Categories
Demográf-Blog

Mi történik, ha egy generáció sosem nő fel?

Ahogy a Wall Street Journal cikke beszámol róla:

Az amerikai 30-asok még sosem néztek ki kevésbé felnőttnek. Legyen szó az arányaiban zuhanó saját lakásban élésről, házasságról vagy gyerekvállalásról – a közgazdászok hosszú ideje figyelmeztetnek arra, hogy a fiatalok küszködnek a felnőttkorba lépéssel. Bár néhányan tudatosan választják a nem hagyományos utat, az sokaknak egyszerűen csak nem elérhető. (..)

Minél több ideig húzódik a hagyományos felnőttkor elérése, annál valószínűbb, hogy az sosem történik meg. A fiatal felnőttek harmada sosem fog megházasodni a Családtudományi Intézet szerint, (..), és 47 százalékra emelkedett azoknak a gyermektelen felnőtteknek az aránya, akik már nem gondolják, hogy valaha gyermeket fognak vállalni. (..) A 30 és 40 év közöttiek csaknem 9 százaléka még mindig a szüleivel él.

A magas elvárások és a nehéz gazdasági körülmények között őrlődve, sok 30-as elveszettnek és bizonytalannak tűnik abban, hogy mit jelent ma sikeres felnőttnek lenni.

 

Mostanra több 30 év alatti felnőtt él együtt a szüleivel az Egyesült Államokban, mint az 1920-as és 30-as évek gazdasági válsága idején, és első ízben ők alkotják a fiatalok többségét. (Forrás: Statista)

Ahogy az lenni szokott ennél a témánál, a lap Komment szekciójában szabályos háború tört ki a szokásos táborok mentén. Az egyik tábor szerint a mai generáció egyszerűen elkényeztetett és alkalmatlan, képtelen célokat állítani maga elé és kitartóan áldozatokat hozni. A másik tábor szerint viszont a boomer generáció egy fojtogató gazdasági környezetet alakított ki: ami lehetetlenné teszi a fiatalok többsége számára az egzisztenciális előre jutást. A bérek reálértelemben sokkal alacsonyabbak, mint korábban, és jelentéktelenek például a lakáshoz, diplomához jutás, vagy a családfenntartás költségeihez képest.

Nyilvánvalóan, mindkét oldalnak igaza van az esetek egy bizonyos százalékában, nincs viszont igaza a fennmaradó esetek jelentős százalékában.

A kölcsönös szemrehányásoknál sokkal fontosabb és árulkodóbb az, amit sem a cikk szerzője, sem a kommentelők nem tűnnek tudatosítani: Az Egyesült Államokban az 1970-es években megkezdett nagy társadalmi kísérlet – a szexuális forradalom, a radikális feminizmus, és a progresszív társadalomszervezés – mostanra ért be és termelte ki a harmadik generációt: „az új rendszer” éppen felnőtté cseperedett unokáit.

Ezt nem tudatosítjuk a mindennapokban, pedig jó, ha tudjuk: az emberiség történelemében rajtuk próbálják ki először, hogy ez az új társadalmi rendszer egyáltalán működik-e.

Bizonyára mind hallottunk mai fiatalokat arról beszélgetni, hogy

  • a fiatal férfiak szerint a házasság mai formája („Marriage 2.0”) egyszerűen nem racionális döntés férfiak számára. Csak hátránya van, előnye nincs: hiszen ott van helyette a „serial monogamy”, azaz az „együttélések sorozata”, aminek nincs például anyagi kockázata, és nem jár elköteleződéssel a férfi számára.
  • a fiatal nők szerint pedig a gyerekvállalás elvenné a „szabadságot”, visszavetné a tanulmányokat és a karriert, mondhatni, fiatalon leginkább olyan, mint egy börtönbüntetés. Hogyan tudna valaki a saját céljaira koncentrálni egy gyermek mellett?
  • amikor viszont konkrétan a családalapítás kerül szóba, mindkét nem részéről gyakori panasz, hogy nincs kivel. (Amit persze később sok esetben sajnos felvált a már túl késő.)

Fontos felismernünk, hogy ez egy olyan probléma, ami rendszerszinten nem létezett 1970 előtt. Azóta viszont fokozatosan súlyosbodik. A kulturális átalakulás előtti társadalmi minta, a szignál, a mielőbbi házasodásra kondicionálta a fiatalokat: Mindenki ezt látta maga körül, és az esetek túlnyomó többségében ehhez alkalmazkodott. A 70-es évek óta azonban a szignál azonban folyamatos gyengült:

Hajadon férfiak arányának emelkedése, 2003 és 2017. Nemcsak az első gyermekét szülő nők életkora tolódott ki. Maga a fiatalon házasodás mintája van eltűnőben.

 

Ahogy a cikkben megszólaló 31 éves lány fogalmaz: „Fel sem merül a gyerekvállalás. Egyelőre az az első prioritás, hogy kitaláljam, én ki vagyok”.

A forradalom végül felfalja gyermekeit. Persze hibáztathatjuk az okostelefonokat is.

Vezető elemző |  Megjelent írások

Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.

Iratkozzon fel hírlevelünkre