🚢 Az elmúlt hetekben különösen sokat hallhattunk a Szuezi-csatorna nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepéről, ugyanis az Ever Given nevű kínai teherhajó március 23-án először homokvihar miatt partnak ütközött, később keresztbe fordult, így teljesen eltorlaszolta a csatornát. A közlekedést mintegy egy héten keresztül akadályozta és 400 teherhajót tartott fel. Azokban a napokban sorra jelentek meg az olyan elemzések, amelyek a baleset világkereskedelemre gyakorolt hatásait feszegették, és a Szuezi-csatorna szerepét értékelték. Jelen poszt azonban nem ezekhez szeretne csatlakozni, hanem az északkeleti átjárót, a Szuezi-csatorna lehetséges párját igyekszik bemutatni.
🧊 Az északi selyemút, ahogyan például a kínaiak emlegetik, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig Oroszország szibériai partvidéke mentén húzódó tengeri útvonal. Az átjáró jelentős része sarkvidéki vizeken halad és meghatározott részei nagyjából csak az augusztustól októberig tartó ún. főszezonban mentesek a jégpáncéltól. Két fontos tényező is hozzájárult azonban ahhoz, hogy az útvonal felértékelődött az utóbbi években. Egyrészt a globális felmelegedésnek köszönhetően egyre inkább és időben egyre tovább hajózható az útvonal, másrészről, részben az előzőekben említettek miatt is, a nagyhatalmak (például Kína és Oroszország) felértékelődő potenciált látnak a térségben és önmagában az északkeleti átjáróban. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy biztonsági okokból még a nyári időszakban is atommeghajtású jégtörők kísérik a hajókat, amely rendkívüli mértékben megemeli a szállítási költségeket. Mérséklődhetnek ezek a költségek sarki viszonyokra specializált konténeres hajókkal, azonban azok még mindig magasabbak, mint a „normál” tengeri szállításnál. Tény azonban, hogy az északi selyemút a kínai Daliant a holland Rotterdammal összekötő része az utazási időt tekintve 13 nappal és nagyjából 35 százalékkal (7400 kilométerrel) rövidebb, mint a „klasszikus” Szuezi-csatornán át vezető szállítási folyosó. Éppen emiatt is 2017 júniusában a kínai elnök, Xi Jinping és az orosz miniszterelnök, Dmitry Medvedev találkozója során mindkét fél elkötelezte magát az útvonal, az Egy Övezet Egy Út Kezdeményezés ezen szeletének (Ice Silk Road) fejlesztése mellett. Ráadásul Oroszország szibériai partvidéke gazdag ásványkincsekben, így a térség több szempontból is felértékelődhet.
❗ Az Ever Given esete felhívta a figyelmet a Szuezi-csatorna sérülékenységére és ráirányította a figyelmet az északkeleti átjáró létezésére és az ahhoz kapcsolódó egyre növekvő nemzetközi érdeklődésre. Ha a jelenlegi globális felmelegedéshez kapcsolódó tendenciák folytatódnak, 2030-ra az északkeleti átjáró a nyári hónapokban teljes egészében jégmentes lehet, amely az év néhány hónapjában valóban a Szuezi-csatorna párjává válhat. A globális felmelegedésnek tehát ez lehet az egyik, ha nem is teljes egészében pozitív, de feltétlenül lehetőségeket teremtő hatása. Egyelőre azonban a forgalomban és a szállítási teljesítményben nagy különbségek mutatkoznak a két útvonal esetében. 2013-ban az északkeleti átjárón 71, míg a Szuezi-csatornán több mint 16 500 hajó haladt, 1,4 millió és több mint 750 millió tonnányi forgalmat bonyolítva. 2020-ra az északi selyemúton azonban már rekord számú, mintegy 331 hajó kelt át, amely közel 33 millió tonna áru szállítását jelenti. Az északkeleti átjáró esetében tehát látható a fejlődési potenciál és az érintett országok igyekeznek ezt ki is használni.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
http://www.oeconomus.hu/oecoglobus/van-e-keresnivalonk-kozep-azsiaban/
#szuezicsatorna #eszakkeletiatjaro #kereskedelem #bri
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
