demokrata jelölt a segélyek kiterjesztése mellett a családokat érintő adókedvezményeket is bővítené. A gyermekek után járó engedményeket az újszülött első évében 6000 dollárra, hat éves koráig 3600 dollárra, ezt követően pedig 3000 dollárra növelné a jelenlegi kétezer dollárról. Becslések szerint az intézkedés költségvetési hatása 2035-ig 1200 milliárd dolláros bevételkiesés lenne.
Donald Trump első elnöksége alatt, 2017-ben hajtották végre az Egyesült Államok 2000 utáni legnagyobb adócsökkentését. Az Adócsökkentési és Munkahelyteremtési csomag (Tax Cuts and Jobs Act; TCJA) keretében Trump 2025 végéig a korábbi 15-35 százalék között sávosan változó társasági nyereségadót egységesen 21 százalékra szállította le. Emellett az összes jövedelmi kategóriában mérsékelte a személyi jövedelemadót, 37 százalékos maximális értéket megszabva a legtehetősebbek esetében. Az intézkedéscsomag emellett a túlságosan szigorú szabályozások egyszerűsítésével és észszerűsítésével is csökkentette az adózás adminisztrációs terhét. Amennyiben Harris megválasztása esetén nem hosszabbítja meg a 2026 elején lejáró TCJA-t, úgy tíz éves időtávlatban 4,5 ezer milliárd dollárral több adó fog befolyni a szövetségi költségvetés kasszájába, azonban az adófizetők 62 százaléka több adót fog fizetni. Éppen emiatt kiemelkedően fontos, hogy ki lesz a következő elnök, hiszen az évtized végéig meghatározhatja az Egyesült Államok adópolitikáját. Harris nem nyilatkozott a TCJA meghosszabbításáról, azonban ígérete szerint nem fogja emelni az évente 400 ezer dollárnál kevesebbet keresők, azaz az adófizetők 98 százalékának jövedelemadóját.
Becslések szerint a következő tíz évben 4,2 ezer milliárd dolláros deficitet okoznának a Harris által kilátásba helyezett kiadásnövelő és családi adóengedmény-intézkedések. Az adókedvezményeknek köszönhetően egy évtized alatt 2,8 ezer milliárd dollárral kevesebb bevétel folyna be az államkasszába. A bevételkiesést vagyonadó bevezetésével és a társasági nyereségadó növelésével tervezi pótolni a demokrata jelölt. A vállalatok nyereségét terhelő adót a jelenlegi 21 százalékról 2026-tól 28 százalékra emelné, ezzel tíz év alatt kétezer milliárd dollárral több bevételt biztosítva az államkasszának. Ez némileg kedvezőbb javaslat Biden 40 százalékos adóráta tervéhez és a 2020-as előválasztási versenyben Harris által ígért 35 százalékos rátához képest. A jelenlegi alelnök a vállalati adó emelése mellett a tehetősebbek adóterhét is emelné. A társadalom felső két százalékára, a 400 ezer dollárnál többet kereső társadalmi rétegre vonatkozóan hajtana végre tehernövelést. Szintén bevezetné a gyakorlatilag vagyonadónak tekinthető adónemet, amelynek keretében a legalább 100 millió dolláros vagyonnal rendelkezők értékpapírjainak és befektetéseinek felértékelődéséből származó, de ténylegesen nem realizált vagyonnövekményre vetne ki legalább 25 százalékos adót. A megnövelt jövedelmi adóból és vagyonadóból származó többletbevétel tíz év alatt elérheti az 1,8 ezer milliárd dollárt.
Trump adók helyett vámokra alapozná a szövetségi költségvetést
A republikánus elnökjelölt négy fő, „unortodox” gazdaságpolitikai ígéretet fogalmazott meg; adócsökkentés, védővámok bevezetése, kamatcsökkentés és a Szövetségi Tartalékrendszer (Federal Reserve, az Egyesült Államok jegybankja; FED) függetlenségének korlátozása. 2017-es adóreformjának célja a munkahelyteremtés, a beruházások élénkítése és a reindusztrializáció volt. Ismételt megválasztása esetén nem csupán meghosszabbítaná a reformcsomag hatályát, hanem ki is terjesztené annak rendelkezéseit. Ennek keretében a társasági nyereségadót 15-20 százalék közötti értékre vinné le azon cégek esetében, amelyek az Egyesült Államokban termelnek. Az alacsonyabb társasági nyereségadó akár 80-460 milliárd dolláros bevételkiesést is eredményezhet egy kormányzati ciklus alatt. Biden, Harris és Trump újraiparosítási célkitűzése azonos, csupán annak eszköze eltérő. Trump az ipar újjáépítését az adókedvezményeken keresztül kívánja elérni. A termelőkapacitás visszaépítése kiemelten fontos, az USA-ban – még a növekvő lakosságszám ellenére is – utoljára az 1940-es években volt olyan alacsony a feldolgozóiparban dolgozók száma, mint a 2010-es évtizedben.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19530457/
A republikánus elnökjelölt emellett a borravalót is adómentessé nyilvánítaná, illetve a társadalombiztosítási járulékok (Social Security benefits) adóztatását is felfüggesztené. Jelenleg egyedülállók akkor nem kötelesek adót fizetni, ha az éves jövedelmük nem éri el a 25 ezer dollárt, közös háztartásban élő párok pedig akkor nem, ha az összesített jövedelmük 32 ezer dollárnál kevesebb. Az előbbi intézkedés mintegy 4 millió vendéglátóiparban dolgozó alkalmazottat érintene (és Harris is támogatja), az utóbbi pedig a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (Congressional Budget Office) becslése szerint tíz éves távlatban mintegy 1,8-1,9 ezer milliárd dolláros adókiesést eredményezne. Ellenérv a lépéssel szemben, hogy a társadalombiztosítási adókedvezmény hatására a Társadalombiztosítási Alap (Social Security Fund) fizetésképtelensége az előrejelzettnél egy évvel korábban, 2032-ben bekövetkezne. Trump a családi adókedvezményt évi hatezer dollárra emelné, továbbá pénzügyi hozzájárulást vezetne be a nagy pénzintézetekkel szemben, a tranzakciós díjak mérséklése és a szabályozási környezet további egyszerűsítése mellett. Hasonlóan a 2017-es adóreformhoz, ez nem csak további tehercsökkenést idézne elő, hanem az árszínvonalra is kedvezően hatna.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19549190/
Trump az adócsökkentés okozta költségvetési hiányt az Egyesült Államok összes importjára kiterjedő egységes vámtétel bevezetésével ellensúlyozná. Javaslata szerint a kereskedelmi egyenleg hiánya is jelzi, hogy az amerikai fogyasztók több külföldi terméket vásárolnak, mint amennyi amerikait eladnak, amit a volt elnök az USA kereskedelmi partnerek általi kifosztásának tart. Az elmúlt évtizedekben a kiszervezés hatására leépült belföldi gyártókapacitások erősítésének érdekében a világ összes országával szemben 10-20 százalék közötti büntetővámot vetne ki az árubehozatalra, a kínai termékekre vonatkozóan pedig 60 százalékosat. Emellett második elnöki ciklusának első évében a Trump Kölcsönös Kereskedelmi Törvény (Trump Reciprocal Trade Act) keretében a kínai e-autókra 200 százalékos, származási országtól függetlenül pedig valamennyi gépjárműre 100 százalékos tarifát vetne ki. Ezen lépéseivel egyértelműen a belföldi vállalkozásoknak kedvezne, ugyanakkor a protekcionista intézkedés az árszínvonal emelkedéséhez vezetne.
Minden kereskedelmi korlátozás a külföldi termékek árának emelésével hivatott a fogyasztókat a belföldi gyártású termékek vásárlására ösztönözni. Kamala Harris ezt rendszeresen hangsúlyozza, kiemelve, hogy a legalább 10 százalékos vámra egyfajta forgalmi adóként kell tekinteni, amely a fogyasztóknak évente 300 milliárd dolláros többletkiadást okozna. Ennek az egyetlen üzenetnek a hangsúlyozására 370 millió dollárt különített el a Demokrata Párt. Harris Trumphoz és Bidenhez hasonlóan szintén hisz a védővámok hatásosságában, azonban azokat csak célzottan, bizonyos geopolitikai riválisokkal szemben és csak bizonyos termékkörökre terjesztené ki. Trump ezzel szemben konfrontatívabb kereskedelmi politikát tervez végrehajtani, amely az Európai Unióval szemben is fellép. A volt elnök több nyilatkozatában külkereskedelmi szempontból az EU-t Kínához hasonlította. A republikánus elnökjelölt a javaslatát a belföldi vállalkozások versenyképességének javítása mellett a külföldi exportőrök megbüntetésével támasztja alá – ez az érvelés azonban ellentmondásos, hiszen a vámtételeket nem a kereskedelmi partnerek, hanem a belföldi fogyasztók fizetik meg.
Emellett – ahogyan azt a 2018-ban Kínával kibontakozó kereskedelmi háború során láthattuk – a protekcionista kereskedelmi intézkedések nem maradnak válaszlépés nélkül. 2023-ban az USA 427 milliárd dollár értékben importált Kínából, a világ többi részéből pedig 2,7 ezer milliárd dollár értékben, amivel a legnagyobb importőr ország volt. Az általános vámtétel alapjaiban rendezné át a világkereskedelmi folyamatokat, ami akár az USA szövetségeseit, elsősorban az Európai Unió tagállamait és Japánt is ellenintézkedésekre sarkallhatja, így Trump lépésének következtében a kereskedelmi háború globális szintre eszkalálódhatna. Egy kínai válaszlépés az agrártermékek esetében lenne igazán káros az Egyesült Államok gazdaságára. A Tax Foundation adópolitikai kutatóintézet elemzése szerint az eddigi (2018-2024 között bevezetett) védővámok 0,2 százalékkal mérsékelték az amerikai GDP-t, Trump tervei pedig további 0,8 százalékkal csökkenthetik azt. Más, ennél sokkal pesszimistább előrejelzések szerint a kibontakozó globális kereskedelmi háború akár 7 százalékkal is visszafoghatja a világkereskedelmi forgalmat.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/usa-vambevetelei-1hmr6g8wqydxo2n?live
Donald Trump a szövetségi költségvetés bevételszerkezetét alapjaiban alakítaná át, egyre inkább hangsúlyosabbá téve a vámbevételeket. Ahogyan az előbbi ábrán látszik, ennek megvannak a történelmi előzményei. Az elmúlt évben a szövetségi költségvetés bevételeinek 1,59 százaléka származott a vámbevételekből.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19530879/
1897-ben William McKinley elnök a Dingley Törvény keretében 50 százalékos általános importvámot vezetett be, amelynek köszönhetően nem kényszerült a személyi jövedelmadó bevezetésére. Ezt követően 1971-ben Richard Nixon vezetett be általános, 10 százalékos védővámot a külföldi termékekkel szemben. A Bretton Woods-i merev árfolyamrendszerben ezt könnyebben végre lehetett hajtani, a 21. századi szabadon lebegő árfolyamok esetében azonban a vámok által kiváltott hatás érvényesülése a dollár felértékelődését eredményezné. Az exportvolumen növelése érdekében ugyanakkor Trump a dollárárfolyam gyengítését szorgalmazza. Ezt több módszerrel el lehet érni, például az 1985-ös Plaza egyezményhez hasonló többoldalú megállapodásokkal, a pénzmennyiség növelésével vagy a kamatkörnyezet mérséklésével.
Az exportvolumen növelése érdekében Trump korlátozná a monetáris politika függetlenségét
Donald Trump kampánykörútján többször kifejtette, hogy a dollárárfolyam túlságosan erős, így a külföldi termékek ugyan olcsóak, de az amerikai termékek nem versenyképesek az ár szempontjából a globális piacon. Az árukivitel volumenének növelése és a beruházások élénkítése érdekében a republikánus jelölt a gyorsított ütemű alapkamatcsökkentést szorgalmazza. Egyik fő kereskedelempolitikai tanácsadója, Robert Lighthizer szerint ez az árfolyamgyengítés legeredményesebb módja. Ezzel mérsékelni lehetne a teljes kamatkörnyezetet, vissza lehetne fogni az elszálló adósságszolgálati költségeket és kevésbé vonzóvá lehetne tenni az amerikai államkötvényeket. Utóbbi hatás következtében kevesebb forrás áramlana be az amerikai gazdaságba, alacsonyabb lenne a dollár iránti kereslet, így annak árfolyama gyengülne. Azonban az Egyesült Államokban a monetáris politika alakítási joga kizárólag a jegybankra tartozik, a mindenkori elnöknek nincs rá befolyása. Ismételt megválasztása esetén Trump valószínűsíthetően nem fogja ismét jelölni Jerome Powell jelenlegi jegybankelnököt ciklusának 2026 elején esedékes lejártakor. A FED függetlenségének korlátozását követően annak eszköztárát az elnök a kormányzati gazdaságpolitika támogatására használhatná.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/copy-usa-vambevetelei-1h0n25omeq05l4p?live
A republikánus jelölt számos intézkedése, mint például a protekcionista kereskedelempolitika, inflatorikus hatással bírna. Trump tanácsadóinak kijelentései szerint a védővámok alkalmazása és az adócsökkentések előbbre való célkitűzések, mint a kamatkörnyezet mérséklése, így amennyiben ezen lépések áremelkedéshez vezetnének, nem zárják ki az alapkamat szinten tartását, esetlegesen kismértékű emelését. A gyengébb dollárárfolyam az Európai Unió számára is kedvezőbb lenne, többek között azért, mert az Európai Központi Bank mellett a régió összes autonóm jegybankja a FED döntéseit is figyelembe veszi kamatdöntései meghozatalakor. Emiatt a FED erőltetett kamatmérséklése az európai kamatkörnyezetet is mérsékelné.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19546882/
Donald Trump az inflációt érintő kérdésekre rendszerint energiapolitikai válaszokat ad. Tervei szerint hivatalba lépését követően növelik az Egyesült Államok energiatermelését, mérsékelve ezáltal az üzemanyag- és villamosenergia-árakat, aminek a hatása később megjelenik majd a mindennapi árucikkek árszínvonalában is. Kamala Harris megnyilvánulásai szerint már nem ellenzi a palagáz repesztéses technológiájú kitermelését, amely fordulat valószínűsíthetően a fosszilis energiahordozók kereskedelmével foglalkozó vállalatok lobbijának köszönhető. Trump ezzel szemben következetesen kiáll a hagyományos erőforrások alkalmazása mellett; energia-függetlenségének megteremtése után az Egyesült Államokat a világ legnagyobb energiaexportőrévé szándékozik tenni. Amennyiben a kellően olcsó amerikai energiahordozók elárasztják a globális piacot, ez az Európai Unió számára is kedvező fejlemény lehet, mivel mérsékelné az energiaárakat és kiváltaná az orosz energiaellátást. Az infláció elleni küzdelmet érintve emellett Trump kijelentette, hogy második elnökségének első napján az összes szövetségi hatóságot arra kötelezné, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi eszköz alkalmazásával lépjenek fel a tisztességtelen árazási gyakorlatok ellen, többek között az előállítási költség-növekménynél nagyobb arányú árnöveléssel szemben. A kamatkörnyezet mérséklésével a háztartások egyik legnagyobb költségét, a jelzáloghitelek törlesztőrészletét is mérsékelni lehetne, ami a lakhatási válság egyik kiváltó oka.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19561479/
A lakhatási válság és a magas ingatlanárak kapcsán a republikánus jelölt az állami tulajdonban levő területek lakóövezetté minősítése mellett az ország közepén fekvő államok fejlesztését és népszerűsítését célzó programot fog indítani a túlnépesedett államok lakóinak átcsábítása érdekében. A régiós különbségek egyre szélesebbek az Egyesült Államok ingatlanpiacán, egy közepes méretű kertes családi ház átlagárában akár 800 százalékos különbség is lehet egy tengerparti és egy belsőbb állam között. A lakhatási válság kezelése érdekében Trump emellett fel fog lépni az illegális lakásfoglalók és a dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlók ellen, az Obama-kormányzat óta nem látott tömeges elszállításukat ígérve. A papírokkal nem rendelkező bevándorlók számát az Egyesült Államokban 10-35 millió fő közé teszik, azaz a lakosság 3-10,5 százaléka tartózkodik törvénytelenül az országban.
Az amerikai jobboldal egyik legnagyobb szakpolitikai háttérintézménye, a Heritage Foundation az 1980-as elnökválasztás óta publikál az elnöki programterv készítéséhez segítséget nyújtó szakpolitikai javaslatcsomagot. A 2024-es választási kampány során is közzétették a Project 2025 című több száz oldalas intézkedés-tervezetet. Ennek jelentős része gazdaságpolitikai reformokról szól, mint például a FED feladatköreinek átalakítása, a dollár aranyfedezetének visszaállítása, illetve a jelenleg jövedelmi adókra alapuló bevételszerkezet inkább fogyasztást terhelő adókra való változtatása. Bár számos közös javaslatuk van, Donald Trump kijelentette, hogy a Republikánus Párt szellemi holdudvarába tartozó intézménnyel csak informális kapcsolata van. Közös elem például a FED mandátumainak átalakításán túl a társasági nyereségadó csökkentése a belföldön termelő vállalatok esetében, vagy az állami intézményrendszerben szakmai munkát végzők kinevezésére vonatkozó elnöki hatáskör kiterjesztése.
Elnöktől függetlenül az Egyesült Államok eladósodottsága nőni fog
2024-ben az Egyesült Államok éves költségvetésének keretösszege közel 6,29 ezer milliárd dollár, az adóbevételek összege 4,39 ezer milliárd dollár, így az államháztartási hiány megközelítőleg 1,9 ezer milliárd dollár. Az IMF becslése szerint ez az éves GDP 7 százalékát teszi ki. Az adósságszolgálatra fordított összeg a tavalyi évben lépte át először az ezermilliárd dollárt, amellyel – megelőzve a védelmi kiadásokat – a második legnagyobb költségvetési tétellé vált.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19531184/
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19546809/
Amennyiben mindkét elnökjelölt a kampányígéreteik szerint fog cselekedni a hivatalba lépést követően, az óriási deficit még nagyobbra duzzadásával lehet számolni, hiszen Trump és Harris egyaránt adócsökkentésekkel kampányol – a demokrata jelölt esetében ráadásul ez még kiadásnövekedéssel is párosul. Az adócsökkentési javaslatok eredményeként Harris elnöksége esetén egyetlen évtized alatt 1,4 ezer milliárd dollárral, míg Trump elnöksége esetén 2035-ig 3 ezer milliárd dollárral nőne az Egyesült Államok költségvetésének hiánya, amit Harris elnöksége a megnövelt szociális kiadások révén további 1,8 milliárd dollárral növelne. Ezt ellensúlyozandó, Harris adónövelése közel 2 ezer milliárd dollár pluszt jelentene az államkasszának, míg a Trump által kilátásba helyezett vámtételekből 2,8 ezer milliárd dollárnyi bevétel származna ugyanezen időtávon. A 2017-es adóreform meghosszabbításának következtében 2036-ig közel 4 ezer milliárd dollárral kevesebb adóbevétele lenne a költségvetésnek.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19535032/
Az előrejelzések szerint az Egyesült Államok államadóssága pár éven belül elérheti a bruttó hazai össztermék 130 százalékát; ezzel az USA az eladósodottság mértékének szempontjából egy csoportba fog kerülni Olaszországgal. Az eladósodottság fenntarthatóságának kérdése azonban számos egyéb tényezőtől függ, mint például az államadósság devizaaránya, a kamatszint és a futamidő. A dollár globális szerepe miatt a FED gyakorlatilag korlátlanul (kizárólag az áremelkedés mértékét figyelembe véve) növelheti a pénzmennyiséget, így nem kell a fizetésképtelenségtől és az eladósodottságtól tartania. Ugyanakkor a választók 57 százalékát érdekli a deficit és az államadósság kérdése, amivel a választói prioritási ranglista kilencedik helyén áll.
Trump a védelmi kiadások növelését, Harris az ukrán támogatások kibővítését tervezi
Gazdasági programhirdető eseménye során Donald Trump a védelmi kiadások növelését is kilátásba helyezte; elnöksége alatt érheti el az Egyesült Államok katonai költségvetése először az ezermilliárd dolláros határt. Az űrvédelmi haderőnem fejlesztése mellett az izraeli vaskupolához hasonló légvédelmi rendszer kiépítését is tervbe vette, az egyre erősödő és egyre fejlettebb képességekkel rendelkező riválisok miatt. A védelempolitika és a külpolitika terén sokszor kritizálják a volt elnököt, például azzal vádolva őt, hogy a NATO-ból való kilépés kilátásba helyezésével veszélyezteti az euroatlanti régió biztonságát. Lehetséges, hogy a kilépéssel való fenyegetés egy taktika része, amellyel a védelmi kiadások növelésére sarkallja szövetségeseit. A taktika eredményének is tekinthető, hogy míg 2016-ban csupán néhány NATO-tagállam teljesítette a GDP 2 százalékára vonatkozó finanszírozási irányelvet, 2023-ban már a tagok közel kétharmada. Trump felvetette az irányelv reformját, amivel az eddigi 2 százalékról 3 százalékra emelné az elvárt GDP-arányos védelmi kiadások szintjét. Megnyilvánulásai alapján Trump mindenesetre újraértékelné az Egyesült Államok NATO-ban betöltött szerepét, és fontolóra venné Washington részvételének jelentős csökkentését a szervezetben. A volt elnök régóta ellenzi a NATO kollektív védelmi záradékát, és gyakran állítja, hogy számos NATO-tagállam kihasználja az Egyesült Államokat.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19532197/
Külpolitikai szempontból a Trump-adminisztráció 2018-as nemzetvédelmi stratégiája hangsúlyozta az ázsiai-csendes-óceáni térség és Európa stratégiai jelentőségét, különös tekintettel az egyre agresszívebb hatalmakkal, például Kínával és Oroszországgal folytatott nagyhatalmi versenyre. Trump ugyanakkor lépéseket tett az amerikai hadsereg külföldi jelenlétének csökkentése érdekében, többek között Afganisztánban.
Kamala Harris a multilaterális együttműködés és a NATO határozott támogatója, kül- és védelempolitikai téren pedig a jelenlegi kormányzat irányvonalát folytatná. A 2024-es Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián az alelnök megerősítette az Egyesült Államok NATO melletti elkötelezettségét.A Biden-adminisztráció 2022-es nemzetbiztonsági stratégiája alapvetően fenntartotta a Trump-adminisztráció által a Kínával és Oroszországgal folytatott nagyhatalmi versenyre helyezett hangsúlyt, és Kína kordában tartásának jegyében kiemelten kezelte a szövetségépítést az ázsiai-csendes-óceáni térségben. A jelenlegi adminisztráció alatt került sor az első személyes találkozóra az ún. Quad tagállamainak (USA, Ausztrália, Japán és India) vezetői között, továbbá létrejött Ausztráliával és az Egyesült Királysággal az AUKUS elnevezésű megállapodás, amelynek célja, hogy megerősítse a résztvevő országok közös elrettentő és védelmi képességeit Kínával szemben. Harris emellett nagyobb amerikai szerepvállalást szorgalmaz Afrikában, ahol 2023-ban egyhetes látogatást tett.
Trump azt állítja, hogy gyorsan véget tudna vetni az ukrajnai háborúnak. Újraválasztása esetén nem kötelezné el magát az Ukrajnának nyújtott további amerikai segítség jóváhagyása mellett, mondván, hogy az európai országoknak növelniük kell saját hozzájárulásukat. Elnökként közelebbi kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, bár az ukrán területek annektálása miatt kiterjesztette a Moszkvával szembeni szankciókat, és kilépett egy fontos amerikai-orosz fegyverzet-ellenőrzési szerződésből. Trump szerint az Egyesült Államok érdeke az ukrajnai háború gyors befejezése, ugyanakkor azt is mondta, hogy a Putyin által megfogalmazott feltételek nem elfogadhatóak. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ugyan a Republikánus Párt számára egyértelműen Kína és nem Oroszország a fő geopolitikai ellenfél, Ukrajna támogatásától sem zárkóznak el teljes mértékben: az elmúlt szűk három évben folyósított amerikai támogatásokat a republikánus törvényhozók 60-70 százaléka megszavazta.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19560912/
Harris szerint az Egyesült Államok támogatni fogja Ukrajna védelmi erőfeszítéseit Oroszországgal szemben „ameddig csak szükséges”, elhárítandó egyben azt a fenyegetést is, amit egy orosz győzelem jelentene Európa többi részére nézve. 2024 júniusában Harris képviselte az Egyesült Államokat az Ukrajna által Svájcban szervezett békecsúcson. Harris győzelme esetén az eddigi támogatási struktúra fennmaradása valószínűsíthető: a legtöbb katonai segítséget továbbra is az USA nyújtja majd Ukrajnának, pénzügyi segítségnyújtás terén pedig meghatározó marad az EU.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/trump-harris-kulpolitika-1h7v4pd9omgj84k?live
Kétpárti egység Kínát illetően
Trump a mesterséges intelligencia fejlesztését Kínával folytatott fegyverkezési versenynek tekinti. Úgy véli, hogy az energiapolitikája által garantált bőséges áramellátás segít majd az amerikai technológiai óriáscégeknek megnyerni a versenyt. A volt elnök gazdasági visszaélések sorozatával vádolja Kínát: szellemitulajdon-lopással, valutamanipulációval, export- és egyéb támogatásokkal, valamint gazdasági kémkedéssel. Szerinte agresszív fellépésre van szükség az amerikai munkavállalók védelme és az Egyesült Államok Kínával szemben fennálló jelentős kétoldalú kereskedelmi deficitjének csökkentése érdekében. Elnökként megszüntetné a Kínától való függőséget minden kritikus területen, továbbá betiltaná az amerikai befektetéseket Kínában és az amerikai eszközök kínai megvásárlását.
Trump visszavonná Kína „legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülő ország” státuszát, amelyet az Egyesült Államok 2001-ben biztosított az országnak, és korlátozná a kínai befektetéseket az amerikai ingatlan- és ipari szektorban. A Biden-adminisztrációhoz hasonlóan a republikánus elnökjelölt is korlátozná a félvezetők és a chipgyártó berendezések Kínába irányuló exportját. Trump elnökként fokozta az amerikai haditengerészeti járőrözést a Tajvani-szorosban, és több fegyvereladást szorgalmazott Tajvan számára, ugyanakkor azt mondja, hogy Tajpejnek fizetnie kell az amerikai védelemért.
Harris szerint Kína szellemitulajdon-lopást folytat, továbbá a tisztességtelenül támogatott exportjával torzítja a világgazdaságot. A Biden-adminisztráció álláspontja szerint Kína növekvő befolyása és egyes területeken mutatott agresszív magatartása a vezető nemzetbiztonsági fenyegetés az Egyesült Államokra nézve. A demokrata jelölt ígérete szerint biztosítani fogja, hogy „Amerika, ne Kína nyerje meg a XXI. századért folytatott versenyt”. A Biden-adminisztráció szigorú korlátozásokat vezetett be a nemzetbiztonság szempontjából kritikusnak tartott csúcstechnológiai termékek Kínába irányuló exportjára, továbbá nyomást gyakorol partnereire többek között az Európai Unióban, hogy hasonló intézkedéseket vezessenek be.
Harris úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak „kockázatmentesítenie”, nem pedig „leválasztania” kell magát Kínáról, mivel szerinte Washington elvesztette a Trump alatt kezdődött kereskedelmi háborút. A jelenlegi adminisztráció fenntartotta a Trump által Kínára kivetett 360 milliárd dollár értékű vámokat, és több tízmilliárd dollár értékű új vámot is bevezetett. A demokrata elnökjelölt továbbra is támogatná Tajvan önvédelmét, összhangban a sziget vonatkozásában régóta folytatott „stratégiai kétértelműség” politikájával.
Közel-Kelet
Trump Közel-Kelettel kapcsolatos elképzeléseit Izrael és Szaúd-Arábia erőteljes támogatása, valamint az Iránnal szembeni konfrontatív hozzáállás határozza meg. Trump nevéhez fűződnek az Ábrahám-megállapodások, amely Izrael és egyes arab országok közötti normalizációs megállapodások sorozata volt. Elnökként 2020-ban új közel-keleti béketervet tett közzé, amely szuverenitást biztosított volna Izraelnek a megszállt palesztin területek nagy része felett. A republikánus elnökjelölt Izraelt „nagyra becsült szövetségesnek” nevezi. Elnökként visszalépett a korábbi kétpárti konszenzustól azzal, hogy nem támogatta egy önálló palesztin állam létrejöttét. Az Izrael és a Hamász közötti háború kitörése után 2023-ban azt ígérte, hogy „büszkén kiáll” Izrael mellett. A Trump-Harris-vita során azzal vádolta Harrist, hogy „gyűlöli Izraelt”.
Harris támogatja Izrael önvédelemhez való jogát, ugyanakkor kritizálja a palesztin civil áldozatok magas számát, amit „humanitárius katasztrófának” nevez. Támogatja az azonnali tűzszünetet és az izraeli túszok szabadon bocsátását, valamint a régóta húzódó izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását. Az alelnök szerint Izraelnek felelősségre kell vonnia a ciszjordániai „szélsőséges telepeseket” a palesztinok ellen elkövetett erőszakért. Harris támogatja az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segélyt, és folytatná a jelenlegi adminisztráció Izrael felfegyverzésére vonatkozó politikáját. Felszólította az izraeli vezetőket, hogy tegyenek többet a gázai civilek védelme érdekében, és nyomást gyakorolt az izraeli kormányra annak érdekében, hogy több segélyt engedjen be Gázába. A gázai háború törést okozott a Demokrata Párton és a demokrata szavazóbázison belül egyaránt, Harris pedig próbál „egyensúlyozni”, és úgy viszonyulni a háborúhoz, hogy azzal a lehető legkevesebb Izrael-párti és -ellenes szavazót veszítse. A demokrata elnökjelölt 2021-ben megerősítette, hogy az Egyesült Államok támogatja a Trump-adminisztráció által tető alá hozott Ábrahám-megállapodásokat. Ígérete szerint „minden szükséges intézkedést” meg fog tenni az amerikai csapatok védelmében Irán és a hozzá kötődő szervezetek ellenében.
Az USA és az EU viszonya
Kamala Harrist az Európai Unió vezetői kevéssé ismerik, az elképzeléseiről pedig nem sok konkrétum derült ki eddigi kampánya során. Ezzel együtt az EU (legalábbis annak egy része) számára az ő győzelme egyértelműen előnyösebb lenne, mint egy második Trump-elnökség. Uniós várakozások szerint Harris külpolitikai téren alapvetően a Biden-adminisztráció irányvonalát követné, azaz – az EU-val összhangban – folytatná Ukrajna támogatását, Európa pedig továbbra is számíthatna a NATO-n belüli amerikai szerepvállalásra. Gazdaságpolitikai téren borúsabbak a kilátások: a jelenlegi kormányzathoz hasonlóan Harris is az amerikai gazdaság erősítését, a hazai termelés és csúcstechnológiák állami támogatásokkal történő fejlesztését tekintené elsődlegesnek, protekcionista intézkedésektől sem visszariadva. Az EU-nak Biden elnöksége alatt nem sikerült elérnie a Trump által az európai acél- és alumíniumimportra kivetett vámok visszavonását, csak a 2025 márciusáig történő felfüggesztésüket, a 2022-ben elfogadott Inflációcsökkentési Törvény pedig komoly kihívást jelent az EU számára a zöld átállás előmozdítására szánt óriási állami támogatás miatt. Minden jel arra mutat, hogy Harris alatt is folytatódna ez a gazdaságpolitikai irányultság.
Donald Trump az elmúlt években kritizálta EU-t, ami szerinte „kihasználja” az Egyesült Államokat a kereskedelem terén. Megválasztása esetén Brüsszel az uniós-amerikai kapcsolatok jelentős romlására számít, amint ez történt Trump első elnöksége alatt. Mint azt az orosz-ukrajnai háborúról és a NATO-ról szóló fejezeteknél kifejtjük, az EU-nak számolnia kell azzal, hogy egy újabb Trump-elnökség Ukrajna amerikai támogatásának csökkenését, illetve az USA NATO-szerepvállalásának változását hozhatja magával. Trump gazdaságpolitikai elképzelései az első elnöksége intézkedéseinél is protekcionistábbak; a republikánus jelölt például 10 százalékos vámot helyezett kilátásba minden importra vonatkozóan. Robert Lighthizer, Trump volt kereskedelmi főtárgyalója és jelenlegi tanácsadója számára elfogadhatatlan a „rendkívül kiegyensúlyozatlan” EU-USA kereskedelmi kapcsolat (2023-ban az EU 156 milliárd eurós áruforgalmi többletet ért el az Egyesült Államokkal szemben, míg a szolgáltatások terén 104 milliárd eurós deficitet).
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság nemrég újraválasztott elnökének gazdaságpolitikai elképzelései között immár kiemelt szerepet játszik a gazdasági biztonság, ez a fejlemény pedig részben annak a felismerésnek az eredménye, hogy bárki is lesz a következő amerikai elnök, gazdaságpolitikáját az „Amerika az első”-szlogen jegyében fogja folytatni.
A magyar-amerikai kapcsolatok közelmúltbeli alakulása és kilátásai a választás után
A magyar kormány viszonya kifejezetten hűvös a 2021 óta hivatalban lévő demokrata kormányzattal, amely a 2009-2017 közötti Obama-adminisztrációhoz hasonlóan gyakran kritizálja a kormányt a demokrácia, a kisebbségi jogok és egyéb kapcsolódó területek vélt állapota miatt. Jelzésértékű volt, hogy az amerikai kormányzat szervezésében 2021-ben és 2023-ban megrendezett demokráciacsúcsra – egyedüli európai uniós tagállamként – Magyarországot nem hívták meg.
David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének 2022 augusztusi hivatalba lépését követően a magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatok korábban nem látott mélypontra süllyedtek. Pressman számos területen folyamatosan kritikával illeti a magyar kormányt, így többek között a demokráciával, az LMBTQ-kisebbség jogaival, a vélelmezett orosz- és Kína-barátsággal, a finn és a svéd NATO-csatlakozás késleltetésével kapcsolatban. A kormány Pressman tevékenységét, illetve az amerikai kormányzati kritikákat a magyar belügyekbe való beavatkozásnak tekinti.
A fentiek fényében nem nehéz politikai motivációt látni azon döntés mögött, hogy Washington 2023 augusztusában korlátozta a magyar állampolgárok amerikai tartózkodási lehetőségeit. Magyarországgal együtt 40 ország vesz részt az USA vízummentességi programjában, aminek keretében az országba beutazni vágyóknak csupán egy úgynevezett elektronikus utazási engedélyre (ESTA) van szükségük. Tavaly azonban kizárólag a magyar állampolgárokra vonatkozóan olyan változás lépett életbe, amelynek értelmében az ESTA érvényességi ideje kettőről egy évre csökkent, és már csak egyszeri látogatást tesz lehetővé.
A 2020-as amerikai elnökálasztáshoz hasonlóan a magyar kormány nyíltan Trump Fehér Házba történő visszatérését pártolja: mint Szijjártó Péter külügyminiszter február elején fogalmazott, a kormány azt szeretné, ha a kétoldalú kapcsolatok a Trump elnöksége alatti időszak szintjére térnének vissza, ennek pedig az a feltétele, hogy a volt elnök térjen vissza. Orbán Viktor hamar felismerte, hogy Trump feltűnésével új korszak vette kezdetét a globális politikában: ő volt az első vezető pozícióban lévő politikus, aki 2016-ban támogatásáról biztosította az elnökségért ringbe szálló Trumpot. Az egymást rendszeresen nyilvánosan dicsérő két politikus többször találkozott személyesen: 2019-ben Trump a Fehér Házban fogadta Orbánt (ez 14 év után az első alkalom volt, hogy egy amerikai elnök hivatalosan fogadott egy magyar miniszterelnököt), majd – immár Trump hivatali idejének lejárta után – 2022-ben és idén is találkoztak az USA-ban.
Orbán a Biden-adminisztráció alatt is ápolta a Trumppal és az amerikai konzervatív politikai közösséggel fenntartott viszonyt az általa szorgalmazott nemzetközi jobboldali hálózatépítés keretében. A magyar kormányfő 2022-ben felszólalt az amerikai jobboldal fontos fórumán, a Conservative Political Action Conference-en (CPAC), amelynek európai verzióját idén immár harmadjára rendezték meg Budapesten.
A diplomáciai kapcsolatokkal ellentétben gazdasági téren mindazonáltal kiválóak a magyar-amerikai kapcsolatok: a kétoldalú kereskedelem korábban nem látott mértékben bővült az elmúlt években, 2022 végén pedig 1700 amerikai vállalat 110 ezer embert foglalkoztatott Magyarországon. 2024-es adatok szerint az USA a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon; a mintegy 100 milliárd eurós közvetlentőke-befektetés (FDI)-állomány nagyságrendileg 10 százaléka köthető az Egyesült Államokhoz. A koronavírus-járvány látványosan visszavetette az amerikai FDI-t (a 2019-es mintegy 335 milliárd forintról 2020-ban nem egészen 64 milliárdra esett vissza), ám 2022-ben már több mint 700 milliárd forintot tett ki, ami rekordnak számít. Ebből ugyanakkor nem lehet messzemenő következtetést levonni a jövőre nézve, mivel az FDI alakulása számos tényezőtől függ. Gazdasági téren az egyetlen negatív közelmúltbeli fejlemény az, hogy 2022 júniusában az USA – a globális minimumadó kezdeti magyar ellenzésére válaszul – felmondta az 1979 óta érvényben lévő, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. Ami a biztonságpolitikai együttműködést illeti, hazánk tavaly teljesítette a NATO 2 százalékos védelmi kiadási célkitűzését, miután a GDP 2,43 százalékát fordítottuk erre a célra.
Bár a két elnökjelölt gazdaságpolitikai intézkedéseinek elsősorban belföldi hatása lesz, az amerikai gazdaság globális súlya miatt ezeket Magyarországon is érezni fogjuk. Kamala Harris kampánya során túlnyomórészt a belföldi kérdésekkel foglalkozik, így lehetséges elnöksége alatti intézkedések globális hatása mérsékeltebb lehet. A kereskedelmi háborút nem kívánja globális szintre kiterjeszteni, így – mivel szövetséges országról van szó – sem a Magyarországgal folyó működőtőke befektetések, sem pedig a kereskedelmi forgalom volumenében nem várható csökkenés. Ezzel szemben Donald Trump általános 10-20 százalékos vámtétele előreláthatólag csökkenteni fogja az európai, így a magyar termékek iránti amerikai keresletet. A Donald Trump által kilátásba helyezett gépjárműimport-büntetővám hátrányosan érintheti a magyar gazdaságot, mivel hazánk autóexportjának a 8 százaléka, több mint egymilliárd dollár értékben irányul az Egyesült Államokba. Az USA-val folytatott kereskedelmünk 23 százalékát az autók és alkatrészeik adják. Az akkumulátorokkal és egyéb elektronikai berendezésekkel kiegészülve ez az arány eléri a 70 százalékot. A jobboldali jelölt ezen javaslata azonban kevésbé tekinthető megvalósíthatónak, ugyanis az országban forgalomban levő járművek 45 százaléka külföldről származik és az általános büntetővám óriási áremelkedést okozna. A protekcionista kereskedelempolitikai intézkedéseket a republikánus jelölt az amerikai gyártókapacitás védelmének érdekében akarja bevezetni.
Donald Trump elnöksége alatt további iparvédelmi intézkedésekre lehet számítani. Ilyen ígéret például a magyar piacon is jelenlevő, mezőgazdasági munkagépeket gyártó John Deere vállalat esetében a 200 százalékos büntetővám kivetésének a bejelentése, amennyiben a cég az üzemeit külföldre helyezi át. Az ehhez hasonló védőintézkedések Trump elnöksége alatt tovább ronthatják az amerikai szereplők külföldön való befektetési hajlandóságát, így hazánk területén történő gyárlétesítés iránti kedvet is. Ezzel szemben a republikánus jelölt monetáris politikája mentén Magyarország vonzóbb befektetési célponttá válhat. A dollár tudatos gyengítése a szuverén fizetőeszközök, így a forint erősödéséhez vezethet, ezzel ugyan exportteljesítményünket némileg visszafogva, azonban az importtermékek cserearányának javításán keresztül mérsékelve a hazai áremelkedést. Az amerikai jegybank kamatvágása a globális szerep miatt a többi monetáris övezet kamatszintjét is befolyásolja. Az elmúlt félévben mind az MNB, mind az EKB monetáris tanácsának döntését jelentős mértékben meghatározták a FED kamatvágásával kapcsolatos várakozások. Végül szeptember közepén négy és fél év után ismét csökkentették az alapkamat mértékét. Ennek következményeként – bár a hatás teljesen csak halasztva érvényesül – a globális kamatszint is mérséklődni kezd. Az alacsonyabb kamatszint élénkíti a befektetéseket, így hazánkban is könnyebben juthatnak forráshoz a vállalatok. Emellett mivel az amerikai befektetési lehetőségek hozamszintje csökken, az egyéb befektetési lehetőségek relatíve jövedelmezőbbé válnak, így nemzetközi tőke ezek irányába kezd el áramlani. Ezen folyamat mentén Magyarországra is több működőtőke kerülhet.
Mi várható a választás után?
Ha Harris győz, akkor a jelenlegi irányvonal folytatása várható, azaz a magyar-amerikai kapcsolatok aligha mozdulnak ki a jelenlegi mélypontról. Valószínűsíthető, hogy folytatódnak az amerikai bírálatok többek között a demokrácia állapotával, az emberi jogok érvényesülésével, a gyermekvédelemmel, valamint az orosz-ukrán háború kapcsán képviselt magyar állásponttal kapcsolatban.
Trump győzelme esetén ezzel szemben arra lehetne számítani, hogy a kétoldalú kapcsolatok ismét felívelnének. Ezt valószínűsítené Orbán és Trump hasonló politikai irányultsága, továbbá az, hogy mindketten a hagyományos világrend és a liberális értékrendszer kihívójaként lépnek fel. Trump számára „Amerika az első”, és a rövidtávú, tranzakcionalista megállapodásokat részesíti előnyben a hosszú távon kifizetődő, értékalapú szövetségi rendszerekkel szemben, így elődeinél jóval kevésbé érdekelt Amerika „világrendőri” szerepének fenntartásában. A magyar miniszterelnök szintén az erős nemzetállamok híve, ennélfogva ellenzi az egyre szorosabb európai integráció koncepcióját, és a blokkosodással szemben a Nyugattal és a Kelettel egyaránt jó kapcsolatokat kíván ápolni.
Ugyanakkor bárki is lesz az Egyesült Államok következő elnöke, Kínát illetően borítékolható, hogy a magyar és az amerikai álláspont továbbra is gyökeresen eltérő marad. A republikánusok és a demokraták között konszenzus van abban, hogy Kína az USA első számú riválisa, amivel szemben a Trump-adminisztrációhoz hasonlóan a Biden-kormányzat is protekcionista kereskedelempolitikát folytat, és minden erejével azon van, hogy megakadályozza Kína technológiai fejlődését. Sőt, az ázsiai ország vonatkozásában a republikánusok még a demokratáknál is „héjábbak”: Trump a már meglévő (nagyrészt még általa bevezetett) vámokon felül legalább 60%-os vámot vetne ki a kínai importtermékekre.
A fentiek fényében egy újabb Trump-adminisztráció sem viszonyulna pozitívan a magyar kormány Kína-politikájához, valamint a magyar külpolitika vezérelvéhez, a „konnektivitáshoz”, amelynek a lényege épp a blokkosodás elutasítása, a Nyugat és a Kelet közötti választás elkerülése.
Sok múlik a Kongresszus összetételén is
A jövendőbeli elnök programjának érvényrejutását nagyban meghatározza, hogy milyen lesz a képviselőház és a szenátus összetétele. November 5-én a szenátus 100 mandátuma közül 34 hely esetében lesz választás, míg a képviselőház mind a 435 tagja ismét megméretteti magát. A felsőházi választás esetében a 34 szenátor közül 23 demokrata (19 demokrata és 4 független, de a baloldali párt tagja volt vagy együttműködésben vannak). Az idei választás hét ingadozó állama közül ötben tartanak idén szenátusi választást (Nevada, Arizona, Wisconsin, Michigan és Pennsylvania), amelyek közül Arizona kivételével mindben inkább a demokrata párt az esélyesebb. A Republikánus Pártnak a szenátusi többség megszerzéséhez (Kamala Harris győzelme esetén) két szenátorra, vagy pedig Vance alelnöksége mellett egy mandátumra van szüksége. A képviselőházban 218 mandátumra van szükség a többség megszerzéséhez, jelenleg a Republikánus Pártnak szűk előnye van a közvélemény-kutatásokban. Mindkét elnökjelöltnek vannak olyan javaslatai, amelyek még stabil, mindkét házra kiterjedő kongresszusi többség mellett is nehezen lennének elfogadtathatóak. A gazdasági kérdések tekintetében Harris esetében ilyen a vagyonadó, Trump esetében pedig az általános védővám bevezetése. A külpolitika terén a Demokrata Párt a gázai háború miatt megosztott, míg a Republikánus Párt az Ukrajnának nyújtott segítséget illetően nem egységes.
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
