Mit kíván a magyar nemzet – A hazai jövedelmek alakulása

Minden állampolgár szempontjából alapvető kérdés, hogy mit vár el gazdasági szempontból a kormánytól, milyen kritériumok alapján tudja értékelni a gazdaságpolitika eredményességét. Sorozatunkban ezeket a szempontokat szedjük csokorba, és egyúttal értékeljük is az elmúlt évek teljesítményét. Ezzel párhuzamosan objektív elemzés alá vonjuk Magyarország eredményeit a V4-es országok és az eurozóna viszonylatában is.
Egy ország gazdasági sikerességének értékelésekor alapvetően azonos szempontokat érdemes vizsgálni, mint családi vagy egyéni szinten. Állampolgárként elsősorban az érdekel minket, hogy mekkora a jövedelmünk, gyarapodik-e a vagyonunk, hiteleket kell felvennünk vagy csökken az adósságunk, illetve amennyiben vannak hiteleink, mekkora költséget jelentenek ezek. Ebben az írásunkban a jövedelem alakulását elemezzük. A számszaki adatokat az OECD adatbázisából vettük.

GDP
A lakosság jövedelme – fenntartható módon – az ország gazdasági teljesítményének növekedésével párhuzamosan tud emelkedni. Így első lépésben a gazdasági teljesítmény alakulását kell vizsgálnunk. Ennek mérőszáma az adott ország bruttó hazai terméke, a GDP. Ez a mutató az adott évben az ország területén előállított áruk és szolgáltatások értékét mutatja meg számunkra. Ez az érték azonban növekedhet az infláció következtében is, így elemzésünk során mi az inflációval korrigált reál GDP mutatót fogjuk vizsgálni. A lenti ábra mutatja a mérőszám alakulását 2002-2018 között a V4-es országok és az eurozóna viszonylatában. A grafikonok a 2010-es szinthez képest mért reál GDP értékek alakulását mutatják.

1. ábra: Reál GDP alakulása 2002-2018 között, a 2010-es érték viszonylatában. Forrás: OECD.
Mint az ábrán is láthatjuk, 2002-2010 között a magyar gazdaság növekedése lényegesen elmaradt a V4-es versenytársak értékeitől, sőt, az eurozónához sem volt képes konvergálni az ország. Ebben az időszakban Magyarország gazdasági növekedése 12,6 százalékot tett ki. Ezzel szemben a második legalacsonyabb növekedést felmutató V4-es Csehország növekedése is ennek 2,5-szerese, 30,5 százalék volt, míg Lengyelország 42,2, Szlovákia pedig 49,4 százalékkal nőtt. Ezen folyamatok eredőjeként ebben a nyolc éves időszakban hazánk növekedési hátránya 28,1 százalékpont volt a többi V4-es országhoz képest.
2010 után jelentős fordulat történt. 2010-2018 között a magyar gazdasági növekedés egyértelműen gyorsabb volt, mint az eurozóna bővülése, azaz sikeresen konvergáltunk Európa fejlett országaihoz. Sőt, a hazai 22,1 százalékos teljes bővülés jobb volt, mint a 21,1 százalékos cseh érték, csak kicsivel alacsonyabb, mint a 25,8 százalékos szlovák, és még a legerősebb bővüléssel büszkélkedő lengyelek sem nőttek másfélszer gyorsabban, esetükben a növekedés mértéke 30,8 százalék volt. Mindezek eredményeképp a hazai gazdaság lényegében a régióval megegyező ütemben bővült, szemben a korábbi drasztikus lemaradással.

Foglalkoztatottság
Állampolgárként azonban nem a GDP a legfontosabb mutató, hiszen az országban megtermelt értékből több szereplő is részesül, és nem feltétlenül egyenlő mértékben. A gazdasági teljesítmény hasznai a külföld, a hazai vállalatok, az állam és a hazai lakosság között oszlanak meg. Emiatt növekvő torta esetén is elképzelhető, hogy egyes szereplők részesedése annyira lecsökken, hogy a sikerekből nem sokat érzékelnek.
A hazai lakosság helyzetének vizsgálatakor alapvető kérdés a foglalkoztatottság alakulása. Mivel az állampolgárok elsődlegesen munkajövedelmeiken keresztül érzékelik a gazdaság teljesítményét, így számukra és családjaik jóléte szempontjából a GDP alakulása mellett legalább ugyanennyire lényeges a foglalkoztatottság szintjének megváltozása. Ennek megfelelően a jövedelmek alakulásának elemzésekor második lépésben a foglalkoztatottság alakulását vizsgáltuk, mely mutató 2002-2018 közötti értékeit láthatjuk a lenti ábrán a V4-es országok viszonylatában (az eurozóna adatai csak 2005-től voltak elérhetőek).

2. ábra: Foglalkoztatottság alakulása 2002-2018 között (100 főre eső foglalkoztatottak száma). Forrás: OECD.
Mint ahogyan azt az ábra is szemléletesen mutatja, 2002-2010 között a foglalkoztatottság mértéke jelentősen emelkedett Lengyelországban, növekedett Szlovákiában, stagnált Csehországban, ám jelentősen, 1,3 százalékponttal csökkent Magyarországon. Hazánkat a többi V4-es országgal összevetve ez azt jelentette, hogy a foglalkoztatottsági mutató változása tekintetében 4,3 százalékpont volt hazánk lemaradása a régió másik három országához képest a vizsgált nyolc év egészében. Ez az érték a 2010-es 6,5 millió fő körüli munkaképes magyar állampolgárra vetítve azt jelenti, hogy majdnem 300 ezer ember „veszítette el” a munkahelyét a hazai foglalkoztatottsági ráta többi V4-es országhoz képesti relatív romlása miatt.
Ez a negatív trend egyértelmű pozitív fordulatot vett 2010 után. A foglalkoztatottság mértéke egyértelműen hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben, nyolc év alatt 14,3 százalékponttal. Ez a növekedés 5,3 százalékponttal volt magasabb, mint a többi V4-es ország és 11,0 százalékponttal volt magasabb az eurozóna számainál. Ezen számok a 2018-as 6,2 millió fő körüli munkaképes magyar állampolgárra vetítve azt jelentik, hogy közel 900 ezer magyar ember köszönheti munkahelyét a hazai gazdaságpolitika sikerességének. A két nyolc éves időszakot egymás mellé téve azt láthatjuk, hogy 2002-2010 között a hazai foglalkoztatottság mérőszáma a V4-es átlagnak megfelelő értékről annak 90 százalékára esett, 2010-2018 között ezzel szemben sikerült ezen mutatót újra a V4-es átlagra felhoznia a magyar kormánynak.

Jövedelem
Lakossági szempontból hiába növekszik a gazdaság és csökken a munkanélküliség, ha a jövedelmek nem javulnak ezzel párhuzamosan. Ennek megfelelően utolsó lépésben a munkajövedelmek alakulását elemezzük. A lenti ábra az amerikai dollárban, 2018-as árakon és vásárlóerő-paritáson számolt minimálbér alakulását mutatja 2002-2018 között a V4-es országok viszonylatában (az eurozóna értékei nem voltak elérhetőek, csak az egyedi országok adatai).

3. ábra: Minimálbér alakulása 2002-2018 között (vásárlóerő-paritáson és 2018-as USD árakon). Forrás: OECD.
Mint az ábrán is láthatjuk, 2002-2010 között Magyarország a vezető, legmagasabb értékkel rendelkező országból sereghajtóvá vált. A konkrét számok azonban még ennél is elkeserítőbb képet mutatnak. A minimálbér reálértéken 16,5 százalékkal nőtt Csehországban, 32,0 százalékkal Szlovákiában és 41,6 százalékkal Lengyelországban, miközben Magyarországon 2,3 százalékkal csökkent ugyanezen mutató. Mindezen számok eredőjeként a többi V4-es ország 32,3 százalékponttal hagyott le minket a minimálbér tekintetében 2002-2010 között.
A gazdasági folyamatok 2010 utáni megváltozása talán ezen mutató esetében a legdrasztikusabb. 2010-2018 között a magyar minimálbér nőtt a legnagyobb mértékben, az időszak végén 59,5 százalékkal voltak magasabb, mint 2010-ben. Ennél mind a cseh (34,7 százalék), mind a lengyel (42,8 százalék), mind pedig a szlovák (38,9 százalék) növekedés szignifikánsan alacsonyabb volt. Így a második nyolc év alatt a magyar minimálbér reálértéken 20,7 százalékponttal növekedett gyorsabban, mint a többi V4-es ország azonos mutatója. Ezzel Magyarország az egyértelmű sereghajtó pozícióból a második helyre került vissza.
Vizsgáljuk végül meg az órabérek alakulását. A lenti ábra a termelési szektor átlagos órabérének alakulását mutatja.

4. ábra: Termelési szektor órabéreinek alakulása 2002-2018 között. Forrás: OECD.
Az órabérek tekintetében mindkét időszak sikeresnek mondható. 2002-2010 között a termelési szektorban az órabérek a szlovákokkal nagyjából azonos mértékben, de a lengyelek és a csehek mérőszámainál is mérhetően, az eurozónában mérthez képest pedig jelentősen gyorsabban nőttek. A teljes időszakra a többi V4-es országhoz képest mért magyar növekedési többlet 17,8 százalékpont volt.
A kedvező tendencia nemcsak folytatódott, de tovább javult 2010-2018 között. A teljes időszak tekintetében a magyar termelési órabérek 71,8 százalékkal nőttek, mely érték jóval magasabb, mint a második legnagyobb bővülést felmutatni tudó lengyel adat (46,9 százalék), vagy akár a szlovák (43,0 százalék) vagy cseh (38,2 százalék) érték, és többszöröse az euroövezet 17,6 százalékos értékének. Mindezen folyamatok eredőjeként a magyar termelési szektor órabér tekintetében 29,2 százalékpontot vert a többi V4-es országra ezen nyolc év alatt.

Összefoglalás
Nem ritkán hallhatunk olyan véleményeket, hogy Magyarország rosszul teljesít, lemarad, leszakad a régióhoz vagy az eurozónához képest. A tényadatok tükrében ez valóban igaz volt a 2002-2010-es időszakra, 2010 után azonban egészen más, pozitív tendenciákat láthatunk.
Magyarország gazdasági teljesítménye jelentősen elmaradt a többi V4-es országhoz képest 2002-2010 között, 2010-2018 között ezzel szemben együtt fejlődtünk a régióval. A pozitív makrogazdasági változások jelentős fordulatot hoztak a munkaerőpiacon is. 2002-2010 között a hazai foglalkoztatottsági ráta jelentősen visszaesett mind abszolút, mind pedig a többi V4-es országhoz mért relatív mértékben is, ezzel szemben 2010-2018 között az ország teljesítménye mind relatív, mind pedig abszolút mérőszámok szerint kiemelkedő. A legpozitívabb változásokat mégis a lakosság szempontjából legfontosabb mutató, a jövedelmek tekintetében láthatjuk. 2002-2010 között a hazai minimálbér abszolút mérőszámok szerint is visszaesett, a régió országaihoz képest pedig a veszteség a 2002-es érték közel egyharmadát teszi ki. Ezzel szemben 2010-2018 között Magyarországon kiemelkedő mértékben nőtt ez a mutató mind a többi V4-es országhoz képest, mind pedig abszolút mérőszámok szerint. Végül a termelési szektor órabéreinek alakulása tekintetében mindkét időszak sikeresnek tekinthető, azonban itt is elmondható, hogy a folyamatok jelentősen javultak, hazánk növekedési többlete csaknem megduplázódott a második nyolc éves időszak alatt.
A trendeket, hazánknak a másik három V4-es országhoz képest mért relatív teljesítményét az alábbi táblázat foglalja össze.

1. táblázat: Magyarország relatív teljesítménye a többi V4-es országhoz képest.