Mostanában több tanulmány is foglalkozott a hazai jövedelmekkel. Ezen írások többsége az elmúlt évek kiemelkedően magas magyar bérdinamikáját elismerve általában arra a következtetésre jutott, hogy a hazai bérszínvonal továbbra is alacsony régiós összevetésben. Ezen érv igazolására a tanulmányok az átlagbér mutatót használták. Ezen mutató adott pillanatban mért értéke azonban csak mérsékelten alkalmas közgazdasági következtetések levonására. Ennek egyik oka az, hogy egy konkrét érték nem alkalmas a hosszú távú folyamatok megmutatására. A másik ok pedig az, hogy az átlagos értéket jelentősen befolyásolhatja az összetételhatás is.
Vizsgáljuk meg először a hosszú távú folyamatokat. Az első ábra az euróban mért, vásárlóerőparitáson számított éves átlagbéreket mutatja, mely minden bérköltséget tartalmaz.
1.ábra: Euróban számított átlagbérek vásárlóerő paritáson. Forrás: OECD.
Ahogyan az ábrán láthatjuk, 2001 után a vásárlóerő paritáson számolt átlagbérek itthon csökkenésnek indultak, mely folyamat csak 2012-től változott meg. Azóta az átlagbérek folyamatos és egyre dinamikusabb növekedést mutatnak. A hosszú távú folyamatok tekintetében tehát egy egyértelmű trendfordulót láthatunk az elmúlt években. Majd egy évtizednyi csökkenés után az átlagbér vásárlóértéke emelkedni kezdett Magyarországon. A növekedés mértéke ráadásul egyedülálló a tágabb régióban, mind 2017-ben, mind pedig 2018-ban hazánk tudta felmutatni a legnagyobb mértékű béremelkedést.
A jövedelmek növekedésének egyik meghatározó tényezője a minimálbér mértékének és vásárlóértékének dinamikus gyarapodása volt. Ezt mutatja a második ábra.
2.ábra: 2018-as euróban számított minimálbérek vásárlóerő paritáson. Forrás: OECD.
Ahogy az ábra szemléletesen mutatja, a hazai minimálbérek vásárlóértéke az időszak elején tapasztalható jelentős emelkedés után 2002 és 2010 között lényegében nem változott. Ez a trend tört meg 2010 után, mikortól is a minimálbérek értéke újból meredeken emelkedni kezdett. Ez alatt az időszak alatt a magyar minimálbér vásárlóértéke több mint másfélszeresére nőtt. Ebben a nyolc éves időszakban ez volt a régióban mért legdinamikusabb pozitív változás.
Természetesen a tipikus munkavállaló számára a minimálbér nem releváns faktor. A folyamatok mélyebb megértése érdekében vizsgáljuk meg a magánszektorban fizetett reálórabérek relatív alakulását, melyet a harmadik ábra mutat. Az ábra referenciaéve 2010, azaz minden értéket a 2010-ben mérthez viszonyítunk (ezért vesz fel minden grafikon 100 százalékos értéket ebben az évben). A cseh, észt és szlovén adatok nem álltak rendelkezésre az OECD honlapján.
3.ábra: Euróban számított reálórabérek relatív alakulása a magánszektorban (referenciaév: 2010). Forrás: OECD.
Az ábra nagyon hasonló folyamatokat mutat, mint amit a minimálbér esetében láthattunk. A magyar reálórabérek dinamikusan emelkedtek 1998 és 2002 között. 2002 és 2010 között az órabér növekedés mértéke visszaesett. 2010 után a dinamika ezen mutató esetében is jelentősen javult. Míg 2002 és 2010 között a hazai 27 százalék körüli növekedés a régió középmezőnyében helyezkedett el, addig a 2010 utáni majdnem 100 százalékos emelkedés a legmagasabb a vizsgált országok tekintetében.
Természetesen adódik a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy bár hazánk két igen fontos jövedelmi mutatóban is kiemelkedő növekedési dinamikát mutat 2010 óta, az átlagbér növekedési üteme csak azt utóbbi években mutatja ezt a mintázatot. Ezen eltérés oka az összetételhatásban keresendő. Bár a magyar bérek jelentős emelkedést mutattak mind a legalsóbb szegmensben (minimálbér), mind pedig a magánszektorban (reálórabér), a munkaerő összetételében jelentős változás történt a 2011-ben átalakított közmunkaprogram, illetve a foglalkoztatottak számának dinamikus növekedése következtében. A régiós országok foglalkoztatási arányszámait a negyedik ábra mutatja.
4.ábra: Foglalkoztatási ráták. Forrás: OECD.
Mint az ábra mutatja, Magyarország nem büszkélkedhetett jó foglalkoztatási aránnyal az időszak első felében. 2006-ig a második, 2007 után pedig a legrosszabb munkaerőpiaci mutatóval rendelkeztünk. Ráadásul míg hazánk grafikonja lényegében stagnált 2006 előtt, majd komolyan visszaesett a következő négy évben, addig a legtöbb régiós versenytársunk mérőszáma dinamikus növekedést mutatott egészen 2007-2008-ig. 2010 után azonban ennél a mutatónál is trendforduló következett be. A következő nyolc évben összesen 14,3 százalékponttal javult hazánk foglalkoztatási aránya. Ennél erőteljesebb növekedést csak Lettország tudott produkálni (14,9 százalékpont). Ha a relatív változást nézzük, akkor viszont egyértelműen elsők vagyunk a foglalkoztatási ráta 26 százalékos növekedésével. Erős hajrájával Magyarország a messze lemaradó helyzetéből a régió középmezőnyéhez zárkózott fel.
Mivel a munkaerőpiaci növekedés egy része a korábban a piacról kiszorult, illetve a munka világában teljesen új szereplők bevonásával történt, mely munkavállalók jóval az átlagbérek alatti fizetéssel helyezkedtek el, így a foglalkoztatotti állomány összetételének ennek folyományaként bekövetkező megváltozása természetesen módon negatív hatással volt az átlagbérek mértékére. Azonban ez nyilván nem jelentette azt, hogy bármely szereplőnek csökkent volna a jövedelme. Ennek pont ellenkezője volt igaz. A munkaerőpiacra bevont széles tömegek nem ritkán életükben először kaptak fizetést. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a hazai foglalkoztatás dinamikus bővülése okán az átlagbér nem tekinthető alkalmas mutatónak a magyarországi munkavállalók jövedelmi helyzetének leírására a 2010-től kezdődő időszak tekintetében. A minimálbérek és az órabérek alakulása sokkal precízebb mérőszáma lehet ezen folyamatoknak.
A fenti elemzések során több esetben is éles fordulópontként azonosítottuk a 2010-es évet. Tanulmányunk végén, mintegy összefoglalásként vessük össze a 2010 utáni nyolc év munkaerőpiaci folyamatait a 2010 előtti nyolc év tendenciáival. A trendeket az ötödik ábra mutatja. A grafikon X tengelye 2018-as euró árfolyamon és vásárlóerő paritáson mutatja a minimálbér alakulását. Az Y tengelyen pedig a foglalkoztatási ráta látható.
5.ábra: Reál minimálbérek és foglalkoztatási ráták. Forrás: OECD.
A grafikon szemléletesen mutatja be, hogy Magyarországon nem igazán történt semmi 2002 és 2010 között a munkaerőpiac ezen két fontos mutatója tekintetében. A reál minimálbér egy helyben topogott, míg a foglalkoztatási ráta még csökkent is valamelyest. 2010 után mindkét trend drasztikusan és kedvező irányba változott. A reál minimálbér dinamikus emelkedés során duplájára nőtt, miközben a foglalkoztatási arány több mint negyedével javult.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Magyarországon egyértelmű és kedvező trendforduló következett be 2010-ben a munkaerőpiaci mutatók tekintetében. A foglalkoztatási ráta, a reál minimálbér és a magánszektorban mért reálórabérek is jelentős mértékben emelkedtek. Ezen mutatók javulása nem csak abszolút, de relatív értékben is jelentős volt. Mindhárom mérőszám tekintetében hazánk mutatta a legnagyobb mértékű javulást a 2010-2018-as időszakban. A munkaerőpiac dinamikus növekedése és az ezzel együtt járó jelentős összetétel-változás miatt az átlagbérek alakulása nem képes a hazai folyamatok tökéletes megragadására.
