A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos magyar diskurzus egyik rendszeresen visszatérő eleme, hogy az elemzők egy része színtiszta csodálattal beszél a német, jogosultsági pontrendszerre épülő nyugdíjrendszerről, és annak sürgős itthoni adaptációját javasolja. Hiszen ez a rendszer, úgymond, rögtön megoldaná a magyar nyugdíjak reálértékének és a nyugdíj kiszámításának összes mai – valóban égető – problémáját.
Ezzel csak egy baj van, amiről viszont elegánsan nem beszélnek: maga a német nyugdíjrendszer recseg-ropog, és még a német kormánykoalíción belül is heves politikai harcokat okoz a problémák kezelésének mikéntje.
A keserves politikai viták mögött komplex és egymással nehezen össze egyeztethető világnézeti és közgazdaságtani érvek állnak, de egészen leegyszerűsítve: a most valóban nagyvonalú német nyugdíjrendszer nem bírja tovább, egyre súlyosabb hiányt termel minden évben. A stabilizálásához pedig a mostaninál sokkal nagyobb költségvetési átcsoportosításokra, végső soron tehát adóemelésekre, és a munkát terhelő járulékok emelésére lenne szükség.
A német nyugdíjrendszer mostani pályája (fekete) és az éppen vitatott reformok (piros). Ahhoz, hogy a nyugdíjak bérekhez viszonyított reálértéke megmaradjon (48%), és ne csússzon folyamatosan lefelé, a költségvetési átcsoportosítások és a munkát terhelő járulékok emelésére van szükség. Csak szemléltetésképpen: a most előre jelzett évi plusz 50 milliárd eurós nyugdíjkassza hiány – ami igen optimista az elmúlt évek dinamikája alapján – nagyságrendileg megfelel a német védelmi költségvetés méretének. 2045-re a német nyugdíjkiadások megduplázódnak (!). (Forrás: Welt)
A német szociáldemokrata párt, az SPD növelné az aktív dolgozók általi hozzájárulásokat (a fő szavazóbázisa a nyugdíjas németek). A liberális FDP szerint a ráfordítások – az adófizetők számára fájdalmas és a gazdaságot visszafogó – növelése nem old meg semmit, hiszen pár év múlva úgyis ismét jelentősen növelni kell majd a ráfordításokat: ahogy romlik a befizetők és a jogosultak aránya, és így tovább. Helyette egy tőkehalmozás alapú nyugdíjpillér bevezetését szorgalmazták, ebből azonban szinte semmi sem valósult meg, a többi párt ellenállása és a recesszió okozta költségvetési problémák miatt.
Természetesen, ennek a vitának sajnos nincs hosszútávú megoldása. Hiszen a valódi ellenfél itt Németország demográfiai hanyatlása. A kormánykoalíció harmadik tagja, a német Zöldek mára már teljesen nyíltan érvelnek amellett, hogy a német nyugdíjrendszer fenntarthatósága miatt is van szükség a tömeges bevándorlásra. Ez a stratégia persze mostanra látványosan kudarcot vallott: a minden szelekciót nélkülöző, elsősorban képzetlen és gyakran integrálhatatlan tömegek érkezésével járó migráció több problémát okoz, mit amennyit megold. De a diagnózis egyébként helyes: a német lakosság fogyása, idősödése jóval gyorsabb még a pesszimista várakozásnál is, ez csapódik le újra és újra a német nyugdíjrendszerben.
A kék oszlopok a természetes növekedést/fogyást, a narancssárga oszlopok a migrációt mutatják. A német társadalom előrehaladott öregedése miatt a német lakosság természetes fogyása annyira felgyorsul, hogy hamarosan évi 500 ezer főt veszít majd el évente, zéró migráció esetén. (Forrás: Destasis)
Nincs az a nyugdíjrendszer, amelyik ilyen demográfiai hanyatlást változatlan kifizetésekkel kibírna, pontrendszerrel vagy anélkül. A demográfiai fordulatot semmi sem helyettesíti.
Források:
Offener Widerstand gegen die SPD-Rentenreform: Warum das wichtigste Projekt des Kanzlers wankt – WELT
https://x.com/MichaelAArouet/status/1833018414136217721?s=31
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.