Európában évtizedeken keresztül szinte közmegegyezés volt a pacifizmus felsőbbrendűségével kapcsolatban. (A háború „rossz”, „primitív” és „nem megoldás”. Mintha legalábbis egy életstílusbéli kérdésről, egyéni választásról lenne szó.) Ferde szemmel néztek mindenkire, aki az európai hadseregek hanyatlását nehezményezte. A katonai potenciált fontosnak tartó személyek karrierje látványosan elakadt, míg a hadseregeket elsorvasztó és a védelmi kiadásokon eredményesen spóroló politikusok pályája felívelt. Utóbbiak egyike az Európai Bizottság elnöke, most másodszorra.
Aztán hirtelen jött 2022 – az orosz támadás Ukrajna ellen – és földcsuszamlás-szerűen megváltozott Európa hozzáállása a védelemhez. Gyakorlatilag az egész EU bejelentette az újra felfegyverkezést. Olaf Scholz német kancellár egyenes meghirdette a Zeitenwendét, azaz a Történelmi Fordulópontot: Németország ismét fejlett hadsereget épít fel, „mert megváltozott a világ.”
Végre valahára, gondolta az ember, ugyanis nem a világ változott meg: Európa volt naiv. A nagy 2022-es fogadkozások ellenére azonban a történelmi újra felfegyverkezésből semmi sem valósult meg a leggazdagabb európai országokban.
Az 1980-ban még 500 ezer fős és 12 hadosztályt felvonultatni tudó, mára 180 ezer fős és egyetlen harcképes dandárral rendelkező Bundeswehr krónikus létszámhiánnyal küzd. Ennek ellenére az általános hadkötelezettség bevezetését elkaszálták: a többszázezer hadkötelezett koncepciójából hosszas viták után évi 10 ezer önkéntes férfi bevonása maradt csak meg.
A német hadsereg (Bundeswehr) létszáma 1959 óta. Jelenleg 180 ezer fő, mintha 2022 meg se történt volna
Ezt a visszalépést megnyugvással fogadta a német közvélemény, noha a német kormány hivatalos álláspontja szerint 10 éven belül Oroszország meg fogja támadni a NATO-t! Helyette komolyan felvetődött külföldiek behívása a német hadseregbe: ami annak a jele, hogy az egész elhatározás lett elengedve.
Hogy érzékeljük a német fogadkozás komolytalanságát: Németország idén 52 milliárd eurót fordít honvédelemre, mindössze 1,7 milliárd euróval többet, mint egy évvel korábban. Ehhez képest a nagyjából 900 milliárd eurós német adóbevételből 50 milliárd eurót csak a migránsok ellátására fordítanak, 227 milliárd eurót pedig a nagyvonalú és egyre súlyosabb finanszírozási hiányt felhalmozó nyugdíjkassza és egészségbiztosítási rendszer éves hiányának egyensúlyba hozására. Láthatóan, az idősödő jóléti államok számára a hadseregépítés finom szólva nem egy könnyen megoldható feladat.
Még a katonai fejlesztésekkel egyébként gyorsan haladó magyar Honvédség is erősen izzad, hogy feltöltse állományát megfelelő emberanyaggal: hiszen ne feledjük, egész Európában krónikus munkaerőhiány van, még a gazdasági visszaesés ellenére is. (Itt egyébként a másik régi liberális közmegegyezés következményeivel találkozunk: „Miért lenne baj, ha kevesebb gyerek születik?”)
Ha belegondolunk, a demográfia hanyatlás két irányból is súlyosan megnehezíti a hadseregépítést. Először is: a rohamosan idősödő jóléti társadalmak fenntartása nagyon drága, és nincs az a választásoknak kitett kormány, amelyik az egyre csak emelkedő szociális és nyugdíj kiadások kárára merné megnövelni a védelmi kiadásokat.
Másodszor: a fiatalabb korosztályok létszámhiánya és a súlyos munkaerőhiány miatt eleve rendkívül nehéz feltölteni az állományokat, hiszen a hadseregeknek versenyeznie kell a munkaerőhiányos gazdaság által kínált bérekkel!
A 65 éves és idősebb lakosok arányának alakulása Japánban. (Forrás: Statista)
Hogy mindez hova vezet, azt könnyedén előre láthatjuk, elég, ha megnézzük az elöregedésben előttünk járó Japán esetét. Ahogy az Asia Times fogalmaz:
„A Japán Védelmi Erők (JSDF) még sosem harcolt valódi háborúban, de máris megsemmisítő vereséget szenvedett tavaly. A toborzási célok 50 százaléka nem teljesült. Egy évvel korábban ez a hiány 35 százalék volt, az azt megelőző években pedig 20 százalék körül alakult az adott évi toborzás kudarca.”
Sajnos vannak mélyebb, lélektani problémák is a hadseregépítéssel az idősödő társadalmakban.
„A 2015-ös Gallup közvéleménykutatás több mint 60 országban vizsgálta, hogy hányan lennének készek harcolni az országukért. A japánok lettek az utolsók, mindössze 11 százalék tenne ilyet. (..)
Az európaiak és a japánok nem akarnak harcolni. Miért tennék? Ki áldozná fel az életét olyan későbbi generációkért, akik sosem fognak megszületni?”
Források:
Biden’s senility, and ours – Asia Times
Olyan nagy az emberhiány a német hadseregben, hogy már külföldieket toboroznának – Portfolio.hu
Kiderült: ennyien csatlakoztak 2023-ban a Magyar Honvédséghez – Mandiner
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
