Ahogy korábban már említettük: a mai, demográfiáról való gondolkodást tudományként eladott merev ideológiai tételek és az adatoknak ellent mondó babonák, városi legendák hatják át. Mint láttuk, ide tartozik például a feminista ideológia beleerőltetése a családpolitikai ajánlásokba.
A jelenség kétségkívül leginkább visszatetsző megjelenési formája azonban, amikor nemzetközi szervezetek és szakemberek – évtizedek óta változatlanul – a tömeges bevándorlást hozzák fel a demográfiai problémák egyedüli lehetséges és helyes megoldásaként.
Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy a minden szelekciót és kontrollt nélkülöző, gyakorlatilag népvándorlássá züllő bevándoroltatás milyen kulturális, társadalmi csapdahelyzeteket hoz létre. (Ehhez elég belehallgatni a német híradásokba.)
De a tömeges bevándorlás még a közgazdaságtan és a demográfia szintjén is éppen az ellentétét hozza annak, amit várnak tőle, mégpedig az általa okozott lakáshiány és lakhatási válság miatt.
A kanadai lakások árának (vörös) és a jövedelmek (fekete) viszonya (Forrás: National Post)
Tökéletes példa erre Kanada: az egyre gyorsuló bevándorlás miatt a kanadai lakásárak az egekbe szöktek, ahogy a házépítések nem tudnak lépést tartani a kereslet növekedésével. A családalapítás ezáltal pénzügyi értelemben sokkal nehezebbé vált, mint bármikor korábban. Részben ennek következményeként a kanadai termékenység – figyelem, egy nagyon gazdag országról beszélünk, amely a G7-ek tagja, és az egész kontinensén nincs háborús konfliktus – folyamatos csökkenés után 1,26-ra zuhant 2023-ban.
A kanadai termékenységi ráta mélyrepülése. (Forrás: StatsCan)
Migráció Kanadába: a 40 milliós országba mostanra évi 500 ezer bevándorló érkezik (Forrás: Statista)
Ugyanezt figyelhetjük más angolszász országokban is: Például Új-Zélandon (termékenységi ráta: 1,5) és az Egyesült Királyságban (1,43) esetében. Angliában még a muzulmán hátterű bevándorlók nagyobb gyerekvállalása is csak lassítani volt képes a lejtmenetet a termékenységben. 2015-ben az új-zélandi termékenység még 2 körül járt!
Képzeljük csak el, mit írt volna a belföldi és a külföldi sajtó a magyar népességpolitika sikerességéről, ha nem tört volna ki a háború, és folyamatos gazdasági növekedés ellenére – mint Kanadában – időközben mégis 1,26-ra zuhant volna a termékenységi ráta!
Ha a hazai – szintén nem könnyű – lakáspiaci helyzetet most nehéznek érezzük, próbáljuk vizualizálni: milyen lenne, ha évi plusz 125 ezer új bevándorló is még ingatlant keresne nálunk… (Ez a szám felelne meg a kanadai bevándorlás és a fogadó lakosság arányának.)
A lakhatási, családalapítási nehézségek, ha nem is határozzák meg a termékenység trendjét, súlyosbítani azért láthatóan tudják azt.
A tömeges bevándorlás, mint csodarecept hirdetése a nyugati – woke – társadalomtudományok szégyene, és a tényadatok tükrében a bukott ideológiák polcára való.
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
