Categories
Írások

Mit nyer a NATO Finnország és Svédország csatlakozásával?

Magyarország a finn csatlakozási kérelem parlamenti elbírálását március 27-én tartotta. Ezzel kapcsolatban összegeztük, hogy mit nyer a védelmi szervezet Finnország és Svédország csatlakozásával, illetve milyen biztonságpolitikai szempontokat kell figyelembe venni a csatlakozási kérelem mérlegelésekor. Mind Svédország, mind Finnország rendkívül fejlett hadiparral és hadsereggel rendelkezik. Stratégiai szempontból a két ország lyukat töm be a NATO Oroszországgal szembeni frontvonalában, miközben lehetővé teszi a szövetség számára, hogy erőt vetítsen ki a balti térségbe.

A NATO állam- és kormányfői a tavaly júniusi madridi csúcstalálkozón küldtek meghívást a két skandináv országnak. A csatlakozási egyezményt a tárgyalások végeztével, július 5-én írták alá. Az egyezményt ezt követően az összes szövetségesnek a saját nemzeti eljárásainak megfelelően ratifikálnia kell. A 30 NATO tagállam közül 28 már mindkét ország esetében jóváhagyta az okiratot. A két fennmaradó szövetséges Magyarország és Törökország.

A csatlakozási folyamat több lépésből áll; a tagállamok tárgyalásokat kezdeményeznek a tagjelölt országgal, amely ezután a szükséges reformok és jogharmonizációs lépések végrehajtásáról egy ütemtervet készít. Ezt követően a jelentkezést a tagállamok nemzetgyűlései ratifikálják, majd a tagjelölt országok is. Az eljárást a meghívottak csatlakozási okiratainak az Egyesült Államok Külügyminisztériumánál történő letétbe helyezése zárja, ezután válnak hivatalosan is NATO tagokká.

A magyar országgyűlés a finn csatlakozási egyezményt március 27-én ratifikálta. Törökország a következő egy-két héten fogja elfogadni a szerződést.

Biztonság és geopolitikai szempontok

Bár a NATO vezetése a „tárt kapuk” politikáját alkalmazza, Finnország és Svédország csatlakozásának elbírálásakor mérlegelni kell, hogy a védelmi szervezetbe való felvételük szolgálja, vagy hátráltatja az európai biztonság és béke szavatolását. Bár a két ország jelentkezésének elfogadásával a NATO tagállamok és Oroszország közös szárazföldi határszakaszának hossza több mint duplájára nő – 1215 kilométerről 2555 kilométerre – a geopolitikai jelentőségük, haderejük és védelmi iparuk révén a védelmi szervezet erős és jelentős szövetségesekkel gyarapszik. Eddig Oroszország Norvégia, Észtország és Lettország keleti részén, illetve a balti-tengeri kikötőváros, Kalinyingrád révén Lengyelországgal és Litvániával osztozott szárazföldi határszakaszon NATO tagállammal.

Az utóbbi időben a fenyegető és sokszor a valóságtól elrugaszkodott nyilatkozatairól hírhedt volt orosz elnök és miniszterelnök, Dimitrij Medvegyev tavaly júliusban a határvidéken tett látogatásakor kijelentette; „Finnország és Svédország döntése a NATO-csatlakozásról súlyos hiba, amelyre Oroszország arányos választ fog adni”. Korábbi nyilatkozatai alapján ez akár nukleáris fegyverek határhoz közeli elhelyezését is jelentheti.

Az 1340 kilométer hosszú finn határszakasz Szentpétervártól, a második legnépesebb orosz és a harmadik legnépesebb európai várostól a Murmanszk melletti partvidékig terjed. A térség orosz védelmi erői jelenleg rotációban az ukrajnai fronton is teljesítenek szolgálatot, ezért Oroszország szempontjából a NATO tagállamokkal való határszakasz bővülése komoly védelmi/logisztikai problémákat eredményezhet. Az ukrajnai háború rávilágított az orosz haderő tényleges állapotára, így a térség megerősített védelme nehézséget jelenthet Moszkva számára. Finnország tavaly jelentette be, hogy az eddigi – csupán az állatállomány átkelését megakadályozó – fa kerítés helyére új válaszfalat építenek, mivel a részleges orosz tartalékos-mozgósítás óta jelentősen megnőtt az illegális határátkelők száma. A főleg erdő borította országhatár 130/260 kilométeres szakaszán építenek kerítést. A 380 millió euró összköltségű projekt megvalósítása várhatóan 3-4 évet fog igénybe venni.

Finnország geopolitikai jelentőségét növeli, hogy az orosz határszakaszának északi részétől keletre található a Kola-félsziget, amely az egyetlen egész évben járható útvonalat biztosítja Oroszországnak az Atlanti-óceánra. Emellett a félsziget kikötői a fő telephelye az északi orosz hadiflottának és a legtöbb interkontinentális ballisztikus rakétát hordozó orosz tengeralattjárónak. Továbbá számos nukleáris fegyvert is ezen a területen állomásoztatnak.

Bár Svédország Finnországgal ellentétben nem rendelkezik közvetlen szárazföldi határral Oroszországgal, az önálló megyét alkotó Gotland sziget az Oroszországot az exklávéjával, Kalinyingráddal összekötő tengeri útvonal mentén helyezkedik el. Elkerülése az orosz hajók számára nem lehetséges, mivel azzal a balti államok felségvizeire tévedne. A sziget geopolitikai jelentősége meghaladja a gazdasági és lakossági súlyát, mivel az exklávéban állomásozik Oroszország balti-tengeri hadiflottája, illetve az ukrajnai háborút megelőzően az orosz tengeri kereskedelmi forgalom 60 százaléka haladt keresztül a régión. Az ukrajnai inváziót követően szinte az összes európai állam gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ennek következtében az elmúlt bő egy évben a támadó féllel a Balti-tengeren folytatott kereskedelmi forgalom a töredékére esett vissza.

Rose Gottemoeller, a NATO korábbi főtitkár-helyettese szerint jelentős vereség Oroszország számára, hogy a Balti-tengert „NATO-tóvá” alakították. Jens Stoltenberg, a jelenlegi főtitkár véleménye szerint a védelmi szervezet bővítése erőteljes üzenetet küld, hogy az agresszió nem kifizetődő.

Oroszország ukrajnai inváziója a két védelmi szervezet (a NATO és a főleg volt szovjet tagköztársaságokat magában foglaló KBSZSZ, vagyis Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) kapcsolatát már olyan mértékben megrongálta, hogy a NATO tagállamok skandináv bővítése további negatív hatásokkal nem jár. Ezzel szemben a két ország geopolitikai jelentősége miatt a NATO stratégiailag fontos területek felett szerzi meg az ellenőrzést.

Finn függetlenség története

Finnország esetében a függetlenség a túléléshez volt szükséges. Az ország történelme bővelkedik az Oroszországgal való konfliktusokban. 1808-1809 között az orosz-svéd háború az akkori orosz főváros, Szentpétervár védelmének érdekében tört ki. Az addig Svéd Királysághoz tartozó, de a mai Finnország területeit a cári Oroszország meghódította, annektálta és autonóm ütközőállammá alakította. Az 1917-ig fennálló Finn Nagyhercegségben az oroszosításra és asszimilációra tett kísérletek végérvényesen megrontották a finn-orosz viszonyt, és megerősítették a szuverenista mozgalmak támogatottságát. Ezt követően a második világháború alatt két szakaszban (téli- és folytatólagos-háború) is háborúban állt Oroszország és Finnország, melynek emléke a mai napig él a lakosság egy részében. A hidegháború alatt a két ország kölcsönös segítségnyújtási megállapodás értelmében baráti viszonyra törekedett, azonban történészek ezt az egyezményt gyakorlatilag egy megnemtámadási szerződésként értékelik.

Finnországban a NATO-csatlakozás támogatottsága évtizedeken keresztül húsz százalék körül mozgott. Ez az arány a felmérések szerint az ukrajnai háború új szakaszba lépésével tavaly februárban ötvenhárom százalékra, márciusban hatvankettőre, novemberben pedig rekordmagasra, hetvenhat százalékra ugrott.

Finn haderő jelentősége

Finnország hadereje a Global Firepower Index által 145 országból összeállított rangsor 51. helyen áll. Mivel a skandináv ország az állandó fenyegetettség miatt évtizedek óta töretlenül fejleszti védelmi képességeit, széleskörű, hosszú élettartamú és intenzív használatot is kibíró eszközökkel rendelkezik.

Finnország azon kevés európai uniós ország közé tartozik, ahol a lakosság a mai napig köteles katonai szolgálatot teljesíteni. A sorkatonaság fél és egy év közötti időszakot jelent. Ellentétben a többi országgal, a finn társadalmon belül ez a rendszer rendkívül népszerű. Jelenleg a skandináv ország hadseregében 24 ezer fő teljesít aktív szolgálatot (20 ezer fő a hadseregben, 4 ezer fő pedig a paramilitáris határőrségben szolgál), amivel európai viszonylatban nem számítanak jelentős haderőnek. Azonban Finnországban a világon az ötödik legnagyobb a tartalékos katonák száma, 900 ezer fő. Ez a csupán 5,6 millió fős lakosságú ország esetében kiemelkedő arányt jelent. A hadseregek eszköz és személyzeti állományának pontos nagysága stratégiai okokból a legtöbb országban titkosított, így csak becslések érhetőek el. A két skandináv ország csatlakozásával a NATO európai tagállamainak tartalékos-állományának harmadát Finnország fogja adni.

A hivatásos katonák mellett a kötelező sorkatonaság és a nagy számú, magánkézben lévő lőfegyver miatt a lakosság is komoly védelmi erőnek tekinthető. Európában Finnországban a második legmagasabb a 100 főre jutó civil tulajdonú lőfegyverek aránya, körülbelül minden harmadik ember rendelkezik valamilyen fegyverrel. Egy 2021 decemberében publikált felmérés szerint a finn lakosság 84 százaléka hajlandó katonai szolgálatot vállalni a hazája védelmének érdekében, amely arány a legmagasabb Európában.

Finn hadsereg eszközállománya

Finnország rendelkezik Európában az egyik legnagyobb tüzérségi löveg állománnyal, hadmérnökeik pedig a világ legképzettebbjei a csapdák, aknák, akadályok és védelmi berendezések terén. A finn honvédség minden haderőneme rendelkezik rakéta képességgel. 29 darab M270 típusú lánctalpas rakétarendszerrel rendelkeznek, amelyek bár kevésbé hatásosak mint a HIMARS-ok, a terepviszonyokhoz azonban jobban illenek.

A világ legjobb harckocsijának tartott Leopárd 2-es tankokból több százzal, gyalogsági páncélozott szállító- és harcjárműből pedig több mint 1200 darabbal rendelkeznek. A sokféle kerekes és lánctalpas gyalogsági harckocsikból több száz darab van készleten, ami a régióban egyedülálló védelmi és logisztikai képességet jelent. Ezek többségét Finnországban gyártották a SISU és Patria vállalatok, de svéd és szovjet gyártmányú is megtalálható a flottában. Utóbbiak lecserélése folyamatos. Legnagyobb számban, több mint 450 darabbal a Sisu Pasi hatkerekű páncélozott csapatszállítóval rendelkeznek. A finn haderő tengerészete adottságaihoz képest kis méretű. Bár 246 hajóból áll a flottájuk, ezek többsége járőrhajó. Továbbá 8 rakétahordozó, 18 akna fektető, illetve mentesítő hajó is része a flottának. A Squadron 2020 program keretében 200 millió euró körüli értékben újraszervezik és modernizálják a hajóhadukat. Az ország teher-logisztikai szempontból nem túl fejlett, mindössze 200 darab katonai szállítójárművel rendelkeznek. Az ország vasútvonalának lefedettsége nem teszi lehetővé az északi területek gyors elérését.

A finn hadiipar

A Finn Védelmi és Repülőgépipari Szövetség (Association of Finnish Defense and Aerospace Industries, AFDA) éves jelentése szerint a finn hadipar magas fejlettségű és aktívan részt vesz más skandináv és európai partnerek beszerzési együttműködésében.

Az ország védelmi ágazatának 2020-as összforgalma elérte az 1,84 milliárd eurót. Legjelentősebb vállalatai, a harckocsikat gyártó Patria mellett több kisebb, főleg magántulajdonban álló társaságból áll a szektor. Az ágazat termelésének évente 40-60 százalékát exportálják. Fő kiviteli termékei között a kommunikációs-távközlési rendszerek és kiberbiztonsági megoldások mellett elsősorban gyalogsági harcjárművek szerepelnek, többek között Svédországba több száz darabot értékesítettek. A finn fegyverkereskedelem kiemelkedő partnerei közé tartozik az Egyesült Államok, Svédország, Norvégia, Olaszország, Franciaország, Németország, Hollandia és Izrael.

Mivel a finn légierő 2030-ig lecseréli az elavult vadászrepülőit, a fejlett és költségesen fenntartható F-35-ös vadászbombázók nagyfokú függetlenséggel történő üzemeltetéséhez biztosítania kell a szükséges hátországot. A fejlett hadipari hátország a többi fegyverrendszer ellátásához is szükséges.

Legnagyobb finn hadipari vállalatok

A NAMMO (Nordic Ammunition Company, Északi Lőszergyár) egy norvég-finn vegyesvállalat, amely lőszereket és rakétákat gyárt. Az Egyesült Államok és Kanada mellett Európa szerte vannak leányvállalatai. A kis- és közepes-kaliberű lövedékek gyártásában az egyik legjelentősebb európai szereplők. Emellett az űrkutatásban is részt vesznek, az Európai Űrügynökségtől 2019-ben nyertek el egy pályázatot egy újrahasznosítható rakéta kifejlesztésére a Heracles holdraszálló egységhez.

A korábban említett legjelentősebb hadipari vállalat, a több mint egy évszázada termelő Patria a finn állam többségi tulajdonában álló. Fő termékeik a páncélozott csapatszállító járművek. A cég 2021-es árbevétele meghaladta a fél milliárd eurót. A szintén több mint 100 éve üzemelő SAKO főleg mesterlövész puskákkal látja el a finn hadsereget és a civil rendfenntartó erőket. A finn hadsereg csapatszállító feladatait a raseborgi SISU vállalat által készített gépjárművek látják el. A cég a Baltikum több országába is exportál, 2021-es bevétele meghaladta a 21 millió dollárt.

A magas szintű technológiai szakértelem és készségek ellenére Finnország saját védelmi ipari kapacitása bizonyos specifikus területekre összpontosul, ezért számos fegyverrendszert külföldről szereznek be. Az ágazat közel 120 vállalata mintegy 8200 főt foglalkoztat, éves forgalma pedig körülbelül 1,3 milliárd euró.

Finn haderő finanszírozása

2022-ben Finnország védelmi kiadásokra előzetes becslések szerint megközelítőleg 5,1 milliárd eurót fordított, ami 2021-hez képest közel 200 millió eurós növekedést jelent. A költségvetés legnagyobb részét a HX vadászgép-program teszi ki, több mint másfél milliárd euróval. A projekt keretében az légierő flottájában álló 55 darab Hornet becenevű, Boeing F-18 típusú negyedik generációs vadászgépeket 10 milliárd euróért cserélik le 64 darab lopakodó képességgel bíró F-35 típusú vadászbombázóra. A honvédelmi költségvetés második legnagyobb tétele a bérkiadások, 828 millió euróval. 2023-ban Finnország 20 százalékkal növeli katonai kiadásait, így azok az ország GDP-jének 2,25 százalékára emelkednek, teljesítve ezzel a NATO haderő-finanszírozási kritériumát.

Az ukrajnai invázió következtében megváltozott biztonsági helyzet miatt finn kormányzat tavaly áprilisban úgy döntött, hogy a 2023-2026 közötti időszakra mintegy 2–2,2 milliárd euróval növeli védelmi kiadásait. Idén 788 millió, 2024-2026 között pedig évi 408-536 millió euró többletforrás jut a hadseregre. A források többek között páncéltörő és légvédelmi fegyverek, harci felszerelések, tüzérségi lőszerek és hajóelhárító rakéták beszerzésére fordítják. Továbbá 163 millió eurót költenek a határőrség fejlesztésére és megfigyelő repülők beszerzésére, mivel az északi ország rendelkezik Európában a leghosszabb orosz határszakasszal.

Svédország függetlenségének oka

Svédország eddigi történelmi függetlensége a szuverén nemzeti identitásukkal volt összefüggésben. Az országban a csatlakozás ellenzői azzal érvelnek, hogy az önállóság helyett az elköteleződés nem a biztonságot szavatolja, hanem a konfliktusba való bevonzást garantálja.

A skandináv ország 1809-ben köteleződött el a semlegesség mellett. Az 1808-1809 közötti orosz-svéd háborúba akaratuk ellenére sodródtak bele, és a harcok következtében az ország akkori területének harmadát (a mai Finnországot) elvesztették. Ezt követően egészen 1994-ig fenntartották pártatlanságukat. Ekkor a Békepartnerségbe való csatlakozásuk vette kezdetét. A szervezetet a NATO 1994-ben hozta létre, hogy biztosítsa Európa biztonságát és kiiktassa a békét veszélyeztető kockázatokat. Jelenleg a NATO mellett 20 tagállama van, Oroszország és a volt szovjet köztársaságok mellett a még nem NATO tagállam jugoszláv utódállamok, Ausztria, Írország és Svájc mellett a két tagjelölt skandináv ország. Svédország 1995-ben az Európai Unióba való belépésével végérvényesen elköteleződött. Az elmúlt két évtizedben bár nem voltak tagjai a NATO-nak, számos közös hadműveletben vettek részt; például Boszniában, Koszovóban, Afganisztánban és Líbiában.

Finnországhoz hasonlóan, Svédország NATO csatlakozásának támogatottsága is alacsony volt a lakosság részéről, ezt azonban az ukrajnai háború tavalyi új szakaszba lépése megváltoztatta. A Krím-félsziget 2014-es annektálását megelőzően a csatlakozás támogatottsága 17-25 százalék között mozgott. Azt követően a 28-35 százalék közötti sávba nőtt. A támogatottsági fordulat tavaly állt be, az inváziót követően már a lakosság több mint 65 százaléka egyetértett a csatlakozással.

A svéd haderő

Mivel a skandináv ország nem rendelkezik Oroszországgal közös szárazföldi határral és egy esetleges orosz támadás esetén Finnország ütközőállamként szolgálna, a szárazföldi egységek helyett a haditengerészetét és légvédelmét fejlesztette. Svédország erős légierővel és a balti-tengeri viszonyokra szabott tengeralattjáró-flottával rendelkezik.

A Global Firepower Index (GFI) alapján a skandináv ország hadserege a globális rangsor 37. helyén áll. A nyílttengeri járőrhajó flottájuk a GFI szerint a világon a legfejlettebb és közel 300 darabból áll. Az öt darab dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáróik bár viszonylag kis méretűek, ugyanakkor fejlett lopakodó képességgel bírnak. 2005-ben egy hadgyakorlat során egy svéd tengeralattjáró észrevétlenül tudott egy amerikai repülőgéphordozó-anyahajó alá beúszni, majd egy szimuláció keretében el is tudta volna süllyeszteni.

A hidegháborút követően Finnország és Svédország hasonló politikai utat járt be, de a védelmi felkészültséggel és kiadásokkal kapcsolatos döntéseik különböznek. Svédország a Szovjetunió összeomlását követően csökkentette katonai képességeit, ami a sorkatonák számának meredek csökkenését jelentette: az 1994-es csúcsról, amikor közel 37 000 sorköteles volt, 2007-ben már csupán 4730 fő. Svédország végül 2010-ben vezette ki a kötelező sorkatonai szolgálatot békeidőben, és áttért egy kis létszámú, de mozgékony hivatásos hadseregre. Bár Svédország lakossága közel duplája a finnekének, az aktív katonaság létszáma mindössze 16 ezer fő. Az ország hadseregének tulajdonában álló, több mint 300 darab páncélozott szárazföldi csapatszállító jármű mindegyikét Finnországból importálta. A légvédelmet 4 darab Patriot rendszer látja el. Az egyik legfejlettebb, négy és fél generációs vadászgép, a 71 darab Gripen mellett légi parancsnoki központtal, számos csapatszállító repülőgéppel és több mint hatvan helikopterrel is rendelkeznek. Az IISS (International Institue for Strategic Studies) által készített összesítés szerint Svédország 531 tankkal, 369 darab tüzérségi löveggel, 96 darab harci repülővel, 5 tengeralattjáróval és 150 darab járőrhajóval rendelkezett 2021-ben.

A svéd haderő finanszírozása

Területének biztosítása és szuverenitásának védelme érdekében, valamint az ukrajnai invázióra adott válaszként Svédország növeli éves védelmi költségvetési előirányzatát. A védelmi költségvetés 2023-ban eléri a 8,7 milliárd dollárt, ami 17,3 százalékos éves növekedésnek felel meg. A NATO haderő-finanszírozási kritériumát, vagyis hogy a védelmi kiadások elérjék a GDP 2 százalékát várhatóan 2028-tól teljesítik, 13,4 milliárd dollárral.

A svéd kormány 2022 márciusában jelentette be, hogy az idei évre mintegy 3 milliárd svéd koronával (320 millió dollárral) növeli védelmi kiadásait. A jövőben Svédország katonai kiadásai 2025-re várhatóan 40 százalékkal (körülbelül 12 milliárd dollárra) nőnek. A védelmi kiadások ilyen mértékű növekedése tovább hangsúlyozza Finnország és Svédország elkötelezettségét a balti-tengeri térség biztonságának növelése mellett.

Svéd hadipar

A svéd védelmi ipar a számos kis- és középvállalkozás mellett olyan nagyobb cégekből áll, mint a Saab, a BAE Hägglunds és a BAE Bofors. A svéd fegyveripar sokkal nagyobb és exportorientáltabb, mint a finn. Svédország a világ 13. legnagyobb fegyverexportőre. Svédország fejlett, nemzetközileg is működő repülőgépgyártó iparral rendelkezik, vadászrepülőgépeket, telekommunikációs rendszereket és hadihajókat gyártanak. Emellett a lőszergyártásuk is európai szinten kiemelkedő. Legjelentősebb fegyverkereskedelmi partnerei az Egyesült Államok, Olaszország, Németország, Franciaország és Kanada. Az ágazati vállalatok tulajdonosi háttere az utóbbi két évtizedben sokszor megváltozott, a fő tendencia, hogy a brit BAE Systems és a svéd Saab felvásárolta versenytársait.

A Svéd Biztonsági és Védelmi Ipari Szövetség (Swedish Security and Defence Industry Association, SOFF) szerint az országban a szektor mintegy 100 vállalata több mint 30 ezer főt foglalkoztat. A Lidingö székhelyű Boghammar Marin több száz éve a lakosság mellett a hadsereg által használt kisméretű hajók törzsének gyártásával foglalkozik. A norvég-finn NAMMO lőszergyártó vállalatnak Svédországban is üzemel gyáregysége. A vállalat alkalmazottainak száma meghaladja a kétezer főt. A teljesen svéd tulajdonban álló Norma Precision vállalat a kézi lőfegyverek számára gyárt lőszert, éves bevétele rendre meghaladja a 10 millió dollárt. Legjelentősebb svéd hadipari vállalat az 1937-ben alapított Saab. A stockholmi vállalat a 30-as évek óta gyárt repülőgépeket. A Gripenek előtt a Saab gyártotta a Viggen, Draken, Lansen és Tunnan vadászrepülőket is. Főbb termékeik közé tartoznak még a radarberendezések, rakéták, drónok és csapat- és civil utasszállító repülőgépek is. 2021-es több mint 39 milliárd svéd koronás bevételével egyértelműen a legjelentősebb svéd védelmi ipari vállalat. A Gripen vadászrepülőket gyártó JAS konzorciumot az 1981-ben alapította a Saab-Scania, az Ericsson és a Volvo Aero. Az alapítótársak csődjével és kivásárlásával a vállalat egyedüli tulajdonosa a Saab lett, aki a cél teljesítésével felszámolta az ikonikus vállalatot. A brit BAE Systems 2005-ben vásárolta fel a közel 400 éve üzemelő Bofors fegyvergyárat.

A török ratifikáció halogatásának oka

A skandináv országok csatlakozási eljárásának lebonyolítása az évtizedek óta tartó szoros együttműködés és a haderejeik NATO-kompatibilitásának köszönhetően gyors és egyszerű folyamat lett volna. Törökország és hazánk azonban múltbeli nézeteltérések miatt hónapok óta halogatják a csatlakozási egyezmény ratifikációját. Magyarország az elmúlt években történt nézeteltérések tisztázása miatt mindkét országba delegációt küldött, a tárgyalási folyamat lezárásával pedig felvételüket a parlament megszavazza. A csatlakozási kérelem elfogadásának visszatartása egyáltalán nem példa nélküli, Görögország egy névvita miatt közel tíz éven keresztül akadályozta Észak-Macedónia (korábban Macedónia) felvételét a védelmi szervezetbe.

A két ország csatlakozásának engedélyezése Törökország felől is ellenállásba ütközik. Svédország menedéket adott kurd szeparatista és félkatonai szervezetek tagjainak. Ankara kérését évtizedek óta megtagadva a mintegy 120 bevándorlót nem adta ki Svédország. A svéd társadalom többsége  azonban ellenzi, hogy a csatlakozás engedélyezéséért cserébe teljesítsék a török kéréseket, mert azzal rontanák az ország bevándorláspárti hírnevét. Emellett a jelenlegi svéd törvények szerint olyan országnak senkit sem lehet kiadni, ahol a halálbüntetés érvényben van. Törökország 1984-óta, vagyis közel negyven éve a kurdok felkelését tekinti a legfenyegetőbb nemzetbiztonsági kockázatának. Az ország déli részén folyamatosak a zavargások és az erőszakos konfliktusok. A török kormány több támadást indított Szíria és Irak ellen, az ott levő Kurdisztáni Munkáspárt, a kizárólag nőkből álló Női Védelmi Egység (YPJ) és a többségében kurdokból álló Szíriai Demokratikus Erők (Syrian Democratic Forces, SDF) kiszorítása érdekében. A Szíriai háború alatt Franciaország mellett az SDF is az Egyesült Államok fő szövetségese lett az Iszlám Állam (ISIS) elleni küzdelemben, ezért Törökország megtagadta a koalíciós feleknek a területén levő légibázisok használatát. Erre válaszul az Egyesült Államok felfegyverezte a kurd milíciákat és visszavonta Törökországtól a Patriot rakétarendszereket. Törökország ezt követően Oroszországtól szerzett be S-400-as légvédelmi rendszereket, a NATO-tagállamok ellenkezése és az Egyesült Államok gazdasági szankciói ellenére. Továbbá kizárták az országot az F-35-ös programból, és helyette a történelmi riválisukat, Görögországot emelték be.

Törökország Svédország NATO csatlakozásának megnehezítésével a kurd szeparatista mozgalmak segítésének felhagyására, illetve az elmúlt években megromlott viszony helyreállítására kívánja ösztönözni szövetségeseit. Törökország az F-35 vadászbombázók beszerzése mellett modernizált F-16-os vadászgépeket is tervez vásárolni. Órákkal azután, hogy az Egyesült Államok engedélyezte a vadászrepülőgépek értékesítését, Törökország jóváhagyta Finnország csatlakozását. A két skandináv állam ígéretet tett Törökországnak a terrorizmus elleni küzdelem fokozására, a csatlakozási kérelem engedélyezésének érdekében. A PKK és YPJ szervezeteket mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok terrorszervezetté nyilvánította. Ennek ellenére bár mindkét szervezetet formálisan tiltják, jelentős finanszírozásban részesülnek Svédország és Finnország részéről.

Finnország külügyminisztere és Svédország miniszterelnöke közös nyilatkozatukban kijelentették, hogy a közös csatlakozás a prioritás, Finnország csak abban az esetben választana másik utat, ha a török blokkolás tartós lenne.

Összefoglalás

Finnország és Svédország NATO-s csatlakozásával a védelmi szervezet nem csak két fejlett és erős hadsereggel és védelmi iparral rendelkező országgal bővül, hanem a geopolitikai jelentőségük miatt a Balti-tenger stabilitása is fokozódik. Bár a NATO tagállamok Oroszországgal közös szárazföldi határszakaszának hosszával párhuzamosan a kelet-európai fenyegetettség is a bővülés keretében több mint duplájára nő, azonban az ukrajnai invázió már egyébként is végérvényesen egymással szembe állította az utóbbi három évtizedben viszonylagos békés együttélésre képes feleket.

A cikk forrásai elérhetőek itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Junior kutató | Megjelent írások

A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Iratkozzon fel hírlevelünkre