BEVEZETÉS

Magyarországon a deviza alapú hitelezés elterjedését számos tényező segítette a 2000-es évek elején. A hatalmon lévő szocialista kormányzat nem csupán elmulasztotta megfékezni a káros deviza alapú hitelezés jelentős elterjedését, ráadásul számos intézkedésével, valamint cselekvőképtelenségével még tovább is erősítette az elterjedés ütemét és erősségét az országban. Mindezek hatására Magyarországon a jelzáloghitelezés döntően deviza alapú hitelek formájában valósult meg a biztonságosnak számító forinthitelek helyett. A későbbiekben részletesen kifejtésre kerül, hogy a deviza alapú hitelezés hogyan terjedt el az országban, illetve a rendkívüli gyors elterjedés során milyen jelentős kockázatok épültek fel. Az úgynevezett deviza alapú hitelexpanzió olyan mértéket öltött, amely az egész magyar gazdaság és társadalom jövőjét helyezte veszélybe. Ugyanakkor a deviza alapú hitelezéssel járó jelentős mértékű kockázatok a 2008-as gazdasági válság kirobbanásáig rejtve maradtak nem csak a lakosság számára, hanem a pénzügyi szakemberek számára is.

A 2000-es évek elejét követően őrületes hitelezés kezdődött el, döntően a külföldi tulajdonú bankoknak köszönhetően, akik elterjesztették itthon a deviza alapú hitelezést. Az értékesített hitelek a bankok által hónapról-hónapra újabb rekordokat döntött, amelynek köszönhetően a magyar lakosság jelentősen eladósodott 2008-ig. A bankok egyre kockázatosabb működést engedtek meg maguknak, ezáltal egy kockázat alapú versenybe hajtották magukat, aminek vesztesévé a magyar lakosság vált. A háztartások jelentős mértékű eladósodását még veszélyesebbé tette, hogy nem magyar forintban, hanem az ország pénznemétől eltérő devizában, főleg svájci frank alapon adósodtak el. Mindez azért veszélyes, mert a magyarok forintban szerezték jövedelmüket, a deviza alapvetően idegennek számít a lakosság számára. Az alábbiakban a lakáscélú hitelek felfutásának részletes bemutatására kerül sor, mivel ez volt a legjelentősebb hiteltípus a lakossági hitelek csoportján belül. Fontos tudatosítani, hogy bár a deviza alapú hitelezés legjelentősebb mértékben a lakáscélú hiteleknél jelentkezett, az egyéb kategóriákra (mint például gépjármű hitelezés) az írás terjedelme nem terjed ki, csupán említést tesz a teljes lakossági hitelállomány alakulására annak érdekében, hogy a lakáshitelezést perspektívába helyezze.

A HITELEZÉS FELFUTÁSA, A HITELEXPANZIÓ

A lakossági hitelállomány egy rendkívül rövid időszak folyamán, 2000 és 2008 közötti időszakában, több mint 12-szeresére növekedett, amely egyfajta hitelexpanzió jelenségének tudható be. Egy adott gazdaságon belül hitelexpanziós folyamatról akkor beszélhetünk, ha egy adott országban a hitelezési folyamatban olyan jelenség figyelhető meg egy rendkívül rövid időszak leforgása alatt, amely során jelentős mennyiségben kerül kihelyezésre hitel. Magyarországon a 2000-es évek második felében egyértelműen megfigyelhető a hitelexpanzió, amelynek központi kulcsterméke a deviza alapú jelzáloghitel volt. 2009 folyamán a hitelezési aktivitásnak nem belső folyamat, hanem külső hatás vetett végett, mégpedig a 2008-ban kirobbanó nemzetközi hitelválság. (Bánfi, 2010)

Háztartások teljes hitelállományának az alakulása a GDP-hez viszonyítva

Forrás: MNB

A fentebb látható ábrán megfigyelhető, hogy 2004-et követően a háztartási hitelállomány jelentős mértékben növekedett az évtized végéig, ahol elérte a 40 százalékos GDP arányos értéket. 2004-ben jelent meg a deviza alapú jelzáloghitelezés, amely katalizátorként hatott a devizaarány növekedésére. 2009-re elérte a deviza alapú lakossági hitelállomány a GDP 28 százalékos szintjét, ami a teljes hitelállományon belül 70 százalékos részarányt jelent. Mindez azt jelenti, hogy a részesedési arány alig 5 év leforgása alatt 3,5-szeresére nőtt.

A hitelexpanzió keretében 2010 közepére a magyar háztartásoknak már 10.600 milliárd forintnyi adóssága volt, amelyet körülbelül 70%-ban, 7.300 milliárd forint összegben a devizahitelek adták. A deviza alapú hitelezés elterjedésének a 2000-es évek során döntően minden gazdasági és jogszabályi feltétel kedvezett, amely tovább erősítette a hitelezés felfutását. A hitelexpanzió rendkívül gyorsan, alig egy évtized leforgása alatt zajlott lett, amelyet karakterisztikájának köszönhetően érdemes három szakaszra bontani, amelyek a következők:
● Első szakasz (2000-2003) – A devizahitelek megjelenése, amely először a gépjármű-finanszírozás területén bukkant fel. Nem okozott jelentős mértékű elterjedést az országban.
● Második szakasz (2004-2005) – A deviza alapú lakáshitelek megjelenése és jelentős mértékű elterjedése az államilag támogatott forint alapú lakáshitel program szűkítését, majd pedig eltörlését követően.
● Harmadik szakasz (2006-2008) – A devizahitel állomány ugrásszerű növekedése a válságot közvetlenül megelőző pár évben. Ebben az időszakban vált igazán kritikussá a deviza alapú hitelállomány az országban.
A deviza alapú hitelezésben a kulcsfontosságú devizát a svájci frank jelentette és a devizahitelek állományának több mint 90 százalékát tették ki, miközben az euró alapú hitelek alig 7%-ot tettek ki. Az országban elenyésző mértékben 2007 októberétől rövid ideig elérhető volt a japán jen alapú devizahitel is. (Zana-Soós, 2016)

A magyar hitelintézeti szektor devizahitel-állománya 2004 és 2014 között

Forrás: MNB

A devizahitel felfutása lényegében 2004-ben kezdődött és 2009-ig exponenciális felfutást produkált, amivel óriási mennyiségű adósságállomány halmozódott fel rendkívül rövid idő alatt. A devizaalapú hitelezés leállását követően az állomány tovább növekedett azáltal, hogy a forint az egyes devizákkal szemben jelentős mértékben leértékelődött mind 2009-ben mind pedig 2010-ben. A deviza alapú hitelezés 2004-ben kezdett el jelentősen elterjedni az országban. 2004-et követően a devizahitel állománya jelentős mértékben és töretlenül emelkedett. Kicsivel több, mint 1 évvel később, 2005 szeptemberében a kibocsátott deviza alapú hitelállomány elérte az 1.000 milliárd forintos lélektani összeget. A deviza alapú hitelezés döntő devizájává a svájci frank vált és szinte csak elenyésző mennyiségben terjedt el az euró alapú jelzáloghitel Magyarországon. 2009-re a hitelállomány elérte a 6.000 milliárd forintos értéket, amelynek így 3,5 év alatt sikerült hatszoros értékre növekednie. A svájci frank egyeduralmát nem sikerült megtörni annak ellenére, hogy 2007-től a japán jen alapú hitelezés is megjelent a magyar piacon. Ugyanakkor a japán jen jelentősége még az euró alapú hitelekét is alul múlta, megjelenése ugyanakkor rendkívül aggasztó, hiszen a japán jen nem is lehetne ennél idegenebb devizanem a magyar háztartások számára. 2007 őszén indult el a deviza alapú hitelezés harmadik változata, japán jen alapon. A 2008-as válságot közvetlenül megelőzően és a lakáspiac csúcsán jelent meg először, így ennek köszönhetően lényegesen nem tudott elterjedni a magyar társadalmon belül. Mindösszesen két hazai bank értékesített jelentősebb mértékben ilyen konstrukciót, mégpedig az OTP és a K&H bank.

A lakáscélú hitelek állománya meredeken emelkedett 2002-t követően és 2008-ra több mint meg hatszorozódott az értéke és elérte a 3.875 milliárd forintos értéket. Ebben az időszakban az államilag támogatott forint alapú hitelek egyre inkább a háttérbe szorultak, amelynek helyére a korszak banki innovációs terméke, a deviza alapú hitelek kerültek. Az államilag támogatott lakáshitelek dominálták a magyar piacot a 2000-es évek elején. Az állami támogatási rendszer szűkítése eredményeképpen fokozatosan háttérbe került a konstrukció és 2007-re egyértelműen a támogatás nélküli lakáscélú hitelek állománya került többségbe. 2010-re a meglévő lakáshitel állomány kevesebb mint 29 százaléka maradt államilag támogatott, forint alapú hitel. A deviza alapú hitelek aránya jelentős mértékben emelkedett. 2004-ben az alig 8 százalékos arányról 2008-ra 60 százalékos arányt képviseltek a teljes lakáshitel állományon belül.

Lakáscélú hitelek állományának alakulása (milliárd Ft)

Forrás: KSH

Lakáscélú hitelek részaránya a teljes állományon belül

Forrás: KSH

Míg a 2001 és 2003 közötti időszakban a nagy volumenű, államilag támogatott forint alapú hitelezés hajtotta, addig 2004 és 2008 között egyértelműen a devizahitelezés fűtötte az új kihelyezéseket. A kihelyezett támogatott forint alapú hitelek az Orbán-kormány intézkedéseinek köszönhetően, az állami támogatások elhúzódó pozitív hatása miatt, egészen 2004-ig 80%-os részesedési arányon felül maradt a teljes lakossági jelzáloghitel állományon belül. 2004-es deviza alapú hitelek megjelenését követően, az államilag támogatott hitelek aránya rohamosan csökkenni kezdett, miközben a deviza alapú hitelezés egyre jelentősebb részarányt képvisel. Alig két év elteltével, 2006-ra már 35 százalékos részesedéssel bírt és 2008-ra meghaladta a 60 százalékos részarányt.

Magyarországon a lakáshitelek állománya 2010. december 31-én elérte a 4.284 milliárd forintos állományt, azaz a GDP (nemzeti össztermék) 16 %-át, amelynek 66%-át tették ki a deviza alapú hitelek. A 2004-ben a magyar piacra bevezetett deviza alapú jelzáloghitelezés 2008-ig jelentős növekedésen ment keresztül és 2009-re a dinamikus növekedés a válságnak köszönhetően megtorpant és gyakorlatilag stagnált. Ezt követően 2010-re az állomány növekedésében a forint alapú hitelek 9%-kal, a deviza alapú hitelek esetében pedig 14%-kal emelkedett, ugyanakkor az utóbbi növekedés a devizaárfolyamok jelentős elmozdulásának hatásából, nem pedig az új kihelyezések növekedéséből adódott.

Új lakáshitel-szerződések darabszáma (ezer db)

Forrás: KSH

Új lakáshitel-szerződések összege (milliárd Ft)

Forrás: KSH

Az új lakáshitel szerződéseknél a 2000-es években a szerződések darabszáma mellett a felvett hitelösszeg is eddig nem látott méreteket öltött, 2008-ban rekord összegű folyósítás történt összesen 887 milliárd forintos értékben. A rekord mennyiségben felvett jelzáloghiteleket a lakosság döntően használt lakás vásárlására fordította. Emellett a legjelentősebb kategóriát a korszerűsítés és bővítés, valamint a lakóingatlan építése jelentette. Bár a 2000-es évek során olykor eltérő arányban, de a használt lakások részarányának dominanciáját egyik évben sem lehetett megtörni.

Nominális lakásárindex alakulása

Forrás: MNB

A jelzáloghitelek felfutása kéz a kézben járt a lakáspiaci árak emelkedésével, amelyek a 2000-es évek eleji szinthez képest 2008-ra közel a duplájára emelkedett. Az MNB lakásárindexe alapján az ország teljes területén hasonló növekedés figyelhető meg a különböző településtípusok esetében. A lakásárak emelkedését hajtotta, hogy egyre nagyobb mértékben bocsátottak ki jelzáloghiteleket a bankok. Ugyanakkor ez a folyamat nem tarthatott a végtelenségig, mivel egy fenntarthatatlan folyamat alakult ki.

Napi devizaárfolyamok alakulása

Forrás: MNB

A devizaárfolyamok alakulásán jól látható, hogy a 2000-es évek elején mind az euró, mind pedig a svájci frank árfolyama relatíve stabilan maradt, ezáltal elfedve a devizahitelezés árfolyamkockázatát. Azáltal, hogy a devizaárfolyamok elkerülték a jelentős mértékű ingadozást, úgy a devizahitelek kockázatát elfedte a lakosság előtt. Az árfolyamok a 2008-as gazdasági válság kirobbanását követően szabadultak el, és rendkívüli mértékben erősödtek a magyar forinttal szemben. Az árfolyamváltozás kockázatának ilyen jelentős mértékére a hazai bankszektor, valamint a hatalmon lévő szocialista kormányzat semmilyen érdemi megelőző lépést nem tett a kockázatok mérséklésére vagy a katasztrófa elkerülése érdekében.

A magyar lakosság a szocialista kormányzat megszorító intézkedései hatására, hogy szinten tarthassa a fogyasztását, a devizahitelezést nem csupán lakáscéllal, hanem szabad felhasználású konstrukcióban is igényelte a bankoktól. A szocialista kormányzás ideje alatt számos költségvetési megszorítási intézkedés következett be, amely hatására a lakossági fogyasztás mértéke veszélybe került. A háztartások a szigorítás miatt kieső jövedelmük ellensúlyozása érdekében további hitelfelvétellel igyekezet fenntartani a fogyasztás mértékét. A hitelfelvevő háztartások döntően a havi törlesztőrészlet nagyságának ismeretében hozták meg a hitelek felvételét, amelyet alapvetően a havi jövedelmük határozott meg. Ezzel ellenkezőleg a hitelt nyújtó bankok nem vették figyelembe a leendő adós aktuális élethelyzetét vagy pedig a hosszú távú fizetési lehetőségét, ehelyett az adott ingatlan fedezet értékét vizsgálták a hitelfolyósítási eljárás folyamán. A devizahiteleket kezdetben a lakáscél megvalósítása érdekében vették fel, ugyanakkor az idő előrehaladtával és a bankok kockázati étvágyának fokozódásával párhuzamosan a szabad felhasználású hitelek is elterjedtek. Ezeket a hiteleket a lakosság jellemzően a kieső fogyasztás finanszírozására használta fel, miközben saját ingatlanát terhelte meg, mint hitelfedezet. (Nyeste, 2012)

A lakossági hitelállomány mindösszesen három év alatt, 2005 és 2008 között 125 százalékkal nőtt, miközben a devizahitelek aránya 29 százalékról 70 százalékra emelkedett. A deviza alapú hitelek segítették a lakosságot, hogy fenntartsa, valamint tovább növelje a meglévő fogyasztását. Ugyanakkor a lakossági fogyasztás növekedését jelentősen meghaladta a lakossági hitelállomány növekedése és a 2005-ös 3.787 milliárd forintos értékről 2008-ra 8.506 milliárd forintra növekedett. Ebben az időszakban a forint jelentősebb leértékelődésen ment át és az euróhoz, valamint a svájci frankhoz viszonyítva rendre 13 százalékos, illetve 16 százalékos mértékű volt. Mindez a folyamat segítette, hogy a devizahitelek aránya jelentősen növekedjen a teljes lakossági hitelállományon belül. (GKI, 2015)

A lakáshitelek felépülése mellett az egyik legjelentősebb kockázatot hordozó folyamat volt, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek is jelentős mértékben elterjedtek és 2008-ra már 2 milliárd forintot is meghaladta az értéke. A KSH felmérése alapján a lakáscélú hitelek döntő többségét lakásvásárlásra, valamint lakásépítésre vette fel a lakosság. Ugyanakkor a háztartások 2000 és 2007 között jelentős mértékben növelték a kiadásaikat a fogyasztási célú eszközök tekintetében. Különösen nagy mértékben, 128 százalékban nőtt a televíziókra, mobiltelefonokra és számítógépekre költött összeg ebben az időszakban, amelyet a lakosság döntően hitelből finanszírozott. A szabad felhasználású jelzáloghitelek olyan konstrukciót jelentenek, ahol az adós tulajdonában álló ingatlan értékének, mint a hitel fedezetének ismerete mellett nyújt hitelt. Az így felvett hitelt az adós igénye alapján bármilyen célra, így fogyasztási eszközökre is használhatja. Az MNB adatai alapján 2005 és 2008 között több mint ötszörösére növekedett, így a szabad felhasználású hitelek 388 milliárd forintról egészen 2,041 milliárd forintra nőtt. Az ilyen konstrukció eleve kockázatosabb terméknek minősült, ráadásul szinte a teljes hitelállomány, azaz 2,006 milliárd forint deviza alapon került folyósításra. (HVG, 2011)

Jelzáloghitelek nettó változása (árfolyamszűrt és szezonálisan igazított, milliárd Ft)

Forrás: MNB

A lakáscélú konstrukció mellett a szabad felhasználású jelzáloghitelezés 2004 folyamán kezdett el jelentős ütemben növekedni. A nettó kihelyezés volumene már 2006 év végén meghaladta a lakáscélú hitelkihelyezés értékét, amelynek növekedési üteme 2008 közepéig tovább folytatódott. Havi szinten a lakáscélú hitelek 2005-től kezdődően 30-40 milliárd forint közötti nettó növekedést produkáltak. A szabad felhasználású jelzáloghitelek a 2003 és 2005 közötti időszak 5-10 milliárdos havi nettó változásáról 2008-ra 50-60 milliárd forintos növekedési ütemre gyorsult. Az így felépülő hitelállomány azért volt rendkívül kockázatos, mivel a felvett pénzösszeget a lakosság fogyasztásra költötte el miközben a hitelfelvétel során fedezetként felkínálta saját lakóingatlanát. Így abban a pillanatban, amikor a hiteltörlesztés képességében problémák jelentkeznek, úgy az élet és család alapköve, a lakhatás kerül veszélybe. Mivel a szabad felhasználású jelzáloghiteleket a lakosság szinte kizárólag deviza alapon igényelte, ezáltal a válság kirobbanását követően rengeteg család találta jelentős problémában magát az elszálló hiteltörlesztési összegek miatt.

Lakáscélú hitelek állományának devizális szerkezete (milliárd Ft)

Forrás: MNB

A rendkívül gyors ütemű hitelkihelyezésnek köszönhetően a jelzáloghitel állomány devizális szerkezete rövid idő alatt teljesen átalakult. A lakáscélú hitelek állományának devizális szerkezetében jól látszik, hogy a forint alapú hitelek felfutását a deviza alapú hitelek 2004-es megjelenése törte meg. A fentebb látható ábrán jól megfigyelhető, hogy a megjelenését követően a deviza alapú hitelezés meredeken ívelt fel mindenféle megtorpanás vagy visszaesés nélkül. A devizahitel állomány 2008-ban már meghaladta a forint alapú hitelek állományát.

A külföldi tulajdonú bankok hitelállományán belül közel 90%-os részarányban volt jelen a devizahitel, míg a lokális, magyar tulajdonú bankoknál alacsonyabb, csupán 55%-os részarányt tett ki. A deviza alapú hitelezés aktivitásában egyértelmű különbség látszik külföldi és lokális tulajdonú bankok között. A lokális bankok esetében egészen 2004 közepéig lényegében nem jelent meg a devizahitel, mint értékesítendő termék a saját kínálatukban. Az ezt követő időszakban ugyan úgy meredeken emelkedett az állomány, ugyanakkor az összes hitelösszegen belül csupán 55%-ig emelkedett 2009 közepéig. Ezzel szemben a külföldi tulajdonú bankok esetében már 2004-előtt is megfigyelhetőek egy jelentősebb, 10%-os arányban a devizahitelek. Ugyanakkor a 2004-et követő intenzív hitelkihelyezési tevékenységnek köszönhetően a deviza alapú hitelek részaránya egészen 85-86%-ig emelkedett a teljes állományon belül.

Ingatlannal fedezett háztartási hitelek devizális szerkezete

Forrás: MNB, Banai-Király-Nagy (2010, 113.o)

Összességében 1,2 millió magyar ember került adósságcsapdába, akiknek összességében 5 ezer milliárd forint deviza alapú hitelállomány terhe nehezedett a vállára, amely hosszú évtizedre meghatározta a jövőjüket. Magyarországon hosszú évek elhibázott gazdaságpolitikai intézkedései vezettek oda, hogy a devizahitelezés felfutása megállíthatatlanul elárassza az országot. A szocialista kormányzás ideje alatt az ország jelentős adósságállományt halmozott fel külföld irányába a különböző típusú devizákban, de első sorban svájci frankban. Mindezzel jelentős sérülékenységet okozva a teljes nemzetnek és valamennyi állampolgárnak. A sérülékenység abból adódott, hogy a devizaárfolyamok kis elmozdulásának eredményeként is jelentős mértékben megnőhettek a havi, forintban történő törlesztőrészlet fizetések. A hiteltörlesztés problémájával szembesülő háztartások rövid idő leforgása alatt azzal találhatták szembe magukat, hogy lakhatásuk veszélybe került és bármelyik pillanatban elveszíthetik otthonukat. (HVG, 2011)

Forint alapú hitelek állami támogatásának megszüntetése

2000 februárjában vezették be Magyarországon az új lakástámogatási rendszert, amelyben megfogalmazták a lakáscélú forint alapú hitelek állami támogatásának kereteit. A korábbi gyakorlathoz képest a támogatásokat igénybe vevők körét szélesítették annak érdekében, hogy minél több magyar háztartás részesülhessen a kedvezményes, államilag támogatott forint alapú hitelekből. Továbbá könnyítették a hiteligénylési feltételeket is, így például a kezdeti új lakás vagy lakóingatlan vásárlás támogatását követően rövidesen kiterjesztették a használt ingatlanok vásárlására felvehető hitelekre is az állami támogatás mértékét. Az államilag bőkezűen támogatott lakáshiteleket 2003-ban több lépésen keresztül (az államháztartási hiányra hivatkozva) a hatalomra kerülő szocialista kormányzat egyre jobban korlátozta, és szigorította a hitelfelvételi lehetőségeket. (Huszár, 2006)

A magyar lakáscélú hitelek támogatásánál, az évtizedeken keresztül bevált kamattámogatási rendszerbe belenyúló szocialista kormányzat elősegítette, hogy az államilag támogatott lakáscélú hitelek rohamosan csökkenjenek 2003 folyamán. Az államilag támogatott hitelek 2001 és 2003 között jelentősen fellendítették a lakáshitelezést az országban. Ez a lendület a forint alapú hitelek állami kamattámogatásának jelentős csökkentésével jelentősen alábbhagyott 2004 folyamán. A támogatott hitelek aránya a teljes hitelezésen belül rohamos ütemben csökkent. A KSH adatai alapján 2004 első félévében még 74,2%-os arányt tett ki a támogatott hitelek aránya, viszont az év második felében csupán 47,3%-ot tettek ki. 2005 első hat hónapjában az arány tovább esett egészen 36,4%-ra. 2004 folyamán a csökkenő támogatott forinthitelek helyére (egyre jelentősebb növekedési ütem mellett) a külföldi tulajdonú bankok új termékek bevezetésével reagáltak, ez volt a deviza alapú hiteltermék, amelyet döntően svájci frank alapon nyújtottak. (Huszár, 2006)

2003-ban a forinthitelek állami támogatásának megszüntetésének félelme miatt a lakosság szinte megrohanta a bankokat, ameddig a kedvező feltételek még elérhetőek maradtak. A hitelezés növekedésének mozgatórugója továbbra is a lakáscélú hitelezés maradt a 2000-es évek legelején. 2003-ban a szocialista kormányzat fokozatosan hozzányúlt a korábban jól működő lakástámogatási rendszer feltételeihez, ezért a lakosság félelme megalapozott volt azzal kapcsolatban, hogy az állami kamattámogatás hiányában a lakóingatlanhoz való jutás lehetősége elérhetetlenné válik. 2003-ban rengeteg háztartás döntött úgy, hogy későbbre tervezett hitelfelvételét előre hozza, hogy a kedvezményeket még megkaphassa. Ennek eredményeképpen az év második felében az új forint alapú lakáshitel folyósítás összege csökkenni kezdett, amely 2004-ben tovább folytatódott. A forint alapú hitelek iránt megcsappant keresletre a bankok újfajta hiteltermékkel, a deviza alapú hitelekkel jelentkeztek. Az új termék beváltotta a bankok reményeit, amelynek kihelyezett állománya alig egy év alatt a nyolcszorosára növekedett és elérte a 10 százalékos részesedési arányt a lakáshitelek között. A lakáshitelezésbe egyre több banki szereplő is becsatlakozott, amint azt látták, hogy jövedelmező üzletről van szó. 2004 év elején a deviza alapú lakáshitelek több mint 90 százalékát alig három bank helyezte ki, addig az év végére már 12 banknak volt fejenként legalább 1 milliárd forintos állománya. (PSZÁF, 2004)

Forintban (HUF) és devizában (FX) kibocsátott jelzáloghitelek állománya havi bontásban (milliárd Ft)

Forrás: MNB, Huszár (2006, 95.o)

Az államadósság és a devizahitelek aránya is jelentős mértékben emelkedett

Magyarország államadóssága a lakossági deviza alapú hitelezéssel párhuzamosan 2002 és 2009 között jelentős mértékben növekedett és az időszak eleji 52 százalékos mélypontról alig 7 év leforgása alatt 82 százalékra növekedett. A szocialista kormányzat nem csak a lakosságot hagyta devizában eladósítani, hanem a teljes kormányzati kiadások döntő többségét is külföldi pénzben jegyzett adósságból finanszírozták. Ez tette lehetővé az aktuális kormányzat számára, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakban a felelőtlen gazdaságpolitikai költekezéseket finanszírozni tudják. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan óriási kitettséget okoztak úgy a magyar gazdaságnak, mint a magyar társadalomnak egyaránt.

Magyarország GDP-arányos államadósságának alakulása

Forrás: AKK

2002 után jelentős mértékű költségvetési lazítási program indult a szocialista kormányzat által, amelyet hitelből finanszíroztak, ráadásul nem csak rövid idő alatt 70 százalékot is elérte a GDP arányos államadósság, hanem a devizaarány is 30 százalékos részesedésre emelkedett. A magyar államadósság az 1990-es évek közepén a GDP 90 százalékán tetőzött, amelyet 2001 végére sikerült 52 százalékos szintre csökkenteni. 2002-t követően az államadósság meredeken emelkedett és 2007 végére már közel 66 százalékos szintre nőt. Nem sok idő kellett hozzá, hogy 2010-ben már több mint 80 százalékos szintre kerüljön az adósságráta. A magas eladósodottság, valamint a magas külföldi deviza adósság arány miatt az ország a 2008-as válság kirobbanását követően mérsékelten tudott csak megoldási intézkedéseket hozni. OTP Elemzési Központ 2009-es számításai szerint az euró árfolyam csupán 10 százalékos leértékelődése esetén közel 0,7 százalékponttal mélyítette az ország gazdasági visszaesését. (Tardos – Pápa (2012), GKI (2011))

Jelentős kockázatok épültek fel a deviza alapú hitelexpanzió során az országban

Mindenki, kormányzati tisztviselők és pénzügyi szakemberek is, egyöntetűen alábecsülte és nem látta tisztán a deviza alapú lakáshitelezéssel felépülő jelentős kockázatokat az országban. Egyrészről a lakosság által felvett jelzáloghitelek döntő része mögött ingatlanfedezet volt. Ennek tükrében még az akkori szabályozónak, a PSZÁF számára is hosszú ideig csupán alacsony kockázatú folyamatoknak tekintette a megkötött ügyleteket, dacára a jelentős mértékű és ütemű hitelkihelyezésnek.

A kockázatok alábecslését segítette, hogy a hitelexpanzió során a jelzáloggal fedezett lakáshitelek terjedtek el a devizahitelezés során, amely téves biztonságérzetet adott. A téves biztonságérzetet az okozta, hogy ezen típusú hitelek mögött jelentős értékű ingatlanvagyon volt, amely fedezetet biztosított. Ráadásul a 2000-es évek folyamán a lakóingatlan árak értéke jelentős mértékben növekedett. Fentebb láthattuk, hogy az egész országban általános volt a lakóingatlan árak jelentős mértékű növekedése. Általánosságban a szabályozó és felügyeleti szervek ezáltal alacsony kockázatú minősítést adtak ezeknek a hiteltermékeknek. Amikor egyedi intézményeket vizsgáltak célzottan, akkor sem találtak kivetnivalót az adott intézmény működésében, hiszen minden gyakorlat a jogszabályokban meghatározott módon történt. Ráadásul a vizsgálatok során a bankok belső szabályzatának, valamint a kockázatértékelési rendszereik alapján is arra a következtetésre jutottak, hogy a hitelezési folyamat fenntarthatóan alakul. Mint utólag tudjuk, és a magyar társadalom megtapasztalta, a folyamat egyáltalán nem volt fenntartható és a végén katasztrófához vezetett. (ÁSZ, 2009)

A deviza alapú hitelek vonzó feltételeket ígértek a gyanútlan és tapasztalatlan magyar lakosság számára, miközben a konstrukciónak köszönhetően a magas kockázatot hordozó jelek rejtve maradtak a hitelfelvevők számára. A deviza alapú hiteltermék, mint innovációs termék olyan bújtatott kockázatokat tartogatott, amelyeket még a képzett pénzügyi szakemberek sem láttak előre az egész országban. Ennek fényében nehéz azt jogosan elvárni a lakosságtól, hogy megértsék, pontosan milyen pénzügyi kockázatokkal kell szembenézniük egy annyira komplex pénzügyi termék esetén, mint amilyen a deviza alapú hitelek. Fontos azt bemutatni és megérteni, hogy milyen kockázatok merültek fel a devizahitelezés során, amelyeket egytől-egyig a hitelt folyósító bankoknak kellett volna viselniük a magyar háztartások helyett. A bankok ugyanakkor ezeket a kockázatokat, és valamennyi terhet teljes mértékben áthárították a deviza alapú hitel konstrukciójának köszönhetően a lakossági hitelfelvevőkre. (Bethlendi, 2015)

Hitelezési feltételek változása 2004 és 2007 között

Forrás: Holló (2009, 14.o)

A lakosság számára a bankok egyre magasabb összegeket hiteleztek, miközben egyre kisebb fedezetet követeltek meg az ügyfeleiktől a svájci frank alapú jelzáloghiteleknél, ezzel is támogatva a hitelexpanzió fenntartását. A kockázatok felépülése jól látható a fentebbi táblázat adataiból. A lakosság által felvett frankhitelek átlagos értéke 2007-re 7,6 millió forintra nőtt, amely közel 30%-os növekedést jelent a 2004-es 5,9 millió forintos értékhez képest. Ráadásul nem csak a hitelösszeg, hanem az átlagos futamidő is jelentős mértékben emelkedett azonos időszak alatt. Az átlagos havi induló hitel törlesztőrészlet a 2004-es 47.683 forintról 53.302 forintra nőtt 2007-re.

2004-től az országban egyre fokozódott a bankok közötti verseny, amely következtében a pénzintézetek elkezdték egymás között a kockázat alapú versenyt a deviza alapú hitelek folyósításán keresztül. Ettől kezdve a bankok egyre olcsóbbnak tűnő konstrukciókkal léptek piacra, miközben folyamatos akciókkal és különböző média csatornákon hirdetett reklámkampányokban vonzották a lakosság figyelmét. Ráadásul a banki szakemberek a belső folyamataikat is egyre inkább az exponenciálisan felfutó hitelezéshez igazították. Egyre gyorsabb és felületesebb hitelbírálati folyamatokat vezettek be, ráadásul egyre nagyobb teret engedtek a hitelközvetítő ügynökök számára. Nemcsak a hitelbírálati folyamatot gyorsították, hanem a hitelfelételi követelményeket is jelentős mértékben lazították, hogy minél több ügyfélnek engedélyezhessenek hitelt. (Origo.hu, 2011)

A kockázat döntően abból fakadhat, hogy a hitelkonstrukció feltételei közül akár az árfolyam vagy a kamatszint megváltozik, ezáltal jelentős mértékben kihat a fizetendő hiteltörlesztő mértékére. A deviza alapú hitellel rendelkező tipikus adós egy rövid ideig 2010-et megelőzően a törlesztőrészleteket tekintve jobb pénzügyi helyzetben találta magát, mintha ugyanebben az időszakban forint alapú hitelt vett volna fel. Ugyanakkor kamat és árfolyamváltozásból adódó tehernövekedés kockázata rejtve maradt kockázat formájában. Kezdetben hiába tűnt úgy, hogy a devizában eladósodó lakosság alacsonyabb törlesztőrészletet fizet, ez rövidesen jelentős mértékben megváltozott. 2011-ben, az árfolyam és kamatszint növekedés hatására a devizaadósok már átlagosan 20 százalékkal fizettek többet, mintha 2007-ben forint alapon adósodtak volna el. Ráadásul a frankhitelesek terhei átlagosan 70 százalékkal nőttek a felvételkori szinthez képest, amely olyan mértéket jelent, amelyre semmilyen jól szituált háztartás nem tud előre felkészülni. Mindez jól mutatja a deviza alapú hitelekben megbújó kockázatok nagyságát és jelentőségét, amelyre csak a gazdasági világválság világított rá. A gondot az okozta, hogy a gazdasági sokk hatására a frankot úgynevezett menedékdevizának használták a világban, amely következtében a svájci fizetőeszköz jelentősen felértékelődött a többi pénznemhez, így a forinthoz képest is. Olyan mértékben erősödött a frank, hogy csupán az árfolyam emelkedés hatására a törlesztőrészletek 50 százalékkal növekedtek. (Index.hu, 2013)

A deviza alapú hitelezésnek köszönhetően számos, különböző típusú kockázatok épültek fel az országban. Ezek közül a legfontosabbak kerülnek bemutatásra:
– Árfolyamkockázat
– Kamatkockázat
– Hitelkockázat
– Rendszerkockázat

Árfolyamkockázat

Árfolyamveszteség már a hitelfelvétel pillanatában elérte az adóst, mivel a hitelek összegét az adott devizában (például svájci frankban) tartották nyilván a bankok, miközben az ügyfélnek a számlájára forintban került jóváírásra. Ráadásul az ügyfél a tőkeösszeget, valamint a kamatot is egyaránt forintban fizette vissza a banknak. Miközben a hitelfolyósításnál a deviza vételi árfolyama került alkalmazásra, a visszafizetésnél pedig deviza eladási árfolyamát használták, így a lakosság a magasabb összegnek köszönhetően már a felvétel pillanatában rosszabbul járt, mivel minden más feltétel változatlansága mellett is már egy magasabb összeget kellett visszafizetnie a hitelező bank számára. A deviza alapon hitelt nyújtó bankok az árfolyamkockázat teljes mértékét közvetlenül áthárították a gyanútlan hitelfelvevő lakosságra, amely a későbbiek során (különösen a svájci frank alapon nyújtott hiteleknél) okozott jelentős mértékű fizetési problémákat a lakosság számára. (Bethlendi, 2015)

Azzal a lehetőséggel, hogy az árfolyam-, és kamatváltozásokkal a havi törlesztőrészletek jelentős mértékben emelkedésnek indultak, egyre több magyar család került adósságcsapdába azáltal, hogy vagyonuk negatívba fordult. A válság kirobbanását követően az adósok a lehető legrosszabb forgatókönyvvel találták szemben magukat. Egyik részről a lakóingatlanok piaci értéke meredeken zuhanni kezdett. Másrészről a törlesztőrészletek meredek emelkedésbe kezdtek, főleg a kamat és árfolyam változások miatt. A két eset egyszerre történő bekövetkezése gyorsan azt eredményezte az országban, hogy rengeteg deviza alapú hitellel rendelkező háztartásnál a nettó pénzügyi vagyon negatívba fordult. Ez azt jelentette, hogy a visszafizetendő hitel értéke jelentős mértékben meghaladta az ingatlan piaci értékét, így a felvett hitelt még abban az esetben sem tudták volna visszafizetni az adósok, amennyiben azonnal értékesítik az ingatlant.

Deviza alapú lakáshitelek során felvett árfolyam megoszlása

Megjegyzés: Svájci frank és euró alapú hiteleknél 2004. január és 2011. július, japán jen alapú hitelek esetében pedig 2007. október és 2008. október közötti időszakokban kötött szerződések.
Forrás: MNB

Az adósok számára a későbbi problémák mértéke annak függvénye volt, hogy az aktuális árfolyam éppen mennyivel áll magasabban, mint a hitelfelvétel pillanatában volt. A devizahitelesek a svájci frank alapú hitelek döntő többségét a 2006 és 2008 közti időszakban vették fel. A magyar háztartások számára 150-170 közötti árfolyamszinten folyósították a bankok a legtöbb hitelt. A szerződések több mint a felében, 51,3%-ban a szerződéskori árfolyam 150 és 160 forint között került meghatározásra a svájci frank alapú hitelek esetében. A leértékelődés mértékét és ütemét is jól mutatja, hogy a frank árfolyama már 2009-ben meghaladta a 210 forintos árfolyam értékét. Csak önmagában az árfolyam változásának hatására több, mint 30 százalékkal növelte meg az adós havi törlesztőrészletét. Az euró alapú devizahitelek esetében jellemzően 260 és 280 közötti árfolyamértéken vettek fel kölcsönt a banktól, amely így is több mint 15%-os leértékelődésen ment keresztül csupán 2009 elejéig.

Magyar háztartások viselték teljes mértékben az árfolyamból eredő kockázatot, mivel a hiteleik külföldi devizában voltak, amelyet törleszteniük kellett, miközben pedig rendszeres jövedelmük forintban keletkezett. A magyar lakosság döntően svájci frankban vette fel a deviza alapú hiteleket. Mindez azért volt rendkívül veszélyes, mivel a 2008-as gazdasági válság kirobbanását követően az egész világ biztonságosnak tekintette a svájci fizetőeszközt, egy úgynevezett menekülő devizának tekintették, amely jelentősen felhajtotta az árfolyamot. (GKI, 2015)

Kamatkockázat

A deviza alapú hitelezés széles körben azért tudott ilyen jelentős mértékben és rendkívül dinamikus ütemben elterjedni, mert a forint és a deviza kamatkülönbözete rendkívül magas volt, és látszólagosan kedvezőbbnek tűnt deviza alapon, alacsony kamatszint mellett eladósodni. Csupán a hitelfelvétel pillanatában a magyar lakosság számára az volt érzékelhető, hogy az alacsonyabb devizahitel kamatokat ki tudják fizetni, miközben a szocialista kormányzat által szigorított és később megvont állami támogatás nélküli forinthitelek magas kamatát már nem. A gyanútlan hitelfelvevők nem tudták felmérni annak igazi súlyát, és bújtatott kockázatát, hogy a devizahitelek kamatai jelentős mértékben meg tudnak nőni, méghozzá rendkívül rövid idő alatt. Az árfolyamváltozáshoz hasonlóan a kamatváltozás jelentős kockázatát az adósok nem ismerhették előre, miközben a szerződések szerint valamennyi kockázatot teljes mértékben ők viselték a bankok helyett. (Bánfi, 2012)

Az alacsony kamatszinteknek köszönhetően, a hiteligénylők már 2004-ben is 80-90 százalékban a deviza alapú hitelek folyósítását választották a forinthitelek helyett. Az alacsony kamatszintek miatt a külföldi devizában nyújtott hitelek rendkívül alacsony szinten voltak, a nagy jegybankok intézkedéseinek köszönhetően, amelyek ezáltal így kellően vonzóak voltak a magyar lakosság számára. (BÉT, 2004)

2005 és 2008 között a svájci frank alapú hiteleket nyújtó bankok 6-7%-os kamatelőnnyel rendelkeztek a forinthitelekkel szemben, amely az árérzékeny, gyanútlan magyar lakosságot a kockázatos termék felé terelte a hitelfelvételi folyamat során a biztonságosnak számító forinthitellel szemben. A magyar árérzékeny fogyasztók ezáltal hitelfelvételi döntés előtt is mérlegelik rendszeres havi jövedelmi viszonyukat. A hitelek kamatszintje az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza a havi törlesztőrészlet mértékét. A lakosság egyértelműen az alacsonyabb kamatú (költségű) megoldásokat preferálják, ezeket pedig a deviza alapú hitelek, főleg a svájci frankos konstrukció nyújtotta a 2000-es évek második felében. A forint és a svájci frank közötti kamatkülönbözet olyan jelentős mértékű volt, hogy a lakosság a devizahitelek 80 százalékát svájci frank alapon vették fel. A kamatkülönbözetből adódóan 4-5 éven keresztül, összességében 100 milliárd forint kamatfizetéstől mentette meg a lakosságot a devizahitelezés. Ez az átmenetei előny ugyanakkor hamar tovafoszlott a válságot követően, amikor is a deviza alapú hitellel rendelkező adósokra 8-9 éven keresztül aránytalanul megnövekedett teher nehezedett. (GKI, 2015)

A deviza alapú hiteleknek annyira jelentős mértékű kamatelőnnyel rendelkeztek a forinthitelekkel szemben, hogy az árérzékeny magyar lakosság számára egyértelmű lehetőségként maradt az olcsóbbnak hitt devizahitel. A devizahitelek kamata még az államilag támogatott forinthiteleknél is alacsonyabb volt. 2005 elején 6-7 százalékos szinten alakult a devizahitelek kamatterhe, miközben az államilag támogatott forinthitelek is 8,5-9,5 százalék között ingadozott. A piaci kamatozású forinthitelek pedig 18-20 százalékos szinten voltak, amelyek megfizethetetlenek voltak a háztartások számára. 2000 előtt a forint alapú hiteleket 25 százalékos piaci kamatszint mellett lehetett felvenni, miközben a támogatott hiteleket is elég magas szinten, 16-20 százalékos kamattal tudta felvenni a lakosság. A KSH adatai alapján 1997-ben 9 milliárd forint folyósítás történt és kevesebb, mint 20 ezer lakást építettek. Az első Orbán-kormány intézkedéseinek hatására két év alatt 500 milliárd forintra nőtt és az újonnan átadott lakások elérték az évi 40 ezres szintet. (Origo.hu, 2011)

Lakáshitelek átlagos kamatszintjének alakulása (%)

Forrás: MNB

Deviza alapú hitelek kamatfelárai a forinthitelekhez képest

Megjegyzés: a hazai lakossági jelzáloghitelek teljeshiteldíj-mutatójából (THM) kivonásra került a 3 hónapos CHF Libor értéke, míg az eurozóna lakáshitelkamataiból a 3 hónapos Euribor került levonásra.
Forrás: MNB, Banai (2016, 43.o)

Példa az árfolyam és kamatkockázat bemutatására

Jelentős kockázatok abból adódtak, hogy a deviza alapú hitelek kamat és árfolyam feltételei külön-külön, vagy akár együttesen is megváltozhattak, amely jelentős tehernövekedést jelentett a havi törlesztőrészletek emelkedésén keresztül. Tételezzük fel, hogy 10 millió forintos hitelt akarunk felvenni deviza alapú jelzáloghitel formájában. Az aktuális árfolyam szintje azért kiemelten fontos számunkra, mivel a folyósított összeg forintban, a hitel nyilvántartása, illetve törlesztése az adott devizában történik, így valamennyi tranzakció bekövetkezésekor devizaváltás történik. Futamidőre határozzunk meg 10 évet. A kamatszinteknek pedig vegyük a következő, piaci átlagos feltételeket:
● Forint hitel kamata: 15%
● Svájci frank hitel kamata: 7%
● Euró hitel kamata: 9%
A fentebb bemutatott átlagos konstrukció alapján a forinthitelek esetében havi szinten 161.335, euró esetén 126.665, valamint svájci frank alapon 116.160 forint törlesztőrészlet adódik. A Budapesti Értéktőzsde munkatársai kiszámították, milyen árfolyam és kamatláb érték mellett fizettek volna azonos mértékű törlesztőrészletet a deviza alapú adósok. Euró esetében 312 forintos árfolyam és 15%-os kamatszint, illetve svájci frank esetén 222 forintos árfolyamszint és 15%-os kamatszint. A svájci frank alapú hitelek esetében adódik a legalacsonyabb havi törlesztőrészlet, mivel a kamatlábak esetében is a legalacsonyabb érték.

Svájci frank alapú havi törlesztőrészletek alakulása hitelfeltételek változása esetén (Ft)

Euró alapú havi törlesztőrészletek alakulása hitelfeltételek változása esetén (Ft)

Forrás: BÉT (2004)

Érdemes a fenti táblázatokat megfigyelni, hogy kis arányú árfolyam, illetve kamat elmozdulás is milyen jelentős mértékben hatott a havi törlesztőrészletekre. Svájci frank esetében a kiinduló 116.160 forintos törlesztőrészlet alig 10%-os árfolyamromlás következtében, 176 forintnál a törlesztőrészlet 127.776 forintra ugrik. Amennyiben csak a kamatláb változik 7 százalékról 9 százalékra, úgy a kiinduló törlesztőrészlet 9,1 százalékkal növekszik 126.720 forintra. Amennyiben a két feltétel egyszerre változik, és ez volt a jellemző a válság kirobbanásakor, úgy a törlesztő részlet már 20 százalékkal növekszik 139.392 forintra. A válságban ráadásul a feltételek ennél gyorsabban romlottak, amely rövid idő alatt ellehetetlenítették a tisztességes adósok törlesztőrészlet fizetési képességét. A kamatkörnyezet a válságot megelőzően mesterségesen alacsonyan volt tartva a világ nagy jelzálogbankjai által, amelyek nagyban meghatározták a deviza alapú hitelek kamatainak értékeit. A kockázat egyrészt abból is adódott, hogy a forint alapú hitellel ellentétben ezen pénzügyi termékek kamatára (a forinthitellel ellentétben) közvetlenül nem tudott jelentős hatást gyakorolni a Magyar Nemzeti Bank. (BÉT, 2004)

Hitelkockázat

A bankok kockázat alapú versenyében egyre kockázatosabb lakossági ügyfeleknek is hitelt nyújtottak, akik hiteltörlesztési képessége egyre inkább megkérdőjelezhetővé vált. Egyre elterjedtebbé vált a jövedelmi korlátok feloldása. Jellemzően a forinthiteleknél ezek az adósok nem, vagy csak jelentősen kisebb hitelösszegre lettek volna jogosultak. Az államilag támogatott forinthitelek esetében szigorú hitelezési feltételekkel kerültek kibocsátásra az ügyfelek számára. Ezekben a szerződésekben alacsonyabb szinten rögzítették a hitel-érték arány (Loan-to-Value, LTV) értékét, és konzervatívan határozták meg a hitelcélt (többnyire lakásszerzésre limitálták a hitelösszeg költését). (Bethlendi, 2015)

Havi bruttó átlagkereset alakulása

Forrás: KSH

KSH adatok alapján a magyar átlagjövedelmek 2004-hez viszonyítva 2010-re 39 százalékkal kerültek feljebb, míg a svájci frank árfolyam 40 százalékkal került feljebb. A törlesztőrészletek emelkedésére egyik legjobban ható tényező az árfolyam volt. Az euró árfolyama ugyanezen időszak alatt közel 14 százalékkal nőtt, így amennyiben a magyar lakosság euróban adósodott volna el svájci frank helyett, úgy az átlagos jövedelemnövekedés üteme mellett a hiteltehernövekedés kevésbé lett volna megterhelő a lakosság számára. Ráadásul a svájci frank árfolyama tovább növekedett és 2011-ben, a 2004-es szinthez képest, már 60 százalékkal járt magasabban az árfolyam.

A kockázatalapú verseny egyik legfontosabb terepe az LTV mutató jelentős romlásában mutatkozott meg és egyre jellemzőbbé vált a 80-85 százalékos szint és bizonyos esetekben, a hitelezési csúcs tetején már az önerő nélküli hitelezés is közismert volt a lakosság körében. A fentebbi ábrán jól látható, hogy 2006-ban a lakosság számára új folyósítású lakáshitelek több, mint felénél már az LTV értéke meghaladta a 70%-ot, amely egy rendkívül magas értéknek minősül. Az arányok kis mértékben ugyan visszaestek 2006 második felében, ugyanakkor innen ismételten a nagyobb tőkeáttétellel rendelkező hitelügyletek valósultak meg egészen 2007 utolsó negyedévéig és ezt követően 2008 első felében végig 60%-os részarányt tettek ki a legalább 70%-os LTV értékkel rendelkező lakáshitel kihelyezések.

Háztartások újonnan felvett jelzáloghiteleinek LTV szerinti megoszlása

Forrás: MNB

A bankok egyre vakmerőbben kezdték kínálni hiteltermékeit, egyre nagyobb kockázatvállalás mellett kínáltak újabb termékeket újabb ügyfeleknek annak érdekében, hogy minél több deviza alapú hitelt ki tudjanak helyezni a lakosság számára. Valamennyi hazai pénzintézet, de különösen a külföldi tulajdonú bankok újabb ügyfélszegmensekbe léptek be és kezdték meg a hitelezési tevékenységet a minél magasabb nyereség elérése érdekében. A 2004 és 2008 közötti időszakban a bankok egyre inkább fellazították az igénylési feltételeket és egyszerűsítették a hitelbírálat során alkalmazott folyamatot. Jellemző volt, hogy egy korábban alkalmatlannak minősülő ügyfél jelentkezését elfogadták és folyósítottak számára hitelt, amelyet magas kamat mellett nyújtottak a bankok. Bővítették a hitelezni kívánt ügyfélkört azáltal, hogy például a lejáratkor 70 éves ügyfeleknek is engedélyezték a hitelfelvételt. Nem csak az egyre magasabb LTV érték mellett folyósítottak hitelt, hanem bizonyos esetekben az önerő teljes értékben elengedésre került a bankok részéről. Ugyanakkor a felépülő hitelkockázatra, hogy az adós nem tudja visszafizetni a felvett hitelt, nem kapott kellő figyelmet a bankok oldalán. (Privátbankár.hu, 2006)

Az átlagos hitelösszeg folyamatosan növekedett. A 2002-es 3,2 millióról 2008-ra 5,7 millió forintra nőtt az átlagosan felvett jelzáloghitel mérete. A kockázatok felépülését az is segítette, hogy nem csupán egyre több háztartás vett fel újabb hitelt, hanem adott háztartás is egyre nagyobb összegben vett fel hiteleket, amely egyre inkább megkérdőjelezhetővé tette, hogy hosszú távon tudja e törleszteni az egyre növekvő hitelösszeget a lakosság. Jelentős mértékben az új és a használt lakás vársárlására szánt átlagos összeg nőtt a legjobban a 2000-es évek során.

Átlaghitelek (millió Ft)

Rendszerkockázat

A bankok nem csak az egyre kockázatosabb termékekkel veszélyeztették a magyar lakosságot, hanem ezeket a pénzügyi termékeket egyre felelőtlenebb úton értékesítették. A bankok egyre inkább nem saját értékesítési csatornáikon folyósítottak deviza alapú hiteleket, hanem egy úgynevezett közvetítői rendszeren keresztül jutott a bankrendszer újabb és újabb hitelfelvevő ügyfélhez.

Magyarországon a hitelezési feltételek a hitelciklus felépülésének idejében széles körben kerültek enyhítésre valamennyi banki szereplő gyakorlatában, mivel valamennyi lakossági bank igyekezett részt venni az egyre fokozódó kockázat alapú versenyzésben. Azáltal, hogy a feltételek folyamatosan egyre nagyobb mértékben enyhültek, úgy egyre szélesebb társadalmi réteg előtt nyílhatott meg a hitelfelvétel lehetősége. Ez egyre inkább erősítette a deviza alapú hitelállomány felfutását és tömegessé válását. A bankok egyre magasabb hitelfedezeti mutató és jövedelemarányos törlesztőrészlet mellett helyezték ki a jelzáloghiteleiket. Sok esetben még a jövedelemigazolást is felületesen vagy egyáltalán nem végezték el az ügyfelek hiteligénylési folyamata során. A hitelkihelyezéseknél az érdemi szigorítást csupán a 2008-as gazdasági világválság kirobbanása indított el. A válság kirobbanását követően bekövetkező szigorítások körülbelül 73 százalékban a hitelezési hajlandóság visszaesésével voltak magyarázhatók. (Fábián — Homolya, 2012)

Ügynöki értékesítés súlya (új folyósítás ingatlanfedezetű hiteleknél)

Forrás: MNB (Stabilitási jelentés, 2018 október, 44.o)

Az ügynöki értékesítési rendszer a teljes ingatlannal fedezett hiteleknél a 2005-ös 30 százalékról rövid idő alatt 2007-re már 55 százalékos részesedésre emelkedett, amely jelentős kockázatot vitt a bankok jelzáloghitel portfóliójába. Az ügynöki értékesítési rendszer megkerülhetetlenné vált a magyar bankrendszer számára, és a 2000-es évek második felében egyértelműen az új szerződések többsége ezen a csatornán érkezett a bankokhoz. A lakáscélú hitelek esetében egy jelentős mértékű felfutás figyelhető meg. Miközben 2005-ben 20 százalékos, addig 2007-re már közel 60 százalékos részesedést ért el. A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében szinte a kezdetektől fogva közel 50 százalékban az ügynökök értékesítették. Az ügynöki rendszer térhódítása azért jelentett problémát, mivel tapasztalatok szerint az ezen a csatornán keresztül értékesített pénzügyi termékek esetében jellemzőbbek a fogyasztóvédelmi problémák, valamint az ezen keresztül folyósított hitelek döntően rosszabb minőségűeknek bizonyulnak. A minőség jellemzően azért alacsonyabb, mivel az értékesítő ügynök nem foglalkozik a hitel hosszú távú fenntarthatóságával. Az adott terméket értékesítő ügynököt csupán az értékesítés után járó jutalék érdekli, ami jellemzően egyenes arányosan növekszik a hitel összegének növelésével, valamint a jutalékot az értékesítés pillanatában kapja kézhez. Ezáltal az ügynök nem érdekelt abban, hogy az adós hosszú távon fizetni tudja e a felvett hitelét. Az MNB statisztikája szerint az egyes ügynöktípusok szerinti megoszlásban a független ügynökök domináltak, közel 49%-os részesedéssel, míg az ingatlanközvetítők és brókerek, valamint a saját ügynökök rendre 33,5%-os és 17,6%-os részesedéssel rendelkeztek. Az ügynöki közvetítésnek köszönhetően a banki termékek elérhetősége jelentős mértékben javult az egész országban, ugyanakkor a késedelmes hiteltörlesztések aránya jelentős mértékben, két-háromszor gyakoribb volt, mint a banki fiókhálózatban értékesített hitelek esetében. (MNB, 2008)

A régióban a devizahitelezés nem számított egyedi esetnek, de eltérő módon jelentkezett

A régió országai számára a deviza alapú hitelezés nem volt új jelenség, ugyanakkor a 2004 és 2008 közötti időszak során rendkívüli mértékben felerősödött az ilyen fajta pénzügyi termékek elterjedése és 15-20 százalékponttal bővült a GDP arányos teljes eladósodottság a magánszektornál. Érdemes a devizahitelezés felfutás megbeszélése során kitérni a nemzetközi környezetre, ráadásul a régióban végbemenő hasonló deviza alapú hitelezési folyamatokra. A regionális országokban összességében mindenhol növekedett a devizahitelek állománya a GDP arányában. Bulgáriát leszámítva a háztartások eladósodása miatt vált jelentős mértékűvé a devizahitel probléma. Az egyes országokban ugyanakkor eltérő módon jelentkezett a devizahitel probléma, de a megjelenés és felfutás mind jelen volt. Magyarország mellett Szerbiában volt hasonlóan nagymértékű devizahitel emelkedés, míg Romániában és Bulgáriában kisebb mértékű volt a felépülés üteme. Jellemzően a háztartási devizahitelek bővülésének mértéke a GDP-hez viszonyítva elérte a 10 százalékpontot. A devizahitelezés arányát vizsgálva a magánszektor eladósodása nem volt meghatározó Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában és a 2000-es évek során a részarány lényegében alacsony szinten stagnált. A régióban döntően Magyarországot és Romániát érintette súlyos mértékben a devizahiteles felfutás, miközben Csehországnak és Szlovákiának sikerült teljes mértékben kikerülte a devizahitelezéssel járó komolyabb problémákat. (Tardos – Pápa, 2012)

A lengyelek sikeresen fékezték meg a komolyabb problémák kialakulását azzal, hogy idejében sikerült felismerniük a deviza alapú hitelezés kockázatát. A 2000 és 2003 közötti devizahitelezési felfutást a 2002-2003 folyamán történő, közel 30 százalékos zloty leértékelődése törte meg. A lengyel fizetőeszköz értékvesztése így emlékeztette a teljes lakosságot a deviza alapú hitelezés valódi és jelentős kockázatára. A magyar példával ellentétben a lengyel hatóságok aktívan léptek fel és szigorú ajánlásokat fogalmaztak meg a pénzintézetekkel szemben. Fontosabb különbséget jelent, hogy a szabad felhasználású hitelek nem terjedtek el Lengyelországban, miközben itthon a hitelfelfutás végére minden második jelzáloghitel ebben a típusban került kibocsátásra. (Mfor.hu, 2012) Sajnálatos módon a magyar társadalmat a lengyelhez hasonló figyelmeztetés nem érte, ezáltal semmilyen intézkedés vagy esemény nem akasztotta meg a devizahitelezés további felfutását az országban.

Háztartások bankhiteleinek az alakulása

Forrás: MNB

A régióban az egyik legjelentősebb mértékben Magyarországon nőtt a háztartások bankhiteleinek alakulása a GDP-hez viszonyítva. Észtországot és Lettországot leszámítva a legjelentősebb mértékű devizahitel kitettséget országunk lakossága tapasztalta meg, miközben Szlovákia és Csehország szinte teljes mértékben elkerülte a deviza alapú hitelállomány felépülését.

Összegzés

A jelzáloghitelezés okozta probléma tanulságát fontos megjegyezni, hogy a későbbiekben a korábban elkövetett hibákat ne keljen ismételten, újra elkövetni. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a bankrendszer gyakorlatát folyamatosan felügyelni és ellenőrizni kell, különösen, amikor lakosságnak értékesítenek új, korábban nem kipróbált termékeket. A lakosságnak továbbá egyértelmű konstrukciókat kell kínálni, amelyek könnyen értelmezhetőek és átláthatóak. A deviza alapú hitelek egyáltalán nem minősültek ilyen termékeknek. Ráadásul a magyar társadalom forintban szerezte havi jövedelmét, akiknek így bármilyen deviza életidegennek minősült. A bankok nem korlátozták hitelkihelyezési tevékenységüket, olyanoknak is folyósítottak a hitelexpanzió során hiteleket, akik korábban elutasításra kerültek. A pénzintézetek nem a hitelek érdekeit nézték, hanem a nyereség iránti vágy hajtotta őket.

A gyorsan felépülő deviza alapú hitelállomány olyan sérülékennyé tette a magyar háztartásokat, hogy a 2008-as válság kirobbanását követően a lakosság mély adósságcsapdában találta magát. Az árfolyamkilengéseknek köszönhetően a deviza alapú hitelek forintban történő törlesztő részlete jelentős mértékben megnövekedett, amely tovább növelte az eladósodottság mértékét. A válság hatására számos adós elveszítette biztosnak hitt munkáját, amely ellehetetlenítette a hiteltörlesztés szerződés szerinti teljesítését. A túlzott mértékű hitelfelvétel, ráadásul azon társadalmi rétegek esetében, amelyeknek jövedelmére rakódó törlesztési teher nem bírta el, odáig vezetett, hogy jelentős ütemben terjedt el a nem teljesítő hitelek aránya. A nem teljesítő hitelek állománya a későbbiekben óriási terhet jelentett valamennyi hitellel rendelkező adós számára, valamint a teljes országra nézve is.

Az egész devizahitel válság nemzetközi környezetét is érdemes megemlíteni, mivel a devizahitelezés felfutásával szinte azonos időben az egész világon egy jelzáloghitelezési felfutás történt. A világ legnagyobb gazdaságában, az Amerikai Egyesült Államokban a jelzáloghitelekben hozott felelőtlen innovációknak köszönhetően egy pénzügyi összeomlás következett be, amely 2008-as elindulását követően az egész világot letarolta. A világgazdaságot majdnem egy olyan mély gazdasági válságba sodorta, mint a közel 80 évvel korábban kirobbanó Nagy Válság tette 1929-ben. Hazánkban talán nem is történt volna a deviza alapú hitelezésből ilyen súlyos belső gazdasági válság, amennyiben a világgazdaság nem omlik össze az amerikai folyamatok következtében. Természetesen ezt a forgatókönyvet már sosem fogjuk megtudni. A világválság következtében egyrészről a devizaárfolyamok, illetve a kamatlábak is elszálltak, ezáltal a devizában eladósodott magyar lakosságnál a törlesztőrészletek az egekbe emelkedtek. Másrészről pedig a válság miatt a magyar munkavállalók tömegesen veszítették el a munkahelyüket. Nem volt ritka az az eset sem, amelyben egy deviza alapú jelzáloghitellel terhelt háztartás mindkét felnőttje elveszítette a stabilnak hitt munkahelyét, egyetlen jövedelmi forrását. Összesen kb. 72 ezer olyan devizahiteles magyar háztartás volt, amelyben mindkét kereső családtag munkanélkülivé vagy inaktív státuszúvá vált. Ennek következtében pedig kettős csapás érte a hatalmas adóssággal küzdő családokat. Nem csak a havi törlesztőrészletük ugrott meg, hanem még a korábbi stabil jövedelmük is szélsőséges esetben, de teljes mértékben eltűnt a számukra.

Egészen 2010-ig, a második Orbán-kormány átfogó intézkedéséig a korábbi szocialista kormányzat semmilyen lényegi beavatkozást vagy megoldást nem nyújtott a deviza alapú hitelesek megsegítése érdekében. A 2008-as válság kirobbanását követően az adósok rendkívül nehéz helyzetben találták magukat, akiknek helyzete hónapról-hónapra radikálisan romlott. A szocialista kormányzás magatehetetlenül nézte a folyamatokat és érdemi megoldást nem talált a devizahitel-probléma kezelésére. Ráadásul a hatóságok a devizahitel felfutás idején sem hoztak semmilyen megelőző intézkedést, vagy érdemi figyelem felhívást annak érdekében, hogy a kialakuló kockázatokat legalább megpróbálják mérsékelni. A több millió devizahitel károsultnak a második Orbán-kormány hatalomra jutásáig és első intézkedéséig kellett várnia, hogy problémájukkal foglalkozzanak. Ugyanakkor a devizahitelezés problémája annyira komplexé és nagy méretűvé vált, hogy azonnali, pár hónapos intézkedéssel nem lehetett megoldani az évek alatt kialakult kockázatokat és felduzzadó problémát. Szerencsére az Orbán-kormány összeszedett és határozott fellépésének köszönhetően rövid idő alatt egy átfogó megoldási program került elindításra, amely elkezdte megoldani a devizahitel-válság legjelentősebb problémáit Magyarországon.

Forrás:

ÁSZ, Állami Számvevőszék (2009): Jelentés a lakástámogatási rendszer hatékonyságának ellenőrzéséről https://asz.hu/storage/files/files/%c3%96sszes%20jelent%c3%a9s/2009/0908j000.pdf?ctid=732
Banai Ádám (2016): Banki viselkedés a válság előtt és a válságban, Doktori értekezés, Budapest Corvinus Egyetem Gazdálkodástani Doktori Iskola
Bánfi Tamás (2010): (M)értéktelenül – A lakossági hitelek növekedése a válság előtt, Hitelintézeti Szemle, 2010. Kilencedik évfolyam 4. szám, 349-360.
Bánfi Tamás (2012): A devizahitelezés oka, a beavatkozás lehetősége, módjai, Pénzügyi Szemle 2012/3 (p. 380-391.)
BÉT (2004): Havi elemzés 2004. október, Budapesti Értéktőzsde
Bethlendi András (2015): Egy rossz termékfejlesztésből rendszerszintű piaci kudarc – A hazai lakossági devizajelzáloghitelezés, Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 1. szám, 2015. március, 5–29. o.
Fábián Gergely – Homolya Dániel (2012): Feltételek és kilátások, 2013-2014-re, Magyar Nemzeti Bank pp. 51-66 in: Magyar Bankszövetség (2012): Negyed százados a magyar bankrendszer, Tanulmánykötet, Budapest
GKI (2011): Az államadósságról – a GKI háttér-elemzése https://www.gki.hu/language/hu/2011/04/19/cikk-az-allamadossagrol-a-gki-hatter-elemzese/
GKI (2015): Magyarország külső adósságállományának és a külföldiek kezében lévő adósságának elemzése, 2015. október, Budapest
https://www.parlament.hu/documents/126660/448547/Devizaadossag_KT_151030.pdf/c11c1366-de45-499d-918d-ad8d90e5d055
Holló Dániel (2009): Kockázatalakulás a lakossági jelzáloghitelek piacán, MNB-Szemle, 2009. október, pp. 13-18, https://www.mnb.hu/letoltes/hollo-0910.pdf
Huszár Lilla (2006): Jelzáloghitelezési rendszerek és a lakáspolitika kapcsolatának bemutatása, nemzetközi összehasonlítás, Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Doktori (PhD) értekezés, Sopron
HVG (2011): Az OTP elleni bankháború vezetett a devizahitel-robbanáshoz https://hvg.hu/gazdasag/20111105_OTP_bankok_devizahitelezes_okai
Index.hu (2013): https://index.hu/gazdasag/2013/08/21/mnb_aldasbol_lett_atok_a_devizahitel/
Mfor.hu (2012): https://mfor.hu/cikkek/makro/Miert_hazank_sullyedt_legmelyebbre_a_devizahitelek_mocsaraban_.html
MNB (2008): Stabilitási jelentés 2008 október
Nyeste Orsolya – Árokszállási Zoltán (2012): Devizahitelezés Magyarországon – régiós makrogazdasági, fiskális és monetáris politikai megközelítésben. In Kovács Levente szerk.: Negyed százados a magyar bankrendszer. Budapest, Magyar Bankszövetség, pp. 149 – 166.
Origo.hu (2011): https://www.origo.hu/gazdasag/20110822-hogyan-terjedt-el-a-devizahitelezes-es-ki-a-felelos-erte.html
Origo.hu (2015): https://www.origo.hu/gazdasag/20150223-suranyi-gyorgy-a-jegybank-mindenben-hibazott-amiben-lehetett.html
Privátbankár.hu (2006): Trendek, kockázatok és kilátások a hitelezési piacon: Összefoglaló tanulmány – A hazai hitelpiacról, ezen belül a jelzáloghitelezés jelenéről és jövőjéről, kiemelve a svájci frank, euró és forint alapú hitelek kapcsolatait
PSZÁF (2004): 2004-es éves jelentés
Tardos Gergő – Pápa Levente (2012): A devizakitettség pénzügyi következményei, OTP Bank, pp. 67 – 84 in: Magyar Bankszövetség (2012): Negyed százados a magyar bankrendszer, Tanulmánykötet, Budapest
Zana Gabriella – Soós Eszter (2016): A devizahitel válság kialakulása és a válságra adott kormányzati válaszok