Dél-Korea a 20. század második felében a világ leggyorsabb ütemben fejlődő országai közé tartozott. Az elmúlt évtizedekben azonban a növekedési lendület lassulni látszik, és új kihívások körvonalazódtak. A problémák közül az egyik legsúlyosabb a születések számának visszaesése, amely a fejlett országok körében általánosan tapasztalható jelenség. 2022 óta Dél-Korea hivatalosan is a világ legalacsonyabb termékenységi rátájával rendelkező országa, és amennyiben ez a csökkenő trend folytatódik, az súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. Cikkünk arra keresi a választ, hogy milyen tényezők állnak a születésszámok tartós csökkenése mögött, milyen rövid- és hosszú távú következményekkel számolhat Dél-Korea, valamint milyen eszközökkel próbálhatja az állam mérsékelni vagy visszafordítani ezt a folyamatot, még mielőtt az ország saját demográfiai válságának áldozatává válna.
1. Népesedési folyamatok elméleti kerete
1.1. Demográfiai átmenet-elmélet
A demográfiai átmenet elmélete szerint magas halandóság és fertilitás (termékenység) után alacsony születésszám és halálozás állapota áll fent, miután a társadalom elér egy bizonyos fejlettségi és jóléti szintet. Az átmenet előtt a preindusztriális társadalmak esetében a születéseknek és a halálozásoknak a száma magas volt, és a mutatók egyensúlyban voltak, mivel a népességnövekedést az élelmiszerhiány, a betegségek és a háborúk korlátozták. Az átmenet folyamán először a halálozások tempója csökken, melynek következtében a népesség gyorsan nő, viszont az átmenet végén a fertilitás, is lecsökken a halálozások szintjére (vagy éppen az alá), így a népesség növekedése megtorpan, majd csökkeni kezd. Ez a trend nem csupán gazdasági, hanem pszichológiai és szociológiai tényezők mentén is formálódik.
Az orvostudomány fejlődésével és az életkörülmények javulásával nőtt a biztonságérzet, így a családok kevesebb gyermeket vállaltak, hiszen az alacsonyabb gyermekhalandóság miatt, nagyobb eséllyel élték meg a gyermekek a felnőttkort, mint az azt előző évszázadokban. A modern társadalmakban átalakultak a családok fundamentális alapjai, hiszen a nők emancipációjával számukra is lehetővé vált a továbbtanulás és a karrierépítés, ami csökkentette a gyermekvállalási hajlandóságot, továbbá késleltette is azt. A 20. század közepéig a nők átlagosan 20-22 éves korukban vállaltak első gyermeket, míg ezzel szemben a fejlett országokban ez jelentősen kitolódott, és Dél-Koreában 2023-ra elérte a 32,96 évet, ami a világ egyik legmagasabb értéke.
1. Ábra: Az első gyermekvállalás átlagos életkorának alakulása 1993 és 2023 között. Forrás: Statistics Korea, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/az-elso-gyermekvallalas-atlagos-eletkoranak-alakulasa-1993-es-2023-kozott-1h9j6q7wkgmo54g
1.2. A modern társadalmak népességdinamikája
A modern társadalmak demográfiai jellemzői jelentős mértékben eltérnek a fejlődő gazdaságokétól. Az iparosodás és a jóléti államok közvetett következményeképp a termékenység számos országban a reprodukciós szint alá esett. Ez a jelenség nem csak a társadalom struktúrájában hoz átalakulásokat, hanem hatással van a munkaérőpiacra, a nyugdíjrendszerre, a közszolgáltatásokra, lényegében egy ország és egy nemzet egészére.
A születések számának csökkenését tovább súlyosbítja a házasságkötések csökkenése és a válások gyakoriságának növekedése, ami alapjaiban változtatja meg a tradicionális családmodellt a legtöbb fejlett országban. Számos, elsősorban európai országban felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működik, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi aktív dolgozók által befizetett járulékokkal finanszírozzák az állami nyugdíjrendszert. Ez a modell jól működött, hiszen a születések magasabb számával pótolhatták a nyugdíjba vonuló munkaerőt, egészen addig, amíg a születési-halálozási mérleg negatív irányba nem billent.
Amennyiben a fertilitási mutatókban nem történik pozitív változás, valamint a születéskor várható élettartam is tovább emelkedik, akkor egyre kevesebb aktív munkavállalónak kell fenntartani az évről-évre nagyobbra duzzadó nyugdíjrendszert. Erre válaszul a kormányok, egyrészt folyamatosan emelik a nyugdíjkorhatárokat, másrészt családtámogatási programokkal igyekeznek javítani a termékenységi adatokon.
1.3. Az urbanizáció és a családmodellek kapcsolata
Az urbanizáció és a családmodellek átalakulása mélyreható hatást gyakorol egy társadalom népességdinamikájára. A városiasodás szoros kapcsolatot mutat a családokban bekövetkezett változásokkal, mivel korábban a vidéki családoknál a mezőgazdasági munkák miatt volt szükség nagyobb számú utódlásra. A szerényebb körülmények és rosszabb higiéniai feltételek végett nagyobb volt a gyermekhalandóság is, amely szintúgy megkövetelte a családoktól, hogy több gyermeket vállaljanak.
Korea különösen gyors urbanizációs folyamaton ment keresztül: Az 1970-es években a vidéki népesség száma 18,2 millió fő volt, ami az össznépesség 60 százalékát tette ki, majd ez a szám 2018-ra 9,7 millióra csökkent, vagyis így csupán a lakosság 19 százaléka élt vidéken. Mára Korea lakosságának nagyobb része pár, urbánus régióban koncentrálódik, elsősorban a főváros, Szöul körül, ahol az össznépesség több mint 50 százaléka él.
2. Ábra: Termékenységi ráta Dél-Korea régióiban (2023). Forrás: Statistics Korea, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/termekenysegi-rata-del-korea-regioiban-2023-1hmr6g89z7j7o2n
A városi életszínvonal jóval magasabb költségekkel jár, különösképp a lakhatás és az oktatás tekintetében, amelyek kimagaslóan nagy költségekkel járnak egy átlagos dél-koreai polgár számára. Ennek következtében a városokban jóval alacsonyabb is a fertilitás, hiszen a magas megélhetési költségek miatt jelentős teher nehezedik a fiatalokra.
Továbbá a fejlett országokban elterjedt jelenség az úgynevezett nukleáris családmodell, amely olyan háztartást jelent, amelyben maximum két generáció él együtt: a szülők (vagy csak egyikük), valamint az eltartott gyerekek, ezzel leépül a korábbi több generációs családi védelmi háló. A nagyszülők és a rokonság egyéb tagjainak hiányával nincs ki törődjön a gyermekekkel, míg a szülők dolgoznak, hiszen megfelelő anyagi háttér hiányában, egy keresetkiesés anyagi szűkösséggel, és nehézségekkel járhat a kis- és alsóközéposztályba tartozó családoknál.
2. Dél-Korea demográfiai helyzete és alakulása:
2.1. Történeti áttekintés (1945-2025)
A második világháború utáni első évtizedben a háborús veszteségek és a japán elnyomás után erős gazdasági és népességnövekedés volt tapasztalható. Az 1960-as, 70-es években még jelentős volt a népszaporulat, azonban a 1980-90-es évek gyors gazdasági fellendülése és városiasodása miatt ez kezdett megtorpanni.
Az OECD felmérése szerint, míg 1960-ban 6,0 gyermek jutott egy szülőképes nőre, addig ez a szám az 1980-as évekre mindösszesen kettő körüli értéket mutatott, majd innentől folytatódott a mélyrepülés, így 2020-as években már az egyet sem érte el ez a mutató, mely rendre 0,7-0,8 között alakult az elmúlt években.
Az ország népessége 2020-ban tetőzött (51,8 millió fő), majd megkezdődött a csökkenés, amelyhez a Covid-19-járvány is hozzátett.
3. Ábra: Az ország teljes termékenységi rátájának alakulása 1960-2024 között. Forrás: ENSZ, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/az-orszag-teljes-termekenysegi-ratajanak-alakulasa-1960-2024-kozott-1h7v4pdk8wlrj4k
Egyes előrejelzések szerint, amennyiben a tendencia hasonló léptékben folytatódik, akkor a népesség 2072-re mindösszesen 36,2 millió főre csökkenhet. A születéskor várható magas élettartam magas az alacsony születésekszámá miatt, Korea lakossága gyorsan idősödik. Az időskorúak aránya a világon a legnagyobb mértékben fog növekedni, miközben a munkaképes korúak száma a teljes populáción belül milliókkal fog zsugorodni az elkövetkezendő évtizedekben.
2.2. A születésszám, halálozás és a migráció alakulása
A születésszám az évek alatt fokozatosan csökkent a korábbi értékekhez képest: Az élveszületések száma 2014-ban még közel 428 ezer volt, addig 2024-ben már kevesebb, mint 241 ezer. Az elmúlt években az elhalálozás párhuzamosan emelkedett az időskorú népesség növekedésével. 2024 közel 358 ezren veszítették életüket, így a természetes népességfogyás mértéke jelenleg körülbelül 117 ezer fő/év.
4. Ábra: Élveszületések és elhalálozások számának változása 1993 és 2023 között. Forrás: Statistics Korea, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/elveszuletesek-es-elhalalozasok-szamanak-valtozasa-1993-es-2023-kozott-1hnq41o1z07nk23
A vándorlási adatok szerint Dél-Korea migrációs mérlege az elmúlt években pozitív volt, tehát többen érkeznek az országba, mint ahányan elvándorolnak, viszont ez nem kompenzálja a csökkenő népességet.
5. Ábra: Dél-Korea nettó migrációs értékeinek változása 2000-2024 között. Forrás: database.earth, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/del-korea-netto-migracios-ertekeinek-valtozasa-2000-2024-kozott-1h1749w8mwonl2z
2.3. Korösszetétel
Dél-Korea lakossága gyorsuló ütemben öregszik. A 65 év felettiek össznépességben betöltött aránya 2020-ban meghaladta a 15,7 százalékot, és az OECD 2022-es előrejelzése szerint ez az arány 2060-ra 43,9 százalék is lehet. A fiatal lakosság aránya ezzel fordítottan arányosan változik: míg 2020-ban a 0-14 közötti korosztály a lakosság 12,2 százalékát alkotta, addigra 2060-ra mindösszesen 8 százalékra csökkenhet. Mivel a idő előrehaladtával a születéskor várható élettartam is tovább növekszik, így a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátórendszerre nehezedő teher is folyamatosan nő. A korfának, ilyen szintű változása az időskori és gyermeknépesség arányának radikális átrendeződését eredményezi. Egyre több lesz az eltartottak száma, míg az aktívan dolgozó korúak aránya drasztikusan lecsökken.
2.4. Regionális különbségek
A demográfiai átalakulás régiónként és a vidék-város viszonylatban is eltérő képet mutat. A népesség jelentős része a fővárosban és annak az agglomerációjában, vonzáskörzetében (Szöul–Kvangdzsu régióban) él. Dél-Korea gazdasági és népességi központjaként a nemzeti GDP 45%-át adta 2022-ben, mely az OECD országok közében is kimagasló mértéket jelent.
Az urbanizáció miatt a vidéki települések elnéptelenednek, hiszen a fiatalok a jobb megélhetés és oktatás reményében a nagyobb városokba települnek, így mára a lakosság 76 százaléka félmilliónál nagyobb városokban él. Ennek ellenére Korea az egyedüli OECD-ország, ahol a vidéki térségek egy főre jutó GDP-je magasabb, mint az urbánus régiókban élőké, továbbá a munkatermelékenység is magasabb, mint a városokban. Ez elsősorban a kisebb településekben domináns feldolgozóiparnak köszönhető. Azonban a kedvező kibocsátási és termelékenységi mutatók ellenére a munkalehetőségek, az oktatás és a közbiztonság területén jelentős regionális eltérések és lemaradások mutatkoznak. A regionális különbségeket tovább súlyosbítja a megfelelő minőségű egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlensége: míg egyes régiókban kiemelkedően magas az egy főre jutó kórházi ágyak száma, addig egyes, elmaradottabb régiókban komoly hiány tapasztalható.
3. A népességfogyás fő okai
3.1. Gazdasági tényezők
3.1.1. Munkaerőpiac és foglalkoztatás
A dél-koreai munkaerőpiac rendkívül versenyképes: viszonylag alacsony a munkanélküliségi ráta, ugyanakkor a bérezés és munkaerő-piaci struktúra nehezen egyeztethető össze a családalapítással. Az országban kifejezetten magas a munkaidő, illetve a nők foglalkoztatottsága, viszont továbbra is jelentős mértékű a szakadék a férfiak és nők bérezése közt.
6. Ábra: Átalagos heti munkaórák száma az OECD országokban (2022). Forrás: Forrás: OECD, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/atalagos-heti-munkaorak-szama-az-oecd-orszagokban-2022-1hnq41o1z5mgk23
A nagy munkahelyi elvárások miatt a nőknek többszörösen át kell gondolniuk a gyermekvállalást, hiszen az a karrierjüket veszélyeztetheti és bevételkiesést is jelent a család számára. Sok fiatal a gyermekvállalásra nem örömforrásként, hanem teherként tekint, melyet a munka és családi élet közti egyensúly megteremtésével lehetne orvosolni.
A kormány felmérése szerint a válaszadók 43%-a azt gondolja, hogy ezen egyensúly megteremtésére irányuló intézkedések segíthetnék a legjobban a termékenység növelését. Ezen intézkedések kettős eredménnyel szolgálnak: míg egyik oldalon segítik a fiatalok gyermekvállalását, másrészt pedig támogatják a nők munkaerőpiaci integrálódását, amelyek egyaránt szükségesek a munkaerőhiány és a népességcsökkenés kezeléséhez.
3.1.2. Lakhatási kiadások és ingázás
A lakhatással járó kiadások jelentősen megdrágultak, különösen nagyvárosi térségekben. Az OECD adatai alapján a lakásár-jövedelem arány (price-to-income ratio) jelentősen megemelkedett az elmúlt években. Ez az érték 2012-ben még 6,7 volt, 2021-re viszont már 10,1-re emelkedett. Ez az arány azt mutatja, hogy egy háztartás hány teljes évnyi jövedelméből tudna megvásárolni egy átlagos lakóingatlant, ami Korea esetében 10,1 évnyi teljes jövedelmet jelentene.
A lakásárak emelkedése a házasságkötésekre is hatással volt, mivel fiatalok úgy gondolják, hogy a házasság és a családalapítás egyik fundamentális pillére a lakástulajdon. Ennek következtében a 2013 és 2019 közötti időszakban az árak emelkedése a házasságkötéseket is csökkentette.
A kormány erre válaszul előállt egy stratégiával, hogy ösztönözze a lakásépítéseket az engedélyezési eljárások egyszerűsítésével, továbbá növelte az állami bérlakások kínálatát is. Ugyanakkor az ingatlanpiac közelmúltbeli visszaesése és az építőipari árak emelkedése következtében 2023-ban országosan 37 százalékkal csökkent az új lakásépítések száma az előző évhez képest, ennek következtében további drágulás történt a piacon.
A Koreai Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint a háztartások száma az elkövetkezendő 14-15 évben növekedni fog a népességfogyás ellenére is. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban az államnak tovább kell ösztönöznie és támogatnia az ingatlanpiaci beruházásokat, hogy kordában tarthassák az árakat. Mindemellett a magas ingatlanárak és bérleti díjak következtében számos fiatal nem engedheti meg magának, hogy a metropoliszokban jussanak lakhatáshoz, ezért számottevő az ingázók száma. Sok vidéki fiatal vállalja, hogy naponta órákat ingázik a nagyvárosokba, amely nem csak időigényes, de súlyos anyagi terhekkel is jár a családok számára.
3.2. Társadalmi és kulturális tényezők
3.2.1. Házasság és gyermekvállalás
A házasodási minták átalakulása jelentős szerepet játszik a népesség csökkenésében. A dél-koreai párok körében kifejezetten alacsony azon gyermekek száma, akik házasságon kívül születtek. Ennek következtében a házasságkötések és születések számának csökkenése egyenes arányosságot mutat. Ugyan a házasságkötések jelentős emelkedést mutattak az elmúlt években, viszont azok a koronavírus-járvány utáni felzárkózást tükrözik, nem a tényleges házasságkötési kedv növekedését. A házasságkötések kitolódása egyaránt távolabbra helyezi a gyermekvállalás aktualitását, mindemellett a jóléti államokban kifejezetten magas a gyermektelen családok aránya.
Ezen problémák visszavezethetőek az ország iparosodására. A kultúrából adódó hatékonyság, rendszeretet és fegyelem miatt a távol-keleti országok gyors fejlődésen mentek keresztül, ugyanakkor az össztársadalmi jólét megsínylette ezt az átalakulást. A gazdasági fejlődés és az oktatáshoz való jobb hozzáférés lehetőséget adott a nőknek arra, hogy egyre jövedelmezőbb karrier utakat építsenek, amelyeket azonban sokaknak fel kellene adniuk, ha az anyaságot választanák.
A merev normák és a hosszú munkaidő továbbra is megnehezítik a munka és a család összeegyeztetését. A koreai fiatalok már gyermekkoruktól kezdve egy versenyközpontú társadalomban szocializálódnak. Az iskolákban megkezdődik a küzdelem a jobb jegyekért és a versengés annak érdekében, hogy a nagyobb presztízsű egyetemekre bekerülhessenek, majd utána a munkaerőpiacra történő kilépéskor az elhelyezkedésért folyik a harc. Ez alapjaiban változtatja meg az életminőséget és az igényeket, továbbá a fókusz is a karrieren lesz, hiszen a nagyvállalati szféra teljesítmény és tudásközpontú.
3.2.2. A hagyományos családmodell válsága
A koreai társadalom hagyományosan a konfucianizmus szerepnormáin alapul, de ezek mára összeegyeztethetetlenek a modern életmóddal. A nők egyre magasabb végzettséget és munkahelyi pozíciókat érnek el, miközben a családi szerepek nem igazodtak egymáshoz: a férfiak többsége továbbra is az alapvető kenyérkereső szerepet tölti be, miközben a családi feladatok zöme tradicionálisan a nőkre hárul.
A nők fokozatosan egyre nagyobb számban integrálódnak a munkaerőpiacra. Azok a nők, akik teljes munkaidőben dolgoznak, általában kevesebb gyermeket vállalnak, mint a részfoglalkoztatottak vagy akik munkanélküliek.
7. Ábra: Nők foglalkoztatottságának alakulása 1974 és 2023 között. Forrás: OECD, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/nok-foglalkoztatottsaganak-alakulasa-1974-es-2023-kozott-1h0r6rzko100w4e
Új társadalmi értékek alakultak ki, a család és annak szerepe háttérbe szorult és az individuum és az önmegvalósítás került előtérbe. A koreai nők jelentős része úgy gondolja, hogy rosszabb feltételekkel rendelkeznek, mint a férfiak, melyek komoly feszültségeket okoznak, mind társadalmi, mind családi szinten. A rugalmatlan munkahelyi környezet és a kulturális nemi különbségek pedig tovább fokozzák a termékenység csökkenését.
3.3. Politikai és intézményi tényezők
3.3.1. Családpolitikai támogatások
Az állam és az önkormányzatok évtizedek óta együttesen igyekeznek ösztönözni a gyermekvállalást, különféle családpolitikai intézkedésekkel, szociális juttatásokkal és programokkal, de eddig csupán szerényebb eredmények születtek. Az elmúlt időszakban a koreai kormány jelentős forrásokat különített el a költségvetésből a születésszám növelésére. A Reuters beszámolója szerint 13,76 milliárd dollárnak megfelelő vont (von: Dél-Korea hivatalos fizetőeszköze) különítettek el az idei évben a családpolitikára. Olyan intézkedések tartoznak ide, mint az újszülöttek után járó közvetlen pénzügyi támogatás, amely régiónként eltérő. Például Haenam megyében, ahol a termékenységi ráta kimagaslóan magas (2,4-es), az első gyermek után 3, a második után 3,5, majd pedig a harmadik gyermek után 6 millió vont. Ez jelenlegi árfolyamon, forintba átszámolva az első gyermek után kb. 727 ezer, a második után 848 ezer a harmadik után pedig közel másfél millió forintos juttatásban részesülnek.
A pénzbeli ösztönzök mellet az egyéb szociális támogatások is kiemelt szerepet kapnak. Szöulban és a vonzáskörzetében élő alacsony jövedelmű családok számára lehetőség nyílik egyszeri pénzbeli juttatásokra vagy rendszeres segélyekre az „Emergency Welfare Support Program” (Sürgősségi/Vészhelyzeti Segélyprogram) keretein belül. A támogatás egyedüli kritériuma, hogy a háztartás jövedelme (háztartások méretétől függően) alacsonyabb legyen, mint a medián jövedelem 85 százaléka.
3.3.2. Szülői szabadság és „work-life balance”
A pénzügyi támogatások mellett a családpolitika másik legfontosabb eleme a munka és magánélet közti egyensúly (work-life balance) megteremtésének segítése. Az országban a fiatal párok legnagyobb problémája sokszor nem a gyermekvállalással járó anyagi terhek, mindinkább az időhiány, valamint a munkából adódó stressz.
A kormány ezért jelentős változtatásokat alkalmazott a szülői szabadságra vonatkozóan, így a gyermeket gondozó szülő akár az óvodás kor végéig is igénybe veheti a fizetett szabadságot. Mindemellett egyre több munkáltatót ösztönöznek a munkahelyi körülmények javítására és az elvárások csökkentésére. A közszféra könnyebben alkalmazkodik az új keretrendszerekhez, elvárásokhoz, viszont a magánszektor és a nagyvállalati környezet ellenállása miatt nehezen betartható össztársadalmi szinten ez a kezdeményezés.
3.4. Oktatási rendszer
A dél-koreai oktatási rendszer világviszonylatban is versenyképes. Az oktatás egy 6-3-3-4-es lépcsőzetes rendszeren alapszik, ami 6 év általános iskolát, 3 év középszintű oktatást, 3 év gimnáziumot és 4 év egyetemet jelent. A magyar oktatási rendszerrel szemben, ami nálunk általános iskolai felső tagozatot jelent, Dél-Koreában egy 3 éves külön képzést jelent, ami a gimnáziumra készíti fel a diákokat, angolul ez a „middle school”. Koreában az első kettő tanintézményt kötelezően el kell végezniük, csak utána dönthetnek arról, hogy tovább tanulnak-e, vagy sem. Az országban rendkívül nagy presztízsű az oktatás, viszont jelentős anyagi terhet ró a családokra, ha a legjobb tanintézményekbe akarják küldeni gyermekeiket. A szülők számottevő része költi jövedelmének jelentős részét magániskoláztatásra, különórákra és tanfolyamokra. Egy átlagos család a jövedelmének mintegy 10%-át fordítja a gyermekek oktatására, továbbá 2024 első negyedévében a családok többet költöttek a gyermekek taníttatása, mint az élelmiszerre és a lakhatásra együttvéve.
Az iskoláztatással járó anyagi és érzelmi terhek, megpróbáltatások gyakran eltántorítják a szülőket a gondolattól, hogy több gyermeket vállaljanak, mivel az csak még nagyobb kiadásokkal járna a családok számára. A kormányzati intézkedések ellenére, sokan képtelenek lennének ugyanazt a színvonalú oktatást biztosítani, amennyiben több gyermekük születne. Mindezek mellett a koreai diákokra nehezedő nyomás óriási. Az iskolák gyakran kevés hangsúlyt fektetnek a kritikai gondolkodásra, a kreativitásra és a problémamegoldó készségekre, ehelyett a vizsgatartalomra koncentrálnak. Ez az eredményközpontúság oda vezetett, hogy a koreai serdülők 27 százaléka számolt be öngyilkossági gondolatokról és 40 százalékuk állította, hogy ennek oka a tanulmányokból eredő stressz, mindemellett súlyosbodó jelenség a tinédzserek alkohol és drogfogyasztása is.
A fiatalokra nehezedő terhek a tanulmányokat követően nem érnek véget. Az országban kifejezetten magas a diplomások aránya, ezért hatalmas verseny folyik a munkaerőpiacon is a legjobb pozíciókért, így egyik bizonytalanságból a másikba esnek át. A folytonos verseny- és stresszhelyzet miatt visszaszorulnak a szociális kapcsolatok és olyan antiszociális viselkedési minták tűnnek fel, amelyek tovább nehezítik a családalapítást és a gyermekvállalást.
4. A népességfogyás társadalmi-gazdasági következményei
4.1. Munkaerőpiac és gazdasági növekedés
A munkaerőállomány és annak az utánpótlása a gazdasági prosperitás alapköve. Ha egy társadalom számában és korösszetételében is negatív irányba változik, akkor az magával rántja a gazdaságot is. Az Jon Pareliussen, az OECD szenior közgazdászának prognózisa alapján Dél-Korea népessége, a jelenlegi tendenciák alapján, hat évtized alatt megfeleződik, miközben az 65 évnél idősebbek aránya az össznépességen belül 58 százalékra nő.
Ez a trend súlyos munkaerőhiányt okoz: ahogy egyre többen vonulnak nyugdíjba, és kevesebb lesz az utánpótlás, az alacsony születési szám miatt, úgy csökken az aktívan dolgozók száma, és nagyobb anyagi teher fog nehezedni rájuk. A számítások alapján 2060-ra az egészségügyi, idősápolási kiadások és a nyugdíjak terhe több mind megkétszereződik, ami így az akkori GDP 17,4 százalékát fogja kitenni. Ennek következében a GDP növekedési üteme először lassulni kezdhet, majd idővel beállhat a stagnálás és a recesszió. A Bank of Korea szerint az idősödés a következő években évi 1 százalékponttal foghatja vissza a fogyasztás növekedési ütemét.
4.2. Nyugdíjrendszer és társadalombiztosítás
A lakosság gyors elöregedésével a nyugdíj- és egyéb szociális ellátások fiskális terhe fokozódik. Dél-Korea nyugdíjrendszere hagyományosan felosztó-kirovó alapokon nyugszik, ahol a dolgozók járulékaiból fedezik a nyugdíjakat. Az előrejelzések szerint az időskorúak az össznépesség 58 százalékát is alkothatják évtizedek múlva, ami miatt a felosztó-kirovó rendszer, hasonlóan számos más fejlett országhoz, működésképtelenné fog válni, hiszen nagyobb lesz a nyugdíjasok száma, mint az aktív korosztályé.
4.3. Egészségügy
Az idősek számának növekedésével, párhuzamosan növekedni fog a krónikus betegek és az időskori ápolásra szorulók száma. Ennek következtében a kiadások megkétszereződhetnek 2060-ra. Ez a tendencia nemcsak a költségvetést, de a humánerőforrást is kihívás elé állítja, mivel több egészségügyi dolgozóra lesz szükség, amelyet a csökkenő munkaerőpiac nem tudna kitermelni magából. A megnövekedett igény és a szűkülő források kombinációja komoly leterheltséget és fenntarthatósági problémát eredményezhet az egészségügyben is.
4.4. Oktatási rendszer átalakulása
A gyermekek számának csökkenésével a tanintézmények struktúrája és összképe is átalakul. Napjaink Dél-Koreájában is látható, hogy az osztályokat összevonják, számos vidéki iskola egybeolvasztása vagy bezárása szükséges. 2060-ra a 14 év alattiak az össznépesség 8 százalékát adják majd, így jelentős csökkenés prognosztizálható a diákok számában is. A munkaerőhiány a tanintézmények emberierőforrását érinti, míg a diákok számának csökkenése az oktatási infrastruktúra leépítését vonhatja maga után.
4.5. Elnéptelenedés
Az egyik legsúlyosabb probléma, amit a népességfogyás és az urbanizáció együttesen okoz, az az elnéptelenedés. A fiatalok elvándorlása következtében a népességszám drasztikusan csökkenhet a vidéki térségekben, míg a fővárosba bevándorló embertömegek ellensúlyozzák az szöuli és az agglomerációjába tartozó térségek alacsony fertilitását. Ez a fejlett gazdaságokra jellemző tendencia olyan torzulást okoz az országon belül, hogy a városok népessége stagnálni vagy enyhén növekedni kezd, addig a vidéki települések elöregednek, mivel az ott maradt aktív dolgozó korosztály nem lesz képes reprodukálni önmagát.
A Koreai Vidékgazdasági Intézetének (KREI – Korea Rural Economic Institute) jelentése szerint a vidéki népesség 2021 óta folyamatosa csökken. Sok dél-koreai tartománynak a lakossága az elkövetkezendő 10–20 év alatt a felére zsugorodhat, ami a regionális ingatlanpiac összeomlását és a helyi közszolgálatások és munkahelyek bezárását vonhatja maga után. Egy másik aggasztó jel a nagyobb metropoliszok zsugorodása. Az adatok szerint már a vidéki nagyvárosok is érintettek a elnéptelenedésben, mivel a legtöbb oktatási és munkalehetőség Szöulban található.
Ezen tendencia miatt a város–vidék különbség kiéleződik: míg a főváros és vonzáskörzete érintetlen vagy kevésbé érintett maradhat, addig sok más tartományban az alapvető infrastruktúra és megélhetés is veszélybe kerülhet, ami egy öngerjesztő folyamatként, tovább pusztíthatja a népességcsökkenés és elvándorlás által súlytott területeket.
5. Kormányzati és össztársadalmi reformtervek a jövőre nézve
5.1. Család- és migrációpolitika
A kormányzat elsődleges célja a termékenységi mutatók pozitív irányba mozdítása, míg a másik oldalon, rövid távú megoldásként, a munkaerőcsökkenés ellensúlyozása, a hazai humántőke aktivizálásával és tudatos bevándorláspolitikával. A koreai kormányzat már évtizedek óta fokozatosan növeli a családtámogatások mértékét, bár eddig nem érték el a kívánt eredményt. A legtöbb olyan program, ami pénzügyi segélyt vagy juttatást ad a családoknak, az önmagában kevés, hiszen a problémát részben strukturális tényezők okozzák, ezért a sikerekhez elengedhetetlenek a munkahelyi, lakhatási és oktatási reformok.
A helyzet orvoslására a kormány egy új minisztériumot, a Népesedési Stratégiai Hivatalt hozza létre, ami a válság kezelésére fog fókuszálni. Mindemellett a tervek szerint a gyermekgondozási szabadságot az apákra is nagyobb mértékben ki fogják terjeszteni. Azon családok számára, akik gyermeket vállalnak a közvetlen pénzbeli támogatásokon kívül lakhatási és oktatási támogatásokat is megfogalmaztak, hogy ezzel a terhek egy részét az állam magára vállalhassa.
Mindemellett kiemelt hangsúlyt kap a nők integrálása a munkaerőpiacra, kedvező feltételek mentén, anélkül, hogy sérüljön a gyermekvállalásra irányuló akarat a nők életében. Így a jövőbeli intézkedések szakítanak az eddigi pronatalista gondolkodásmóddal, vagyis a közvetlen pénzügyi juttatások eszményével, és inkább a struktúraváltásra és a nemek közti egyenlőségre helyezik a hangsúlyt.
Dél-Korea életében a másik fontos tényező a migráció, amely nagyban hozzájárul a népesedési folyamatokhoz. A bevándorláspolitika eddig szigorú szabályozások mentén működött. Számos feltételnek meg kell felelnie a Koreába érkező bevándorlóknak, különösképp a munkavállalóknak és a letelepedni vágyóknak. Az OECD kifejezetten tanácsolta az országnak ezen szabályok lazítását, hogy a nagyobb mértékű bevándorlással orvosolhassák a népességfogyást. Részben az ország hallgatott is erre, hiszen az elmúlt években megnőtt az országba érkező bevándorlók száma, viszont az ENSZ előrejelzése szerint az ország nettó migrációs értéke, a jelenlegi tendenciákat alapul véve, csökkenni fog, vagyis egyre kevesebb lesz az országba érkezők és az azt elhagyók közötti differencia.
8. Ábra: Dél-Korea nettó migrációs értékeinek prognosztizált változása 2025 és 2040 között. Forrás: ENSZ, Szerkesztette: Jóna Bence. Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/del-korea-netto-migracios-ertekeinek-prognosztizalt-valtozasa-2025-es-2040-kozott-1h7v4pdk83zw84k
A bevándorlás-kivándorlás mértékét természetesen lehetetlen megjósolni, hiszen számos tényezőtől függ, viszont annyi elmondható, hogy amennyiben a kormányzat nem egyszerűsíti a külföldi munkavállalók megnyerését és integrálását, akkor tovább súlyosbodhat a népességfogyás.
5.2. A társadalom szerepvállalása, regionális kezdeményezések
Az államilag irányított és finanszírozott programokon és reformtervek mellett civil kezdeményezések és helyi önkormányzati programok is megjelentek az elmúlt időszakban. Több tartományban is átszervezték a közigazgatást és új hivatalokat hoztak létre a probléma orvoslására. A legtöbb intézmény célja a lokális elnéptelenedés megakadályozása és a bevándorlók integrálása. Ilyen például a dél-chungcheongi tartományban létrehozott hivatal, aminek a fő feladatai közé a gyermekközpontúság erősítése, a nők társadalmi szerepvállalásának támogatása, valamint a külföldiek integrációja tartozik. Számos önkormányzat például kiemelt figyelmet szentel a gyermeknevelésre: közösségi gyermekmegőrzők, gyermekneveléssel foglalkozó tanácsadók, illetve fiatal párokat segítő fórumok jöttek létre.
Koreában az elmúlt években kiemelt fontosságú téma lett a nők társadalmi helyzete és szerepvállalása. Új érdekvédelmi szervezetek jöttek létre, továbbá számos munkahelyen nagyobb figyelmet szentelnek a nők és férfiak közti bérek rendezésére, valamint a karrier és család közötti összhang megteremtésére. Összességében a civil kezdeményezések elsősorban lobby tevékenységet folytatnak, ezzel felhívva a figyelmet a hiányosságokra és igazságtalanságokra, míg az önkormányzatok regionálisan, egyedi stratégiákkal igyekeznek reagálni a demográfiai válságra.
Összegzés
Dél-Korea népességfogyása mára az ország jövőjét alapjaiban érintő kihívássá vált. A termékenységi ráta 0,75-re süllyedt, ami messze alulmúlja a reprodukcióhoz szükséges szintet, és ezzel Dél-Korea a világ legalacsonyabb fertilitással rendelkező országa. A történeti folyamatok, a gazdasági nehézségek, a társadalmi minták átalakulása, valamint a politikai és intézményi tényezők együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy a családalapítás későbbre tolódjon, a gyermekvállalás pedig sokak számára elérhetetlen kompromisszummá váljon.
A következmények túlmutatnak a statisztikákon: egyre szűkülő munkaerőpiac, megingó nyugdíjrendszer, túlterhelt egészségügy és elnéptelenedő régiók képében körvonalazódik a jövő. Dél-Korea válsága így nem pusztán egy országé, hanem mindazon nemzeté, akik számára a demográfiai átmenet végpontja már nem csak misztikum és disztópikus kép, hanem maga a realitás. Amennyiben nem sikerül megtalálni az egyensúlyt az individuum és a közösség gyarapodásának fundamentumai közt, akkor többé nem a túlnépesedés miatt kell aggódnunk, hanem a fennmaradásért kell küzdenünk.
Felhasznált források
ResearchGate (2024): A comparative study of marriage and fertility changes in Japan, South Korea and China.
Elérhető: https://www.researchgate.net/publication/392411830_A_comparative_study_of_marriage_and_fertility_changes_in_Japan_South_Korea_and_China
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
McCurry, J. (2025): South Korea debates its future as a multicultural country. The Guardian, 2025. augusztus 7.
Elérhető: https://www.theguardian.com/world/2025/aug/07/south-korea-multicultural-country-future
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
National Center for Biotechnology Information (2024): Population decline and demographic challenges in East Asia. PMC.
Elérhető: https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11471922
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
TIME Magazine (2024): Birth rates in South Korea and Japan continue to decline.
Elérhető: https://time.com/6836949/birth-rates-south-korea-japan-decline
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
Population Trends Asia-Pacific (2025): Korea – demographic data.
Elérhető: https://www.population-trends-asiapacific.org/data/KOR
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
Hablicsek, L. (2021): A demográfiai átmenet elmélete az elmúlt másfél évszázad népesedési folyamataiban. Korall, 85. sz.
Elérhető: https://epa.oszk.hu/00400/00414/00076/pdf/EPA00414_korall_2021_85_026-046.pdf
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
KOSIS – Statistics Korea (2025): Annual population and fertility statistics.
Elérhető: https://kostat.go.kr/anse/
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
United Nations, Department of Economic and Social Affairs (2025): Population Division Data.
Elérhető: https://www.un.org/development/desa/pd/
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
OECD (2022): Adapting regional policy in Korea. OECD Publishing.
Elérhető: https://www.oecd.org/content/dam/oecd/en/publications/reports/2022/06/adapting-regional-policy-in-korea_12a1f263/6108b2a1-en.pdf
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
The Guardian (2025): South Korea’s birthrate rises as marriages surge. 2025. február 26.
Elérhető: https://www.theguardian.com/world/2025/feb/26/south-korea-birthrate-rises-marriages-surge
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
OECD (2024): OECD Economic Surveys: Korea 2024. OECD Publishing.
Elérhető: https://www.oecd.org/content/dam/oecd/en/publications/reports/2024/07/oecd-economic-surveys-korea-2024_9343c046/c243e16a-en.pdf
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
Morgan Stanley (2024): South Korea’s population decline and aging crisis.
Elérhető: https://www.morganstanley.com/ideas/south-korea-population-decline-aging-crisis
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
Korea Times (2024): Local governments reorganize to better address population decline. 2024. október 30.
Elérhető: https://www.koreatimes.co.kr/southkorea/society/20241030/local-govts-reorganize-to-better-address-population-decline
[Letöltve: 2025. augusztus 20.]
