Ebben az írásban bemutatásra kerül a magyarországi devizahitel-válság története. Az egyes fejezetekből kiderül, hogyan is alakulhatott ki a deviza alapú hitelezés, milyen okok vezettek a hitelek elterjedéséhez, illetve milyen jelentős kockázatok épültek fel a háttérben. Végezetül összegzésre kerülnek a fontosabb kormányzati és jegybanki intézkedések, amelyek végül sikeresen kezelni tudták a kialakult válságot.

A deviza alapú hitelválság a modern kori gazdaságtörténet kiemelt jelentőségű és társadalmi hatásait tekintve is nagy horderejű jelensége volt, amely évtizedekre meghatározta a magyar családok életét. A történet pontos megértése, az ok-okozati összefüggések feltárása, valamint a tanulságok levonása és rögzítése elengedhetetlen annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük Magyarországon a hasonló mértékű gazdasági veszélyeket.

A lakossági devizahitelezést azért is kell – és kellett volna – kiemelten kezelni, mivel jellemzően a magyar háztartások legjelentősebb vagyontárgyához, az ingatlanhoz kapcsolódik. Az otthonteremtéshez szorosan kötődő elemként pedig rendkívül nagy mértékben befolyásolhatja a családok lakhatási helyzetét. Az ingatlanvásárlás mint gazdasági esemény viszonylag ritkán következik be egy ember életében, ezáltal jelzáloghitel felvétellel is limitált alkalommal találkoznak az emberek, ugyanakkor az ehhez kapcsolódó döntések mégis hosszú évekre, ha nem évtizedekre meghatározzák az életüket. Olyan horderejű döntésről van szó, amely kihat az egész család életére, így kiemelt témává teszi a jelzáloghitelezést. Az egészet tovább bonyolítja, amikor a lakosság számottevő hányada külföldi devizában adósodik el.

A helyzetet súlyosbította, hogy a devizahitelezés a gazdasági világválságot megelőző időszakban futott fel.  Így 2008-ban, amikor az Amerikai Egyesült Államokban összeomlott a gazdaság és a pénzpiacok a külföldi devizában eladósodott magyar lakosság helyzetét és kilátásait az árfolyamgyengülés drasztikusan rontotta. A válság kirobbanását követően emberek tizezrei veszítették el a munkahelyüket, amely tovább súlyosbította a devizahitel- válságot.

1. Hogyan alakult ki a deviza alapú hitelezés?

1.1. A deviza alapú hitelezést elősegítő tényezők és okok áttekintése

A devizahitel válságot megelőzően a háztartások a kedvezőnek tűnő banki feltételeket igaznak és stabilnak hitték, ezáltal arra a téves következtetésre jutottak, hogy finanszírozni tudják a felvett hiteleket. Bánfi Tamás sokat foglalkozott a deviza alapú hitelezés témakörével. Megállapításai alapján a legfontosabb okok közé a lakástámogatási rendszer állami oldalról történő szigorítása, a jelentős forint-deviza-kamatkülönbözet léte, valamint a bankrendszer erőteljes hitelkínálata mind ösztönözte a devizahitelezést. A 2000-es évek folyamán a bankok által felelőtlenül folytatott devizahitelezés egyfajta csapdába csalta a teljes magyar társadalmat, amit a hatalmon lévő baloldali kormányzat és a felügyeleti szervek passzivitása tovább súlyosbított. A jelenség kialakulásának, valamint a jelentős elterjedésének az alábbi fő okait lehet beazonosítani:

• Bankok túlzott versenye életre hívta a deviza alapú hitelezést
• Az aktuális kormányzat elhibázott gazdaságpolitikai döntései
• A felügyeleti szerv hibája és közömbössége
• A lakosság pénzügyi ismeretei és tájékozottsága limitált volt

1.2. Bankok kockázat alapú versenye és a deviza alapú hitelezés megszületése

Hiába történt meg a rendszerváltás, az első években a lakáscélú hitelezés alacsonyan alakult az országban, hiszen csak 1997-ben született meg a jelzálog-hitelintézeteket és a jelzáloglevél-kibocsátást szabályozó törvény, amely segítette a jelzáloghitelezés finanszírozását. 1991 és 1997 között a lakáshitelek aránya a lakásállomány százalékában 9,1 százalékról 1,8 százalékra mérséklődött. 2001-ben kormányrendelet született annak érdekében, hogy alacsony kamatozású, forint alapú lakáshiteleket az új ingatlanok építéséhez is igénybe tudja venni a lakosság. A kezdeti sikereket látván a feléledő lakásberuházásokban az első Orbán-kormány rövidesen kiterjesztette a támogatást a használt lakásokra is. 2002-ben a lakástámogatás mértéke jelentősen emelkedett, amely javította a magyar háztartások otthonhoz jutási esélyeit. Ráadásul a háztartások a kedvező feltételeket biztosító állami támogatási rendszernek köszönhetően már nem futottak többé kamatkockázatot a felvett jelzáloghitelek után. 2002-ig a 15-20 éves lejáratú és 5 éves kamatperiódusú jelzáloghitel volt az átlagos konstrukció és a használt lakások esetében 6%-os volt a maximális kamat. Ráadásul az adórendszerben érvényesíthető további kedvezmények lehetővé tették egyes háztartások számára, hogy még kedvezőbb mellett vegyenek fel lakáshitelt. 2003-ban az új baloldali kormányzat szigorította a támogatási feltételeket és a kamattámogatásra fordított költségvetési kiadások mértékét jelentősen visszavágta.

1. ábra: Magyarországi bankrendszer tulajdonosi struktúrájának változása. Forrás: MNB, PSZÁF, Banai-Király-Nagy (2010, 108.o.)

A külföldi tulajdonú, nemzetközi bankok a rendszerváltást megelőzően, az 1980-as évek közepétől kezdtek el megjelenni Magyarország területén. A magyar bankszektor fejlődési történelmét érdemes a téma kapcsán közelebbről is megvizsgálni. A rendszerváltást követően az 1990-es évek elején a külföldi tulajdonú bankok aránya még csekély, kb. 5%-os mértéket öltött hazánkban. Azonban folyamatosan egyre több külföldi intézmény döntött úgy, hogy Magyarországon is terjeszkedni kezd és elindítja szolgáltatását, így döntően olasz, német és osztrák tulajdonosok által piacra lépő új bankok miatt folyamatosan emelkedett magyarországi arányuk. Ennek köszönhetően a külföldi bankok részaránya folyamatosan és dinamikusan növekedett, amelyet az 1993-as bankválság még tovább fokozott. A bajba jutott magyar pénzintézeteket külföldi bankok vásárolták fel a privatizáció során, mivel rendelkeztek a szükséges pénzügyi forrásokkal, amellyel a magyar intézmények nem. Ezek a folyamatok olyan mértékben felgyorsultak az aktuális kormányzat alatt, hogy az ezredfordulót követően a külföldi tulajdonú bankok részaránya már elérte a 70%-os szintet. Így rendkívül gyors ütemben, mindösszesen egy évtized leforgása alatt jelentősen átrendeződött a hazai bankszektor tulajdonosi szerkezete. A külföldi tulajdonosi szerkezetet azért fontos megemlíteni, mivel a deviza alapú hitelezés koncepciója külföldről szivárgott be hazánkba. Döntően a külföldi tulajdonú bankok által, akik magyarországi leányvállalatain keresztül a piacszerzés és a profitnövelés érdekében kezdték el a deviza alapú hitelezést bevezetni a magyar lakosság számára.

1994-ben a régió országai közül Magyarországon kezdődött meg elsőként a bankrendszer átalakulása a privatizáción keresztül. Először is a rosszul tőkésített bankokat kellett megerősíteni, ezért meghatározó szemponttá vált az ár mellett a további tőkeemelés vállalása. 1997-re a korábban állami tulajdonú bankok többségét sikeresen privatizálták, de 2003-ig a Postabank és az FHB Bank privatizációja 2003-ig elhúzódott. 2000-es évek elején a magyar és a külföldi tulajdonú bankok egymással folytattak egyre fokozódó versenyt annak érdekében, hogy minél nagyobb piaci részesedésre tegyenek szert Magyarországon és a régióban egyaránt. Ennek érdekében egy erős hitelverseny generálódott, amelyben a bankok egyre nagyobb kockázatokat vállaltak. A külföldi tulajdonú bankok először a vállalatokat célozták meg, mivel a lakossági piacra való belépésnek magas belépési költsége van, döntően az eltérő igények miatt nagyobb számú fiókhálózatra és ezáltal magasabb számú banki munkatársra van szükség. A vállalati szegmensen belül, így rendkívül kiélezett, áralapú verseny alakult ki, ezért rövidesen a jövedelmezőség érdekében a külföldi bankok is egyre nagyobb lehetőséget láttak a lakossági szegmensen belül. Ezt az új lakáshitel támogatási rendszer is erősítette, hiszen várható volt a szegmens felfutása.  Magas költségekbe kezdték verni magukat, hogy kiépítsék a szükséges infrastruktúrát, így ATM és fiókhálózat építésbe kezdtek.

Amikor 2003-tól a támogatott forinthitelek piaca egyre nagyobb korlátozásokkal nézett szembe, majd pedig végleg leállításra került már jelentős költségek árán kiépült a lakossági piachoz szükséges infrastruktúra. Éppen ezért a bankok számára a további növekedés szükséges volt a háztartási szegmensben. Ez teret nyitott a kockázatosabb termékek és ügyfélcsoportok bevonása felé. Itt kezdődött a felelőtlen devizahitelezés története.

A piacgazdaság egy fontos jellemzője, hogy a piaci szereplők között verseny zajlik a fogyasztóért. Nincsen ez másképpen a kereskedelmi bankok piacán sem, ahol a bankok sorra azon fáradoznak, hogy a lehető legtöbb ügyfelet megnyerjék. Ezen törvényszerűség abból a szempontból fontos, hogy ha egy piaci szereplő egy új innovatív terméket indít el és a fogyasztók látványosan érdeklődést mutatnak a termék vagy szolgáltatás iránt, akkor a többi szereplő lépéskényszerbe kerül. A devizahitelezés esetében is ez történt. Kezdetben, csak néhány külföldi tulajdonú bank ajánlotta főleg gépjármű-finanszírozási hitelek formájában, majd pedig a magasabb nyereség érdekében bővítették banki portfóliójukat a lakossági jelzáloghitelezés területére is. 2004-től kezdődően, a visszaszoruló államilag támogatott lakáshitelek miatt, a korábban felhalmozott és kiépített infrastruktúra kapacitásban felesleg keletkezett, így a külföldi bankok vezették a devizahitelezés elterjedését, a magyar bankok lényegében követték a verseny miatt 2005 elejétől kezdődően, majd egy év késleltetés mellett. A devizahitelezést kiterjesztették a jelzáloghitelezésre, kezdetben ingatlanokra, majd pedig a kockázatalapú verseny hatására a szabad felhasználású jelzáloghitelezésre is.

A svájci frank alapú devizahitelezés akkor tudta megvetni a lábát az országban, amikor 2002-től fokozatosan megszüntették a forint-alapú, államilag támogatott hitelezést. 2000-es évek elején úgy tűnt, a devizahitelezés nem fog lényegesen elterjedni az országban, mivel az államilag támogatott forinthitelek uralták a hitelpiacot. Egyfajta piaci kivárás is történt a bankszektoron belül. 2002 és 2003 folyamán azonban világossá kezdet válni, hogy a kamattámogatás miatti költségvetési támogatás mértékét az aktuális kormányzat nem kívánja fenntartani. Fenntarthatatlanságra hivatkozva mérsékelték a korábbi forinthitel támogatását, majd pedig fokozatosan megszüntették. A felépített kapacitások felhasználásához új, tömegesen eladható lakossági termékre volt szükség. Ausztriában kialakított svájci frank alapú hitelezési konstrukciója ekkor merült fel először a magyarországi bankokban. Az osztrák piacon tapasztalt sikerek miatt a finanszírozási modell átvétele került hazánkban is. Az 1990-es években azon osztrák lakosoknak találták ki a konstrukciót, akik a svájci határ közelében éltek és napi vagy heti ingázás mellett Svájcba mentek dolgozni. Ezáltal jövedelmüket svájci frankban kapták, emiatt nem volt árfolyamkockázata a konstrukciónak, mert egy úgynevezett természetes fedezetük volt. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben az átlagos lakossági ügyfél, aki ezt a hiteltípust választotta extra kockázatot nem vállalt magára. Mivel az árfolyamkockázat nem merült fel, hiszen mind a hitel mind pedig a jövedelme egyaránt svájci frankban merült fel. Ezzel szemben a magyar lakosság jövedelmét forintban szerezte, és csak a hitelének számítása volt a svájci devizához kötve. Azaz a magyar lakosság számára természetes fedezetről nem beszélhetünk.

2. ábra: MTI hírarchívuma a deviza alapú hitelezéssel kapcsolatban 2006 év elején. Forrás: MTI[i]

A 2000-es évek közepén, a devizahitelezés felfutásának idején még a Bankszövetség is, tévesen ítélte meg a bankszektorban végbemenő hitelezési folyamatokat és lehetséges következményeit, és közleményében megvédte a konstrukciót. A Bankszövetség ráadásul még a devizahitelezés tetején is téves képet mutatott a lakosság számára, amellyel a kockázatokról teljes mértékben elterelték a figyelmet. Az árfolyamkockázatot elenyészőnek értékelték, amit a korábbi évek stabil árfolyamára, és az Eurozónához való potenciális csatlakozásra alapoztak. A legextrémebb esetben is csak pár napos árfolyammozgással nyugtatták a lakosságot kommunikációjuk során, amelynél nagyobbat nem is tévedhettek volna. A Bankszövetség nyugtató szavai közvetetten ugyan, de vélhetően jelentős hatást gyakorolt a devizahitelezés további terjedésében is, mivel a lakosságot megnyugtatta, hogy nincs reális kockázat a konstrukcióban.

A bankok újabb innovációkkal tovább fokozták a kockázatalapú versenyt a bankszektoron belül annak érdekében, hogy egyre magasabb hozamra tegyenek szert, illetve megerősítsék, valamint tovább is növeljék piaci részesedésüket. 2007 októberében elkezdődött az újabb innováció a devizahitelezés területén, amikor egy-két bank japán jen alapú hitelt kezdett értékesíteni. A kockázatokkal egyre kevesebbet foglalkoztak a bankok a verseny hevében, csupán arra fókuszáltak, hogy minél több ügyfélnek tudjanak hiteleket kihelyezni, így az egyes bankok hiteleinek feltételeiben egyre jelentősebb mértékben csökkentették hitelezési standardjaikat. A korábban kialakított magas és konzervatív követelmény szint, és hitelezési feltételek az évek előrehaladtával folyamatosan fellazultak. Ezáltal egyre inkább olyan lakossági ügyfelek is hitelhez juthattak, akik pár hónappal vagy évvel korábban a hitelminősítési folyamatban kiestek volna. Egyre inkább olyan ügyfél csoportokat is elkezdtek hitelezni a bankok, akiknek jövedelmi és anyagi helyzete nem tette volna alkalmassá őket korábban. Ezek a lépések hozzájárultak ahhoz, hogy a kockázatos deviza alapú jelzáloghitelezésből egyre többen részesülhessenek az országban.

A kockázatokat tovább növelte, hogy az új jelzáloghiteleket döntően 50-60%-ban már közvetítőkön, ügynökökön keresztül értékesítették a bankok. Az ügynökök jellemzően nem érdekeltek abban, hogy a hitelfelvevő a számára optimális terméket vegye igényben, számukra csupán az értékesítés az elsődleges szempont. A devizahitelezés döntően svájci frankban történt Magyarországon, ugyanakkor kisebb részben euró alapon is nyújtottak hitelt a bankok, és csekély mértékben, de 2007 októberétől japán jen alapú hitelek is kerültek kibocsátásra Eközben a teljes magyar bankszektor nyereségessége rendkívül magas szinten volt.

	2004	2005	2006	2007	2008
Kamateredmény	3,9	3,9	3,6	3,3	2,7
Jutalékeredmény	1,3	1,3	1,2	1,1	0,9
Működési költség	-3,0	-2,9	-2,7	-2,7	-2,4
Értékvesztés és céltartalék-változás	-0,4	-0,2	-0,4	-0,5	-0,5
Adózott eredmény	1,98	1,94	1,89	1,49	0,91
Tőkearányos adózott eredmény	23,4	22,7	22,3	17,5	11,2

1. táblázat: A magyar bankszektor jövedelmezősége. Megjegyzés: Átlagos eszközértékhez viszonyított értékek. Forrás: MNB, PSZÁF.

1.3. Az aktuális kormányzat elhibázott döntései

2000 februárjában vezették be Magyarországon az új lakástámogatási rendszert, amelyben megfogalmazták a lakáscélú forint alapú hitelek állami támogatásának kereteit. A korábbi gyakorlathoz képest a támogatásokat igénybe vevők körét szélesítették annak érdekében, hogy minél több magyar háztartás részesülhessen a kedvezményes, államilag támogatott forint alapú hitelekből. Továbbá könnyítették a hiteligénylési feltételeket is, így például a kezdeti új lakás vagy lakóingatlan vásárlás támogatását követően rövidesen kiterjesztették a használt ingatlanok vásárlására felvehető hitelekre is az állami támogatás mértékét. Az államilag bőkezűen támogatott lakáshiteleket

2003-ban és 2005-ben az államilag támogatott forinthitel programok mértékét a baloldali kormányzat drasztikusan csökkentette, amely így közvetlenül elősegítette a devizahitelezés térnyerését. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc idején több lépésen keresztül, de egyre nagyobb mértékben csökkentették a felvehető hitel nagyságát, amely korábban jelentősen hozzájárult a magyar családok otthonteremtéséhez. Későbbiekben szűkítették a programban résztvevők jogosultsági körét, valamint az állami támogatás mértékét. A támogatásokkal elérhető kamatszintet így már csak devizahitellel tudták az ügyfelek elérni, így ebbe az irányba terelték a piacot. A magas forint kamatszint mellett a bankok a forinthiteleket nem tudták értékesíteni, ezért kézenfekvő volt a devizahitelezés, hiszen így dinamikusan tudták bővíteni lakossági aktivitásukat. 2005 elején a lakosság egy 5 millió forintos, 20 éves lejáratú lakáshitelt 6-7 százalékos teljes hiteldíjmutató (THM) mellett tudott felvenni, amely jelentős mértékben olcsóbb volt, mint a 8,5-9,5 százalékos támogatott forinthitelek, amelyeknek támogatás mértékét korábban csökkentették. A piaci kamatozás melletti forinthitelek pedig 18-20 százalék körül alakult, amely az átlagos magyar háztartás számára megfizethetetlen volt. Így azok a családok, akik szerettek volna saját tulajdonú ingatlanba költözni, és hogy fizetni tudják a törlesztőrészleteket, az olcsónak tűnő deviza alapú hiteleket kezdték felvenni a bankoktól.

A Medgyessy-kormány megszorításai miatt 2003-ban 35 milliárd, 2004-ben pedig 105 milliárd forintnyi mértékben csökkentették a költségvetési támogatást a támogatott forinthitelek esetében, amely a havi törlesztőrészletek jelentős emelkedését hozta a lakosság számára. A lakástámogatás esetében a felvehető hitelek kamata 5-6% körül alakultak, míg a kamattámogatás visszavágását követően az új lakások esetében 8%, a használt lakások esetében pedig már 9,6%-os kamatszint mellett lehetett hozzájutni, amely jelentős tehernövekedést vont maga után. 2003-ban az új jelzáloghitel szerződések közel 40%-át egyéves kamatperiódus mellett vették fel, ami azt jelenti, hogy a kamattámogatás visszavágása miatti kamatnövekedés már a következő évtől terhelte a háztartásokat. A havi törlesztőrészlet jelentős mértékben, akár 10-15 ezer forinttal is növekedhetett.

A magyar lakáscélú hitelek támogatásánál, az évtizedeken keresztül bevált kamattámogatási rendszerbe belenyúló baloldali kormányzat elősegítette, hogy az államilag támogatott lakáscélú hitelek rohamosan csökkenjenek 2003 folyamán. A KSH adatai alapján 2004 első félévében még 74,2%-os arányt tett ki a támogatott hitelek aránya, viszont az év második felében csupán 47,3%-ot tettek ki. 2005 első hat hónapjában az arány tovább esett egészen 36,4%-ra. 2004 folyamán a csökkenő támogatott forinthitelek helyére (egyre jelentősebb növekedési ütem mellett) a külföldi tulajdonú bankok új termékek bevezetésével reagáltak, ez volt a deviza alapú hiteltermék, amelyet döntően svájci frank alapon nyújtottak. A forint alapú hitelek iránt megcsappant keresletre a bankok újfajta hiteltermékkel, a deviza alapú hitelekkel jelentkeztek. Az új termék beváltotta a bankok reményeit, amelynek kihelyezett állománya alig egy év alatt a nyolcszorosára növekedett és elérte a 10 százalékos részesedési arányt a lakáshitelek között. A lakáshitelezésbe egyre több banki szereplő is becsatlakozott, amint azt látták, hogy jövedelmező üzletről van szó. 2004 év elején a deviza alapú lakáshitelek több mint 90 százalékát alig három bank helyezte ki, addig az év végére már 12 banknak volt fejenként legalább 1 milliárd forintos állománya.

3. ábra: Forintban (HUF) és devizában (FX) kibocsátott jelzáloghitelek állománya havi bontásban (milliárd Ft). Forrás: MNB, Huszár (2006, 95.o)

A családi élet központi helye, az otthon ezért is meghatározó, hogy az épített lakások száma az 1980-as évek közepén látott csúcsot az elmúlt 35 évben még csak meg sem közelítette. A KSH adatai alapján a szocializmus időszakának végén még jelentős mértékben épültek az új lakások Magyarországon. Azonban az 1980-as években látott, évi több mint 70 ezer új lakás építése alig egy évtized leforgása alatt alig 21 ezer darabra csökkent. A 90-es évek közepét leszámítva az épített új lakások száma az évi 20 ezer darab körül ingadozott. Az 1999-es évtől kezdett el emelkedni az épített lakások száma az országban, majd pár év hullámzást követően, 2008 után rohamosan csökkenni kezdett és 2012-ben elérte az évi 11 ezer darab lakás szintet. 2000 után az első Orbán-kormány nagyvonalú lakástámogatási rendszert vezetett be, amely beindította a lakásépítési kedvet az országban. Legfeljebb 30 millió forintos összegig az állam kamattámogatást adott. A kamattámogatás mellett a családi otthonteremtési támogatások sorát bővítette a személyi­jövedelemadó-kedvezmény, valamint áfa-visszatérítés bevezetése is.  A széleskörű támogatási rendszer hamar sikereket ért el, a kamatszintek is radikálisan csökkentek a jelzáloghitelek esetében. Ráadásul a kedvező kamattámogatott forinthitelek miatt a devizahitelek aránya marginális szinten maradt. 1998 és 2002 között a lakástámogatási rendszer egyértelműen támogatta a magyar családok boldogulását és az erre fordított költségvetési kiadások egyben meg is térültek.

4. ábra: Épített lakások száma Magyarországon. Forrás: KSH.

1.4. A jegybank és a felügyeleti szervek hibái

A Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetése az egész devizahitelezés alatt többször is hibázott, nem csak nem állították meg a kialakulás előtt a folyamatokat, de akarva-akaratlanul még ösztönözték is a hitelezést. Az MNB akkori vezetése nem tartotta a jegybank feladatának azt, hogy az egyre gyorsabb ütemben és egyre nagyobb méretben felépülő hitelállományt megfékezze vagy legalábbis kordában tartsa. Ezt részben az is indokolta, hogy a jegybank kezében ekkor még nem voltak felügyeleti eszközei, így csak kis mértékben, és áttételesen tudott hatni a piacra. Érdemes azonban összehasonlítani a régió többi országának jegybankjának viselkedésével. A román és a lengyel jegybankok mind-mind beavatkoztak ezekbe a folyamatokba. Ezzel a devizahitelezés ütemét valamennyire mérsékelték. A PSZÁF és az MNB először 2008 elején egy közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a devizahitelezésre kockázataira elsősorban a japán jen alapú hitelek terjedésére adott reakcióként. A devizahitelezés visszaszorítását elsősorban a kormány érhette volna el például olyan szabályok bevezetésével, mint a most érvényben lévő differenciált jövedelemterhelési mutató (JTM) és hitelfedezeti mutató (HFM)

5. ábra: Deviza árfolyamok alakulása forintban (éves átlag). Forrás: MNB

A devizaárfolyamokon jól látszik, hogy mind az euró, mind pedig a svájci frank árfolyama lényegében stabil maradt hosszú éveken keresztül végig a 2000-es évek során, amely így mind a lakosság, mind a bankok számára túlzott magabiztosságot adott. A 2000-es évek ebből a szempontból elég sajátosnak tekinthető, mivel ilyen stabil árfolyam ritkán adódik ilyen hosszú időszakon keresztül. Sok évtizedes trendeket nézve azonban látható volt, hogy a CHF folyamatos felértékelődés alatt van először a német márkával, majd az euróval szemben. 2004-ben kezdett el igazán elterjedni Magyarországon a devizaalapú hitelezés, így érdemes megnézni, hogy ahhoz képest hogyan alakult az árfolyam.

6. ábra: Deviza árfolyamok alakulása (2004=100%). Forrás: MNB

Az MNB adatai alapján a magyar alapkamat mértéke az 1990-es években rendkívül magasan voltak. 1990 és 1993 között 19-22% között ingadozott, majd pedig 1994 és 1997 között 20,5-28% között mozgott. Ezt követően 1998-ban 20%-os kamatszintről fokozatosan és jelentős mértékben 2002-ig 8,5%-ra csökkentették a jegybanki alapkamatot. 2003-ban azonban megszakították a kamatcsökkentést és ismételten emeltek a kamatszinten és 12,5%-ra nőtt. Ezzel pedig egyre nagyobb teret engedtek a devizaalapú hitelek kamatkülönbözet előnyének.

Időszak	Svájci frank	Euró	Forint
2001.11	2,25%	3,25%	11,25%
2002.12.	0,75%	2,75%	8,5%
2003.06	0,5%	2%	9,5%
2005.12	0,75%	2,25%	6%
2006.03	1%	2,5%	6%
2007.06	2,75%	4%	7,75%
2008.07	2,75%	4,25%	8,5%
2008.10	0,25%	3,75	11,5%

2. táblázat: Kamatszintek alakulása az egyes devizákban. Forrás: MNB, EKB, SKB.

A jelentős kamatkülönbözetből adódó előnyök miatt, a lakáshitelt felvevők között egyértelművé vált, hogy az olcsónak tűnő devizahitelek vonzóságát ne kérdőjelezzék meg. 2003 és 2007 között a svájci frank alapon eladósodottak döntően három szempont szerint jártak jobban, mintha forintban adósodtak volna el:

• Alacsonyabb kamatszint (5,5%-os svájci frank kamat jelentősen alacsonyabb volt, mint a 12-14%-on elérhető forinthitel)
• Forint felértékelődött az euróval szemben
• Svájci frank leértékelődött az euróhoz képest

A hitelek döntő többségét 160-180 forintos svájci frank árfolyamon vették fel. 2008 közepén pedig a svájci pénz egészen 138 forintos szintre süllyedt, amely így kb. 20%-os havi törlesztőrészlet csökkenést okozott a korábbi hitelfelvevőknél. Ez ismételten jelentősen javította, a devizahitelek pozitív (ám téves) megítélését. Ebben az időszakban a forinthitelek kamata magas volt, amely ezáltal relatíve drágábbnak minősült, mint a konkurens devizahitelek kamata. Az euró várt bevezetése miatt a magyar háztartások is okkal hitték el azt, hogy nem futnak jelentős mértékű devizakockázatot. Legalábbis hosszú távon biztosan nem, maximum pár év erejéig, ezt követően pedig az euró bevezetésével az euróhitelekkel szemben természetes módon fedezve lettek volna, a svájci frankkal szemben pedig jelentős mértékben csökkent volna a kockázat. Az aktuális kormányzat azonban a bevezetés közelébe sem jutott, a hamis ígéreteik azonban óriási károkat okoztak.

1.5. A deviza alapú hitelezés felfutása, a hitelexpanzió

A lakossági hitelállomány egy rendkívül rövid időszak folyamán, 2000 és 2008 közötti időszakában, több mint 12-szeresére növekedett, amely egyfajta hitelexpanzió jelenségének tudható be. Egy adott gazdaságon belül hitelexpanziós folyamatról akkor beszélhetünk, ha egy adott országban a hitelezési folyamatban olyan jelenség figyelhető meg egy rendkívül rövid időszak leforgása alatt, amely során jelentős mennyiségben kerül kihelyezésre hitel. Magyarországon a 2000-es évek második felében egyértelműen megfigyelhető a hitelexpanzió, amelynek központi kulcsterméke a deviza alapú jelzáloghitel volt. 2009 folyamán a hitelezési aktivitásnak nem belső folyamat, hanem külső hatás vetett végett, mégpedig a 2008-ban kirobbanó nemzetközi hitelválság.

7. ábra: Háztartások teljes hitelállományának az alakulása a GDP-hez viszonyítva. Forrás: MNB

A fentebb látható ábrán megfigyelhető, hogy 2004-et követően a háztartási hitelállomány jelentős mértékben növekedett az évtized végéig, ahol elérte a 40 százalékos GDP arányos értéket. A 40 százalékos csúcs részben annak is volt köszönhető, hogy a GDP 2009-ben visszaesett, és ezt csak jelentős késéssel követte a hitelállomány. Ráadásul a devizaárfolyamok dinamikus emelkedése éppen a devizahitelezés miatt önmagában is növelni tudta a hitelállomány forint értékét. Önmagában a dinamikus növekedés természetes része a konvergenciának, azonban itt nagyon egészségtelen szerkezetben valósult meg. 2009-re elérte a deviza alapú lakossági hitelállomány a GDP 28 százalékos szintjét, ami a teljes hitelállományon belül 70 százalékos részarányt jelent. Vagyis néhány év alatt a korábban szinte nem létező termék egyeduralkodó lett a hazai banki palettán.

A hitelexpanzió keretében 2010 közepére a magyar háztartásoknak már 10.600 milliárd forintnyi adóssága volt, amelyet körülbelül 70%-ban, 7.300 milliárd forint összegben a devizahitelek adták. A deviza alapú hitelezés elterjedésének a 2000-es évek során döntően minden gazdasági és jogszabályi feltétel kedvezett, amely tovább erősítette a hitelezés felfutását. A hitelexpanzió rendkívül gyorsan, alig egy évtized leforgása alatt zajlott lett, amelyet karakterisztikájának köszönhetően érdemes három szakaszra bontani, amelyek a következők:

• Első szakasz (2000-2003) – A devizahitelek megjelenése, amely először a gépjármű-finanszírozás területén bukkant fel. Nem okozott jelentős mértékű elterjedést az országban.
• Második szakasz (2004-2005) – A deviza alapú lakáshitelek megjelenése és jelentős mértékű elterjedése az államilag támogatott forint alapú lakáshitel program szűkítését, majd pedig eltörlését követően.
• Harmadik szakasz (2006-2008) – A devizahitel állomány ugrásszerű növekedése a válságot közvetlenül megelőző pár évben. Ebben az időszakban vált igazán kritikussá a deviza alapú hitelállomány az országban.

A deviza alapú hitelezésben a kulcsfontosságú devizát a svájci frank jelentette és a devizahitelek állományának több mint 90 százalékát tették ki, miközben az euró alapú hitelek alig 7%-ot tettek ki. Az országban elenyésző mértékben 2007 októberétől rövid ideig elérhető volt a japán jen alapú devizahitel is.

8. ábra: A magyar hitelintézeti szektor devizahitel-állománya 2004 és 2014 között. Forrás: MNB

A lakáscélú hitelek állománya meredeken emelkedett 2002-t követően és 2008-ra több mint meg hatszorozódott az értéke és elérte a 3.875 milliárd forintos értéket. Ebben az időszakban az államilag támogatott forint alapú hitelek egyre inkább a háttérbe szorultak, amelynek helyére a korszak banki innovációs terméke, a deviza alapú hitelek kerültek. Az államilag támogatott lakáshitelek dominálták a magyar piacot a 2000-es évek elején. Az állami támogatási rendszer szűkítése eredményeképpen fokozatosan háttérbe került a konstrukció és 2007-re egyértelműen a támogatás nélküli lakáscélú hitelek állománya került többségbe. 2010-re a meglévő lakáshitel állomány kevesebb mint 29 százaléka maradt államilag támogatott, forint alapú hitel. A deviza alapú hitelek aránya jelentős mértékben emelkedett. 2004-ben az alig 8 százalékos arányról 2008-ra 60 százalékos arányt képviseltek a teljes lakáshitel állományon belül.

9. ábra: Lakáscélú hitelek állományának alakulása (milliárd Ft). Forrás: KSH

10. ábra: Lakáscélú hitelek részaránya a teljes állományon belül. Forrás: KSH

Míg a 2001 és 2003 közötti időszakban a nagy volumenű, államilag támogatott forint alapú hitelezés hajtotta, addig 2004 és 2008 között egyértelműen a devizahitelezés fűtötte az új kihelyezéseket. A kihelyezett támogatott forint alapú hitelek az Orbán-kormány intézkedéseinek köszönhetően, az állami támogatások elhúzódó pozitív hatása miatt, egészen 2004-ig 80%-os részesedési arányon felül maradt a teljes lakossági jelzáloghitel állományon belül. 2004-es deviza alapú hitelek megjelenését követően, az államilag támogatott hitelek aránya rohamosan csökkenni kezdett, miközben a deviza alapú hitelezés egyre jelentősebb részarányt képvisel. Alig két év elteltével, 2006-ra már 35 százalékos részesedéssel bírt és 2008-ra meghaladta a 60 százalékos részarányt.

11. ábra: Lakáscélú hitelek állományának devizális szerkezete (milliárd Ft). Forrás: MNB

Magyarországon a lakáshitelek állománya 2010. december 31-én elérte a 4.284 milliárd forintos állományt, azaz a GDP (nemzeti össztermék) 16 %-át, amelynek 66%-át tették ki a deviza alapú hitelek. A 2004-ben a magyar piacra bevezetett deviza alapú jelzáloghitelezés 2008-ig jelentős növekedésen ment keresztül és 2009-re a dinamikus növekedés a válságnak köszönhetően megtorpant és gyakorlatilag stagnált. Ezt követően 2010-re az állomány növekedésében a forint alapú hitelek 9%-kal, a deviza alapú hitelek esetében pedig 14%-kal emelkedett, ugyanakkor az utóbbi növekedés a devizaárfolyamok jelentős elmozdulásának hatásából, nem pedig az új kihelyezések növekedéséből adódott.

12. ábra: Új lakáshitel-szerződések darabszáma (ezer db). Forrás: KSH

13. ábra: Új lakáshitel-szerződések összege (milliárd Ft). Forrás: KSH

Az új lakáshitel szerződéseknél a 2000-es években a szerződések darabszáma mellett a felvett hitelösszeg is eddig nem látott méreteket öltött, 2008-ban rekord összegű folyósítás történt összesen 887 milliárd forintos értékben. A rekord mennyiségben felvett jelzáloghiteleket a lakosság döntően használt lakás vásárlására fordította. Emellett a legjelentősebb kategóriát a korszerűsítés és bővítés, valamint a lakóingatlan építése jelentette. Bár a 2000-es évek során olykor eltérő arányban, de a használt lakások részarányának dominanciáját egyik évben sem lehetett megtörni.

14. ábra: Nominális lakásárindex alakulása. Forrás: MNB

A jelzáloghitelek felfutása kéz a kézben járt a lakáspiaci árak emelkedésével, amelyek a 2000-es évek eleji szinthez képest 2008-ra közel a duplájára emelkedett. Az MNB lakásárindexe alapján az ország teljes területén hasonló növekedés figyelhető meg a különböző településtípusok esetében. A lakásárak emelkedését hajtotta, hogy egyre nagyobb mértékben bocsátottak ki jelzáloghiteleket a bankok. Ugyanakkor ez a folyamat nem tarthatott a végtelenségig, mivel egy fenntarthatatlan folyamat alakult ki.

A magyar lakosság a baloldali kormányzat megszorító intézkedései hatására, hogy szinten tarthassa a fogyasztását, a devizahitelezést nem csupán lakáscéllal, hanem szabad felhasználású konstrukcióban is igényelte a bankoktól. A kormányzás ideje alatt számos költségvetési megszorítási intézkedés következett be, amely hatására a lakossági fogyasztás mértéke veszélybe került. A háztartások a szigorítás miatt kieső jövedelmük ellensúlyozása érdekében további hitelfelvétellel igyekeztek fenntartani a fogyasztás mértékét. A hitelfelvevő háztartások döntően a kezdeti havi törlesztőrészlet nagyságának ismeretében hozták meg a hitelek felvételét, amelyet alapvetően a havi jövedelmük határozott meg. Ezzel ellenkezőleg a hitelt nyújtó bankok nem vették figyelembe a leendő adós aktuális élethelyzetét vagy pedig a hosszú távú fizetési lehetőségét, ehelyett az adott ingatlan fedezet értékét vizsgálták a hitelfolyósítási eljárás folyamán. A devizahiteleket kezdetben a lakáscél megvalósítása érdekében vették fel, ugyanakkor az idő előrehaladtával és a bankok kockázati étvágyának fokozódásával párhuzamosan a szabad felhasználású hitelek is elterjedtek. Ezeket a hiteleket a lakosság jellemzően a kieső fogyasztás finanszírozására használta fel, miközben saját ingatlanát terhelte meg, mint hitelfedezet.

A lakossági hitelállomány mindösszesen három év alatt, 2005 és 2008 között 125 százalékkal nőtt, miközben a devizahitelek aránya 29 százalékról 70 százalékra emelkedett. A deviza alapú hitelek segítették a lakosságot, hogy fenntartsa, valamint tovább növelje életszínvonalát, illetve a meglévő fogyasztását. Ugyanakkor a lakossági fogyasztás növekedését jelentősen meghaladta a lakossági hitelállomány növekedése és a 2005-ös 3.787 milliárd forintos értékről 2008-ra 8.506 milliárd forintra növekedett. Ebben az időszakban a forint jelentősebb leértékelődésen ment át és az euróhoz, valamint a svájci frankhoz viszonyítva rendre 13 százalékos, illetve 16 százalékos mértékű volt. Mindez a folyamat segítette, hogy a devizahitelek aránya jelentősen növekedjen a teljes lakossági hitelállományon belül.

A lakáshitelek felépülése mellett az egyik legjelentősebb kockázatot hordozó folyamat volt, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek is jelentős mértékben elterjedtek és 2008-ra már 2 ezer milliárd forintot is meghaladta az értéke. A KSH felmérése alapján a lakáscélú hitelek döntő többségét lakásvásárlásra, valamint lakásépítésre vette fel a lakosság. Ugyanakkor a háztartások 2000 és 2007 között jelentős mértékben növelték a kiadásaikat a fogyasztási célú eszközök tekintetében. Különösen nagy mértékben, 128 százalékban nőtt a televíziókra, mobiltelefonokra és számítógépekre költött összeg ebben az időszakban, amelyet a lakosság részben hitelből finanszírozott. A szabad felhasználású jelzáloghitelek olyan konstrukciót jelentenek, ahol az adós tulajdonában álló ingatlan értékének, mint a hitel fedezetének ismerete mellett nyújt hitelt. Az így felvett hitelt az adós igénye alapján bármilyen célra, így fogyasztási eszközökre is használhatja. Az MNB adatai alapján 2005 és 2008 között több mint ötszörösére növekedett, így a szabad felhasználású hitelek 388 milliárd forintról egészen 2 041 milliárd forintra nőtt. Az ilyen konstrukció eleve kockázatosabb terméknek minősült, ráadásul szinte a teljes hitelállomány, azaz 2 006 milliárd forint deviza alapon került folyósításra.

15. ábra: Jelzáloghitelek nettó változása (árfolyamszűrt és szezonálisan igazított, milliárd Ft). Forrás: MNB

A lakáscélú konstrukció mellett a szabad felhasználású jelzáloghitelezés 2004 folyamán kezdett el jelentős ütemben növekedni. A nettó kihelyezés volumene már 2006 év végén meghaladta a lakáscélú hitelkihelyezés értékét, amelynek növekedési üteme 2008 közepéig tovább folytatódott. Havi szinten a lakáscélú hitelek 2005-től kezdődően 30-40 milliárd forint közötti nettó növekedést produkáltak. A szabad felhasználású jelzáloghitelek a 2003 és 2005 közötti időszak 5-10 milliárdos havi nettó változásáról 2008-ra 50-60 milliárd forintos növekedési ütemre gyorsult. Az így felépülő hitelállomány azért volt rendkívül kockázatos, mivel a felvett pénzösszeget a lakosság fogyasztásra költötte el miközben a hitelfelvétel során fedezetként felkínálta saját lakóingatlanát. Így abban a pillanatban, amikor a hiteltörlesztés képességében problémák jelentkeznek, úgy az élet és család alapköve, a lakhatás kerül veszélybe. Mivel a szabad felhasználású jelzáloghiteleket a lakosság szinte kizárólag deviza alapon igényelte, ezáltal a válság kirobbanását követően rengeteg család találta jelentős problémában magát az elszálló hiteltörlesztési összegek miatt.

A rendkívül gyors ütemű hitelkihelyezésnek köszönhetően a jelzáloghitel állomány devizális szerkezete rövid idő alatt teljesen átalakult. A lakáscélú hitelek állományának devizális szerkezetében jól látszik, hogy a forint alapú hitelek felfutását a deviza alapú hitelek 2004-es megjelenése törte meg. A fentebb látható ábrán jól megfigyelhető, hogy a megjelenését követően a deviza alapú hitelezés meredeken ívelt fel mindenféle megtorpanás vagy visszaesés nélkül. A devizahitel állomány 2008-ban már meghaladta a forint alapú hitelek állományát.

A külföldi tulajdonú bankok jelzáloghitel-állományán belül közel 90%-os részarányban volt jelen a devizahitel, míg a lokális, magyar tulajdonú bankoknál alacsonyabb, csupán 55%-os részarányt tett ki. A deviza alapú hitelezés aktivitásában egyértelmű különbség látszik külföldi és lokális tulajdonú bankok között. A lokális bankok esetében egészen 2004 közepéig lényegében nem jelent meg a devizahitel, mint értékesítendő termék a saját kínálatukban. Az ezt követő időszakban ugyan úgy meredeken emelkedett az állomány, ugyanakkor az összes hitelösszegen belül csupán 55%-ig emelkedett 2009 közepéig. Ezzel szemben a külföldi tulajdonú bankok esetében már 2004-előtt is megfigyelhetőek egy jelentősebb, 10%-os arányban a devizahitelek. Ugyanakkor a 2004-et követő intenzív hitelkihelyezési tevékenységnek köszönhetően a deviza alapú hitelek részaránya egészen 85-86%-ig emelkedett a teljes állományon belül.

16. ábra: Ingatlannal fedezett háztartási hitelek devizális szerkezete. Forrás: MNB, Banai-Király-Nagy (2010, 113.o).

Összességében 1,2 millió magyar ember került adósságcsapdába, akiknek összességében 5 ezer milliárd forint deviza alapú hitelállomány terhe nehezedett a vállára, amely hosszú évtizedre meghatározta a jövőjüket. Magyarországon hosszú évek elhibázott gazdaságpolitikai intézkedései vezettek oda, hogy a devizahitelezés felfutása megállíthatatlanul elárassza az országot. A baloldali kormányzás ideje alatt az ország jelentős adósságállományt halmozott fel külföld irányába a különböző típusú devizákban, de első sorban svájci frankban. Mindezzel jelentős sérülékenységet okozva a teljes nemzetnek és valamennyi állampolgárnak. A sérülékenység abból adódott, hogy a devizaárfolyamok kis elmozdulásának eredményeként is jelentős mértékben megnőhettek a havi, forintban történő törlesztőrészlet fizetések. A hiteltörlesztés problémájával szembesülő háztartások rövid idő leforgása alatt azzal találhatták szembe magukat, hogy lakhatásuk veszélybe került és bármelyik pillanatban elveszíthetik otthonukat.

2. Felépülő kockázatok a hitelexpanzió során

Mindenki, kormányzati tisztviselők és pénzügyi szakemberek is, egyöntetűen alábecsülték és nem látták tisztán a deviza alapú lakáshitelezéssel felépülő jelentős kockázatokat az országban. Egyrészről a lakosság által felvett jelzáloghitelek döntő része mögött ingatlanfedezet volt. Ennek tükrében még az akkori felügyelő, a PSZÁF is hosszú ideig csupán alacsony kockázatú folyamatnak tekintette a megkötött ügyleteket, dacára a jelentős mértékű és ütemű hitelkihelyezésnek. Prudenciális szempontból ugyanis az ingatlanfedezet elégségesnek tűnt a banki kockázatok fedezésére. Az esetleges tömeges bedőlés rendszerszintű hatásait pedig alábecsülték.

A kockázatok alábecslését segítette, hogy a hitelexpanzió során a jelzáloggal fedezett lakáshitelek terjedtek el a devizahitelezés során, amely téves biztonságérzetet adott. A téves biztonságérzetet az okozta, hogy ezen típusú hitelek mögött jelentős értékű ingatlanvagyon volt, amely fedezetet biztosított. Ráadásul a 2000-es évek folyamán a lakóingatlan árak értéke jelentős mértékben növekedett. Fentebb láthattuk, hogy az egész országban általános volt a lakóingatlan árak jelentős mértékű növekedése. Általánosságban a szabályozó és felügyeleti szervek ezáltal alacsony kockázatú minősítést adtak ezeknek a hiteltermékeknek. Amikor egyedi intézményeket vizsgáltak célzottan, akkor sem találtak kivetnivalót az adott intézmény működésében, hiszen minden gyakorlat a jogszabályokban meghatározott módon történt. Ráadásul a vizsgálatok során a bankok belső szabályzatának, valamint a kockázatértékelési rendszereik alapján is arra a következtetésre jutottak, hogy a hitelezési folyamat fenntarthatóan alakul. Mint utólag tudjuk, és a magyar társadalom megtapasztalta, a folyamat egyáltalán nem volt fenntartható és a végén katasztrófához vezetett.

A deviza alapú hitelek vonzó feltételeket ígértek a gyanútlan és tapasztalatlan magyar lakosság számára, miközben a konstrukciónak köszönhetően a magas kockázatot hordozó jelek rejtve maradtak a hitelfelvevők számára. A deviza alapú hiteltermék, mint innovatív termék olyan bújtatott kockázatokat tartogatott, amelyeket még a képzett pénzügyi szakemberek sem láttak előre az egész országban. Ennek fényében nehéz azt jogosan elvárni a lakosságtól, hogy megértsék, pontosan milyen pénzügyi kockázatokkal kell szembenézniük egy annyira komplex pénzügyi termék esetén, mint amilyen a deviza alapú hitelek. Fontos azt bemutatni és megérteni, hogy milyen kockázatok merültek fel a devizahitelezés során, amelyeket egytől-egyig a hitelt folyósító bankoknak kellett volna viselniük a magyar háztartások helyett. A bankok ugyanakkor ezeket a kockázatokat, és valamennyi terhet teljes mértékben áthárították a deviza alapú hitel konstrukciójának köszönhetően a lakossági hitelfelvevőkre.

	2004	2005	2006	2007
Átlagos lakáshitel (CHF alapon)	5,9 millió Ft	6,3 millió Ft	6,8 millió Ft	7,6 millió Ft
Átlagos induló futamidő (év)	16	18	20	21
Átlagos induló LTV (százalék)	47%	54%	58%	61%
CHF-lakáshitelek átlagos éves THM-je	5,94%	5,96%	5,82%	6,04%
Átlagos CHF-alapú lakáshitel induló törlesztőrészlete	47 683 Ft	47 637 Ft	47 994 Ft	53  02 Ft

3. táblázat: Hitelezési feltételek változása 2004 és 2007 között. Forrás: Holló (2009, 14.o).

A lakosság számára a bankok egyre magasabb összegeket hiteleztek egyre kisebb önerővel, ezzel is támogatva a hitelexpanzió fenntartását. A kockázatok felépülése jól látható a fentebbi táblázat adataiból. A lakosság által felvett frankhitelek átlagos értéke 2007-re 7,6 millió forintra nőtt, amely közel 30%-os növekedést jelent a 2004-es 5,9 millió forintos értékhez képest. Ráadásul nem csak a hitelösszeg, hanem az átlagos futamidő is jelentős mértékben emelkedett azonos időszak alatt. Az átlagos havi induló hitel törlesztőrészlet a 2004-es 47.683 forintról 53.302 forintra nőtt 2007-re.

2004-től az országban egyre fokozódott a bankok közötti verseny, amely következtében a pénzintézetek elkezdték egymás között a kockázat alapú versenyt a deviza alapú hitelek folyósításán keresztül. Ettől kezdve a bankok egyre olcsóbbnak tűnő konstrukciókkal léptek piacra, miközben folyamatos akciókkal és különböző média csatornákon hirdetett reklámkampányokban vonzották a lakosság figyelmét. Ráadásul a banki szakemberek a belső folyamataikat is egyre inkább az exponenciálisan felfutó hitelezéshez igazították. Egyre gyorsabb és felületesebb hitelbírálati folyamatokat vezettek be, ráadásul egyre nagyobb teret engedtek a hitelközvetítő ügynökök számára. Nemcsak a hitelbírálati folyamatot gyorsították, hanem a hitelfelételi követelményeket is jelentős mértékben lazították, hogy minél több ügyfélnek engedélyezhessenek hitelt.

A kockázat döntően abból fakadhat, hogy a hitelkonstrukció feltételei közül akár az árfolyam vagy a kamatszint megváltozik, ezáltal jelentős mértékben kihat a fizetendő hiteltörlesztő mértékére. A deviza alapú hitellel rendelkező tipikus adós a felvételkor és az első néhány évben lényegesen kisebb törlesztőrészlettel szembesült, mintha ugyanebben az időszakban forint alapú hitelt vett volna fel. Ugyanakkor kamat és árfolyamváltozásból adódó tehernövekedés kockázata rejtve maradt kockázat formájában. Kezdetben hiába tűnt úgy, hogy a devizában eladósodó lakosság alacsonyabb törlesztőrészletet fizet, ez rövidesen jelentős mértékben megváltozott. 2011-ben, az árfolyam és kamatszint növekedés hatására a devizaadósok már átlagosan 20 százalékkal fizettek többet, mintha 2007-ben forint alapon adósodtak volna el. Ráadásul a frankhitelesek terhei átlagosan 70 százalékkal nőttek a felvételkori szinthez képest, amely olyan mértéket jelent, amelyre semmilyen jól szituált háztartás nem tud előre felkészülni. Mindez jól mutatja a deviza alapú hitelekben megbújó kockázatok nagyságát és jelentőségét, amelyre csak a gazdasági világválság világított rá. A gondot az okozta, hogy a gazdasági sokk hatására a frankot úgynevezett menedékdevizának használták a világban, amely következtében a svájci fizetőeszköz jelentősen felértékelődött a többi pénznemhez, így a forinthoz képest is. Olyan mértékben erősödött a frank, hogy csupán az árfolyam emelkedés hatására a törlesztőrészletek 50 százalékkal növekedtek.

A deviza alapú hitelezésnek köszönhetően számos, különböző típusú kockázatok épültek fel az országban. Ezek közül a legfontosabbak kerülnek bemutatásra:

• Árfolyamkockázat
• Kamatkockázat
• Hitelkockázat
• Ügynöki értékesítés problémája

2.1. Árfolyamkockázat

Az árfolyamkockázat nem más, mint az adott deviza forintban kifejezett árfolyamának változásában rejlő kockázat. Az árfolyamok mozgása jelentős hatással tud lenni a hitelek törlesztő részletére. Egy svájci frank alapú devizahitel az árfolyam emelkedésén keresztül növeli a forintban törlesztő hiteladós havi törlesztőrészletét, akit így veszteség ér.

A deviza alapú hitelek esetében az árfolyamveszteség már a hitelfelvétel pillanatában elérte az adóst, mivel a hitelek összegét az adott devizában (például svájci frankban) tartották nyilván a bankok, miközben az ügyfélnek a számlájára forintban került jóváírásra.  Ráadásul az ügyfél a tőkeösszeget, valamint a kamatot is egyaránt forintban fizette vissza a banknak. Miközben a hitelfolyósításnál a deviza vételi árfolyama került alkalmazásra, a visszafizetésnél pedig deviza eladási árfolyamát használták, így a lakosság a magasabb összegnek köszönhetően már a felvétel pillanatában rosszabbul járt, mivel minden más feltétel változatlansága mellett is már egy magasabb összeget kellett visszafizetnie a hitelező bank számára. A deviza alapon hitelt nyújtó bankok az árfolyamkockázat teljes mértékét közvetlenül áthárították a gyanútlan hitelfelvevő lakosságra, amely a későbbiek során (különösen a svájci frank alapon nyújtott hiteleknél) okozott jelentős mértékű fizetési problémákat a lakosság számára.

Azzal a lehetőséggel, hogy az árfolyam-, és kamatváltozásokkal a havi törlesztőrészletek jelentős mértékben emelkedésnek indultak, egyre több magyar család került adósságcsapdába azáltal, hogy vagyonuk negatívba fordult. A válság kirobbanását követően az adósok a lehető legrosszabb forgatókönyvvel találták szemben magukat. Egyik részről a lakóingatlanok piaci értéke meredeken zuhanni kezdett. Másrészről a törlesztőrészletek meredek emelkedésbe kezdtek, főleg a kamat és árfolyam változások miatt. A két eset egyszerre történő bekövetkezése gyorsan azt eredményezte az országban, hogy rengeteg deviza alapú hitellel rendelkező háztartásnál a nettó pénzügyi vagyon negatívba fordult. Ez azt jelentette, hogy a visszafizetendő hitel értéke jelentős mértékben meghaladta az ingatlan piaci értékét, így a felvett hitelt még abban az esetben sem tudták volna visszafizetni az adósok, amennyiben azonnal értékesítik az ingatlant.

Svájci frank alapú lakáshitelek		Euró alapú lakáshitelek		Japán jen alapú lakáshitelek
Árfolyamsáv	Megoszlás	Árfolyamsáv	Megoszlás	Árfolyamsáv	Megoszlás
140 – 150	10,1%	230 – 240	0,3%	1,3 – 1,4	7,1%
150 – 160	51,3%	240 – 250	7,9%	1,4 – 1,5	11,2%
160 – 170	25,5%	250 – 260	5,8%	1,5 – 1,6	57,5%
170 – 180	10,9%	260 – 270	28,6%	1,6 – 1,7	21,6%
180 – 190	1,4%	270 – 280	30,9%	1,7 felett	2,7%
190 – 200	0,2%	280 felett	26,6%
200 felett	0,6%

4. táblázat: Deviza alapú lakáshitelek során felvett árfolyam megoszlása. Megjegyzés: Svájci frank és euró alapú hiteleknél 2004. január és 2011. július, japán jen alapú hitelek esetében pedig 2007. október és 2008. október közötti időszakokban kötött szerződések. Forrás: MNB.

Az adósok számára a későbbi problémák mértéke annak függvénye volt, hogy az aktuális árfolyam éppen mennyivel áll magasabban, mint a hitelfelvétel pillanatában volt. A devizahitelesek a svájci frank alapú hitelek döntő többségét a 2006 és 2008 közti időszakban vették fel. A magyar háztartások számára 150-170 közötti árfolyamszinten folyósították a bankok a legtöbb hitelt. A szerződések több mint a felében, 51,3%-ban a szerződéskori árfolyam 150 és 160 forint között került meghatározásra a svájci frank alapú hitelek esetében. A leértékelődés mértékét és ütemét is jól mutatja, hogy a frank árfolyama már 2009-ben meghaladta a 210 forintos árfolyam értékét. Csak önmagában az árfolyam változásának hatására több, mint 30 százalékkal növelte meg az adós havi törlesztőrészletét. Az euró alapú devizahitelek esetében jellemzően 260 és 280 közötti árfolyamértéken vettek fel kölcsönt a banktól, amely így is több mint 15%-os leértékelődésen ment keresztül csupán 2009 elejéig.

Magyar háztartások viselték teljes mértékben az árfolyamból eredő kockázatot, mivel a hiteleik külföldi devizában voltak, amelyet törleszteniük kellett, miközben pedig rendszeres jövedelmük forintban keletkezett. A magyar lakosság döntően svájci frankban vette fel a deviza alapú hiteleket. Mindez azért volt rendkívül veszélyes, mivel a 2008-as gazdasági válság kirobbanását követően az egész világ biztonságosnak tekintette a svájci fizetőeszközt, egy úgynevezett menekülő devizának tekintették, amely jelentősen felhajtotta az árfolyamot.

2.2. Kamatkockázat

A kamatkockázat nem más, mint az adott hitelhez tartozó kamat megváltozásából eredő kockázat. A kamatszint növekedésével a felvett hitel havi törlesztőrészlete emelkedik.

A deviza alapú hitelezés széles körben azért tudott ilyen jelentős mértékben és rendkívül dinamikus ütemben elterjedni, mert a forint és a deviza kamatkülönbözete rendkívül magas volt, és látszólagosan kedvezőbbnek tűnt deviza alapon, alacsony kamatszint mellett eladósodni. Csupán a hitelfelvétel pillanatában a magyar lakosság számára az volt érzékelhető, hogy az alacsonyabb devizahitel kamatokat ki tudják fizetni, miközben a baloldali kormányzat által szigorított és később megvont állami támogatás nélküli forinthitelek magas kamatát már nem. A gyanútlan hitelfelvevők nem tudták felmérni annak igazi súlyát, és bújtatott kockázatát, hogy a devizahitelek kamatai jelentős mértékben meg tudnak nőni, méghozzá rendkívül rövid idő alatt. Az árfolyamváltozáshoz hasonlóan a kamatváltozás jelentős kockázatát az adósok nem ismerhették előre, miközben a szerződések szerint valamennyi kockázatot teljes mértékben ők viselték a bankok helyett. A bankok rendszeresen éltek a kamatok megváltoztathatóságával, és folyamatosan megemelték a kamatszintet az adósok kárára.

Az alacsony kamatszinteknek köszönhetően, a hiteligénylők már 2004-ben is 80-90 százalékban a deviza alapú hitelek folyósítását választották a forinthitelek helyett. Az alacsony kamatszintek miatt a külföldi devizában nyújtott hitelek rendkívül alacsony szinten voltak, a nagy jegybankok intézkedéseinek köszönhetően, amelyek ezáltal így kellően vonzóak voltak a magyar lakosság számára.

2005 és 2008 között a svájci frank alapú hiteleket nyújtó bankok 6-7%-os kamatelőnnyel rendelkeztek a forinthitelekkel szemben, amely az árérzékeny, gyanútlan magyar lakosságot a kockázatos termék felé terelte a hitelfelvételi folyamat során a biztonságosnak számító forinthitellel szemben. A magyar árérzékeny fogyasztók ezáltal hitelfelvételi döntés előtt is mérlegelik rendszeres havi jövedelmi viszonyukat. A hitelek kamatszintje az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza a havi törlesztőrészlet mértékét. A lakosság egyértelműen az alacsonyabb kamatú (költségű) megoldásokat preferálják, ezeket pedig a deviza alapú hitelek, főleg a svájci frankos konstrukció nyújtotta a 2000-es évek második felében. A forint és a svájci frank közötti kamatkülönbözet olyan jelentős mértékű volt, hogy a lakosság a devizahitelek 80 százalékát svájci frank alapon vették fel. A kamatkülönbözetből adódóan 4-5 éven keresztül, összességében 100 milliárd forint kamatfizetéstől mentette meg a lakosságot a devizahitelezés. Ez az átmenetei előny ugyanakkor hamar tovafoszlott a válságot követően, amikor is a deviza alapú hitellel rendelkező adósokra 8-9 éven keresztül aránytalanul megnövekedett teher nehezedett.

A deviza alapú hiteleknek annyira jelentős mértékű kamatelőnnyel rendelkeztek a forinthitelekkel szemben, hogy az árérzékeny magyar lakosság számára egyértelmű lehetőségként maradt az olcsóbbnak hitt devizahitel. A devizahitelek kamata még az államilag támogatott forinthiteleknél is alacsonyabb volt. 2005 elején 6-7 százalékos szinten alakult a devizahitelek kamatterhe, miközben az államilag támogatott forinthitelek is 8,5-9,5 százalék között ingadozott. A piaci kamatozású forinthitelek pedig 18-20 százalékos szinten voltak, amelyek megfizethetetlenek voltak a háztartások számára. 2000 előtt a forint alapú hiteleket 25 százalékos piaci kamatszint mellett lehetett felvenni, miközben a támogatott hiteleket is elég magas szinten, 16-20 százalékos kamattal tudta felvenni a lakosság. A KSH adatai alapján 1997-ben 9 milliárd forint folyósítás történt és kevesebb, mint 20 ezer lakást építettek. Az első Orbán-kormány intézkedéseinek hatására két év alatt 500 milliárd forintra nőtt és az újonnan átadott lakások elérték az évi 40 ezres szintet.

17. ábra: Lakáshitelek átlagos kamatszintjének alakulása (%). Forrás: MNB

18. ábra: Deviza alapú hitelek kamatfelárai a forinthitelekhez képest. Megjegyzés: a hazai lakossági jelzáloghitelek teljeshiteldíj-mutatójából (THM) kivonásra került a 3 hónapos CHF Libor értéke, míg az eurozóna lakáshitelkamataiból a 3 hónapos Euribor került levonásra. Forrás: MNB, Banai (2016, 43.o).

Példa az árfolyam és kamatkockázat bemutatására

Jelentős kockázatok abból adódtak, hogy a deviza alapú hitelek kamat és árfolyam feltételei külön-külön, vagy akár együttesen is megváltozhattak, amely jelentős tehernövekedést jelentett a havi törlesztőrészletek emelkedésén keresztül. Tételezzük fel, hogy 10 millió forintos hitelt akarunk felvenni deviza alapú jelzáloghitel formájában. Az aktuális árfolyam szintje azért kiemelten fontos számunkra, mivel a folyósított összeg forintban, a hitel nyilvántartása, illetve törlesztése az adott devizában történik, így valamennyi tranzakció bekövetkezésekor devizaváltás történik. Futamidőre határozzunk meg 10 évet. A kamatszinteknek pedig vegyük a következő, piaci átlagos feltételeket:

• Forint hitel kamata: 15%
• Svájci frank hitel kamata: 7%
• Euró hitel kamata: 9%

A fentebb bemutatott átlagos konstrukció alapján a forinthitelek esetében havi szinten 161.335, euró esetén 126.665, valamint svájci frank alapon 116.160 forint törlesztőrészlet adódik. A Budapesti Értéktőzsde munkatársai kiszámították, milyen árfolyam és kamatláb érték mellett fizettek volna azonos mértékű törlesztőrészletet a deviza alapú adósok. Euró esetében 312 forintos árfolyam és 15%-os kamatszint, illetve svájci frank esetén 222 forintos árfolyamszint és 15%-os kamatszint. A svájci frank alapú hitelek esetében adódik a legalacsonyabb havi törlesztőrészlet, mivel a kamatlábak esetében is a legalacsonyabb érték.

Kamatláb	Svájci frank árfolyam
	128	144	160	176	192
3%	77.312	86.976	96.640	106.304	115.968
5%	84.864	95.472	106.080	116.688	127.296
7%	92.928	104.544	116.160	127.776	139.392
9%	101.376	114.048	126.720	139.392	152.064
11%	110.208	123.984	137.760	151.536	165.312
13%	119.424	134.352	149.280	164.208	179.136

 

Kamatláb	Euró árfolyam
	196	221	245	270	294
5%	84.868	95.477	106.085	116.694	127.302
7%	92.904	104.517	116.130	127.743	139.356
9%	101.332	113.999	126.665	139.332	151.998
11%	110.152	123.921	137.690	151.459	165.228
13%	119.364	134.285	149.205	164.126	179.046

5. táblázat: Svájci frank és euró alapú havi törlesztőrészletek alakulása hitelfeltételek változása esetén (Ft). Forrás: BÉT[ii].

Érdemes a fenti táblázatokat megfigyelni, hogy kis arányú árfolyam, illetve kamat elmozdulás is milyen jelentős mértékben hatott a havi törlesztőrészletekre. Svájci frank esetében a kiinduló 116 160 forintos törlesztőrészlet alig 10%-os árfolyamromlás következtében, 176 forintnál a törlesztőrészlet 127 776 forintra ugrik. Amennyiben csak a kamatláb változik 7 százalékról 9 százalékra, úgy a kiinduló törlesztőrészlet 9,1 százalékkal növekszik 126 720 forintra. A hitelek esetében a kulcs a hátralévő futamidőben rejlik. A kamatkockázat és az árfolyamkockázat közötti fontos különbség, hogy az utóbbi hatása lineáris, azaz egy az egyben leköveti a törlesztőrészlet a változást. Amennyiben 10%-os árfolyamromlás következik be, úgy 10%-os törlesztőrészletnövekedést eredményez. A kamatemelkedésnél a hátralévő futamidő határozza meg a hatás mértékét, mivel a hitel lejáratának vége felé lényegében már csak tőketörlesztés történik, és így a kamatemelkedés hatása minimális a törlesztőrészletre. Amennyiben a két feltétel egyszerre változik, és ez volt a jellemző a válság kirobbanásakor, úgy a törlesztő részlet már 20 százalékkal növekszik 139.392 forintra. A válságban ráadásul a feltételek ennél gyorsabban romlottak, amely rövid idő alatt ellehetetlenítették a tisztességes adósok törlesztőrészlet fizetési képességét. A kamatkörnyezet a válságot megelőzően mesterségesen alacsonyan volt tartva a világ nagy jelzálogbankjai által, amelyek nagyban meghatározták a deviza alapú hitelek kamatainak értékeit. A kockázat egyrészt abból is adódott, hogy a forint alapú hitellel ellentétben ezen pénzügyi termékek kamatára (a forinthitellel ellentétben) közvetlenül nem tudott jelentős hatást gyakorolni a Magyar Nemzeti Bank.

2.3. Hitelkockázat

A hitelkockázat nem más, mint a bankok alapvető kockázata, amely abból ered, hogy a hiteladósok nem tudják, vagy nem akarják visszafizetni a korábban felvett hitelüket esedékességkor. Más néven visszafizetési kockázatnak is nevezik. A korábban bemutatott árfolyamkockázat, illetve kamatkockázat egyúttal emeli a bank hitelkockázatát is, mivel a magasabb törlesztőrészletek miatt a banki hitelek visszafizetési valószínűsége csökken.

A bankok kockázat alapú versenyében egyre kockázatosabb lakossági ügyfeleknek is hitelt nyújtottak, akik hiteltörlesztési képessége egyre inkább megkérdőjelezhetővé vált. Egyre elterjedtebbé vált a jövedelmi korlátok feloldása. Jellemzően a forinthiteleknél ezek az adósok nem, vagy csak jelentősen kisebb hitelösszegre lettek volna jogosultak. Az államilag támogatott forinthitelek esetében szigorú hitelezési feltételekkel kerültek kibocsátásra az ügyfelek számára. Ezekben a szerződésekben alacsonyabb szinten rögzítették a hitel-érték arány (Loan-to-Value, LTV) értékét, és konzervatívan határozták meg a hitelcélt (többnyire lakásszerzésre limitálták a hitelösszeg költését).

19. ábra: Havi bruttó átlagkereset alakulása. Forrás: KSH

A kockázatalapú verseny egyik legfontosabb terepe az LTV mutató jelentős romlásában mutatkozott meg és egyre jellemzőbbé vált a 80-85 százalékos szint és bizonyos esetekben, a hitelezési csúcs tetején már az önerő nélküli hitelezés is közismert volt a lakosság körében. A fentebbi ábrán jól látható, hogy 2006-ban a lakosság számára új folyósítású lakáshitelek több, mint felénél már az LTV értéke meghaladta a 70%-ot, amely egy rendkívül magas értéknek minősül. Az arányok kis mértékben ugyan visszaestek 2006 második felében, ugyanakkor innen ismételten a nagyobb tőkeáttétellel rendelkező hitelügyletek valósultak meg egészen 2007 utolsó negyedévéig és ezt követően 2008 első felében végig 60%-os részarányt tettek ki a legalább 70%-os LTV értékkel rendelkező lakáshitel kihelyezések.

20. ábra: Háztartások újonnan felvett jelzáloghiteleinek LTV szerinti megoszlása. Forrás: MNB

A bankok egyre vakmerőbben kezdték kínálni hiteltermékeit, egyre nagyobb kockázatvállalás mellett kínáltak újabb termékeket újabb ügyfeleknek annak érdekében, hogy minél több deviza alapú hitelt ki tudjanak helyezni a lakosság számára. Valamennyi hazai pénzintézet, de különösen a külföldi tulajdonú bankok újabb ügyfélszegmensekbe léptek be és kezdték meg a hitelezési tevékenységet a minél magasabb nyereség elérése érdekében. A 2004 és 2008 közötti időszakban a bankok egyre inkább fellazították az igénylési feltételeket és egyszerűsítették a hitelbírálat során alkalmazott folyamatot. Jellemző volt, hogy egy korábban alkalmatlannak minősülő ügyfél jelentkezését elfogadták és folyósítottak számára hitelt, amelyet magas kamat mellett nyújtottak a bankok. Bővítették a hitelezni kívánt ügyfélkört azáltal, hogy például a lejáratkor 70 éves ügyfeleknek is engedélyezték a hitelfelvételt. Nem csak az egyre magasabb LTV érték mellett folyósítottak hitelt, hanem bizonyos esetekben az önerő teljes értékben elengedésre került a bankok részéről. Ugyanakkor a felépülő hitelkockázatra, hogy az adós nem tudja visszafizetni a felvett hitelt, nem kapott kellő figyelmet a bankok oldalán.

2.4. Ügynöki értékesítés problémája 

A bankok nem csak az egyre kockázatosabb termékekkel veszélyeztették a magyar lakosságot, hanem ezeket a pénzügyi termékeket egyre felelőtlenebb úton értékesítették. A bankok egyre inkább nem saját értékesítési csatornáikon folyósítottak deviza alapú hiteleket, hanem egy úgynevezett közvetítői rendszeren keresztül jutott a bankrendszer újabb és újabb hitelfelvevő ügyfélhez.

21. ábra: Ügynöki értékesítés súlya (új folyósítás ingatlanfedezetű hiteleknél). Forrás: MNB

 Az ügynöki értékesítési rendszer a teljes ingatlannal fedezett hiteleknél a 2005-ös 30 százalékról rövid idő alatt 2007-re már 55 százalékos részesedésre emelkedett, amely jelentős kockázatot vitt a bankok jelzáloghitel portfóliójába. Az ügynöki értékesítési rendszer megkerülhetetlenné vált a magyar bankrendszer számára, és a 2000-es évek második felében egyértelműen az új szerződések többsége ezen a csatornán érkezett a bankokhoz. A lakáscélú hitelek esetében egy jelentős mértékű felfutás figyelhető meg. Miközben 2005-ben 20 százalékos, addig 2007-re már közel 60 százalékos részesedést ért el. A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében szinte a kezdetektől fogva közel 50 százalékban az ügynökök értékesítették. Az ügynöki rendszer térhódítása azért jelentett problémát, mivel tapasztalatok szerint az ezen a csatornán keresztül értékesített pénzügyi termékek esetében jellemzőbbek a fogyasztóvédelmi problémák, valamint az ezen keresztül folyósított hitelek döntően rosszabb minőségűeknek bizonyulnak. A minőség jellemzően azért alacsonyabb, mivel az értékesítő ügynök nem foglalkozik a hitel hosszú távú fenntarthatóságával. Az adott terméket értékesítő ügynököt csupán az értékesítés után járó jutalék érdekli, ami jellemzően egyenes arányosan növekszik a hitel összegének növelésével, valamint a jutalékot az értékesítés pillanatában kapja kézhez. Ezáltal az ügynök nem érdekelt abban, hogy az adós hosszú távon fizetni tudja e a felvett hitelét. Az MNB statisztikája szerint az egyes ügynöktípusok szerinti megoszlásban a független ügynökök domináltak, közel 49%-os részesedéssel, míg az ingatlanközvetítők és brókerek, valamint a saját ügynökök rendre 33,5%-os és 17,6%-os részesedéssel rendelkeztek. Az ügynöki közvetítésnek köszönhetően a banki termékek elérhetősége jelentős mértékben javult az egész országban, ugyanakkor a késedelmes hiteltörlesztések aránya jelentős mértékben, két-háromszor gyakoribb volt, mint a banki fiókhálózatban értékesített hitelek esetében.

3. A probléma: a nem teljesítő hitelek

Hazánkban 2003 és 2008 között a deviza alapú hitelexpanziónak köszönhetően jelentős mértékű egyensúlytalanság alakult ki az országban, amely komoly problémát okozott. A hatalmon lévő baloldali kormányzat, valamint az egyes felügyeleti hatóságok aktuális vezetői figyelmen kívül hagyták az országban zajló túlfűtött hitelezési folyamatokat. Érdemi hitelezést korlátozó intézkedést nem hoztak egészen 2010-ig, amikor is a hatalomra kerülő Orbán-kormány felismerve a probléma súlyosságát, a megfelelő intézkedések meghozatalára kötelezte el magát. Az idő előrehaladtával egyre szélesebb körű, és sikeresebb devizahitel-válság kezelést célzó intézkedések születtek, amelyeket a jegybank új vezetésével koordináltan sikeresen tudtak megvalósítani.

A devizahitel-válság teljeskörű sikeres megoldása nem valósulhatott volna meg amennyiben 2010-től kezdődően az Orbán-kormány és 2013-tól a jegybanki új vezetésének sikeres együttműködésén keresztül nem kezdi el stabilizálni a teljes gazdaságot. 2010-től kezdődően az új kormány rendkívül sokat tett a devizahitel-válság megoldása érdekében. A megfelelő megoldás megtalálása ugyanakkor rendkívül nehéz feladat volt, egyszerre kellett hosszú távú stabilizációs intézkedéseket hozni, és akkut problémákat rövid távon kezelni. Ezen cikk terjedelmi okok miatt nem mutatja be azon általános érvényű gazdasági intézkedéseket, amelyeknek köszönhetően sikerrel érték el, hogy a célzott intézkedések a devizahitel-károsultak védelme érdekében valódi segítséget tudott nyújtani.

Az alábbiakban 2000-es évek második felében kialakuló devizahitel-válságra adott sikeres megoldási intézkedések kerülnek bemutatásra. A legjelentősebb deviza alapú hiteltípusra, a jelzáloghitelekre vonatkozó fontosabb intézkedésekre tér ki ezen írás, amelyeknek köszönhetően az Orbán-kormány elérte, hogy 2015-re gyakorlatilag a deviza alapú hitelezés kivezetésre kerüljön a magyar társadalomból. A magyar gazdaságtörténelem egyik legjelentősebb gazdaságpolitikai lépésének minősül a deviza jelzáloghitelek teljes kivezetése. A legjelentősebb intézkedések, amelyek sikerrel csökkentették nem csak az eladósodottság mértékét, hanem a devizakitettséget is a következő részben kerül összefoglalásra és bemutatásra. Az egyéb hitelkategóriákra (pl.: gépjármű hitelezés) vonatkozó kormányzati megoldásokra a cikk terjedelmi okok miatt nem tér ki. Ugyanakkor azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a devizahitel-válság teljeskörű megoldásához ahhoz kapcsolódó intézkedésekre is szükség volt.

3.1. A probléma: a nem teljesítő hitelek állományának jelentős növekedése

2004-es megjelenését követően a deviza alapú jelzáloghitelezés túlzottan gyorsan terjedt el az országban és a konstrukcióban lévő rejtett kockázatok miatt olyan sérülékennyé tette a magyar háztartásokat, amelyre nem készülhettek fel. 2008-as gazdasági világválság kirobbanását követően a devizaárfolyamok emelkedésének eredményeképpen a családok hirtelen egy mély adósságcsapdában találták magukat. Ezen a folyamatok hatására a forintban történő havi törlesztőrészlet fizetése egyre több adós számára lehetetlennek bizonyult és egyre nagyobb késedelembe kerültek. Mindemellett a háztartásoknak nem csak a növekvő kötelezettségek nehezítették a boldogulásukat, hanem a válság hatására rengeteg munkahely szűnt meg és így a jövedelemszerzés kiesésével a törlesztőrészlet szerződés szerinti fizetése szinte lehetetlenné vált.

22. ábra: Egy átlagos lakáshitel törlesztőrészletének és devizaárfolyamok változásának alakulása 2007 és 2011 között. Forrás: Bethlendi (2015, 17.o).

Magyarországon a svájci frank alapú törlesztőrészletek 2007 és 2011 között 69 százalékkal emelkedtek, amely messze felülmúlta a régió valamennyi országában tapasztalt növekedést. Magyarországot ért devizahitel-válság nem egyedülálló esemény volt, ugyanakkor a régióban a legjelentősebb mértékben hazánkat sújtotta a katasztrófa. 2007 és 2011 között mind svájci frank mind pedig euró alapú hitelek esetében a havi törlesztőrészlet terhének a növekedése a legnagyobb mértékben Magyarországon volt tapasztalható. Az időszak során a frank és euró alapú hiteleknél a törlesztőrészletek rendre 69, illetve 21 százalékkal növekedtek, amelyet meghatározó mértékben a forint leértékelődéséből adódott. Ekkora mértékű negatív irányú változást, ráadásul ilyen rövid idő leforgása alatt, a lakosság nem tudhatott érdemben kezelni.

23. ábra: Devizaárfolyamok alakulása. Forrás:

A devizahitel szerződések megkötése alacsony árfolyamszint mellett történt, ami a 2009-et követő nagy árfolyamgyengülést követően jelentős mértékben megnövelte a törlesztőrészleteket. Azáltal, hogy 2008-ban az Amerikai Egyesült Államokban kirobbanó válság letarolta a világot és elérte Magyarországot is, a korábbi deviza alapú hitelezést támogató folyamatok hirtelen abbamaradtak és rövidesen katasztrófához vezettek. Az országban működő bankok visszafogták aktivitásukat, de a felépült rejtett kockázatok hirtelen napfényre derültek. A devizaárfolyamok elszálltak és különösen a hitelfelvételkori árfolyamokhoz képest hatalmas különbségek keletkeztek, amelyek a törlesztőrészletek jelentős mértékű emelkedésében öltöttek testet. A svájci frank alapú hiteleknél az adósok több mint a fele, 51,3 százaléka 150 és 160 forint közötti árfolyamszinten vette fel a bankoktól a hitelt. Az euró alapú devizahitelek esetében jellemzően 260 és 280 forint, a japán jen alapú hiteleknél pedig 1,5 és 1,6 forint közötti árfolyamértéken vették fel kölcsönöket az évtized közepén. Míg az árfolyamok 2006-2008-ig lényegében stabil szinten maradtak hosszú éveken keresztül, ezt követően az egyes devizák árfolyama elszabadult. Pár hónap leforgása alatt 2009-re az árfolyamok szinte felrobbantak és a devizahitel adósok azzal találták szembe magukat, hogy a svájci frank 200 forintos az euró pedig 300 forintos lélektani szintet is átlépte már. Csak ez önmagában azt eredményezte, hogy a svájci frank hitelfelvételkori árfolyamhoz viszonyítva már 30 százalékkal magasabb árfolyamon fizetik a banknak a havi törlesztőrészletet.

Mindennek köszönhetően a nemteljesítő hitelek (amelyek legalább 90 napos késedelemben vannak) állománya rohamoson kezdett emelkedni 2014 év végéig, amikor is a lakossági hiteleken belül elérte a 20 százalékos részarányt. Az MNB adatai alapján a 90 napon túli késedelemmel rendelkező lakossági hitelek állománya 2009 és 2014 között négyszeresére növekedett és meghaladta az 1.200 milliárd forintos értéket. A békebeli szintnek számító 5 százalékos részarány 2014 év végére 20 százalékos szintet is megközelítette.

24. ábra: 90 napon túli késedelemmel rendelkező lakossági hitelek állománya és aránya. Forrás: MNB

A devizahitel katasztrófa kirobbanását követően rövid idő alatt azt eredményezte, hogy 2011-re több mint 300 ezer családot fenyegetett közvetlen csőd annak következtében, hogy nem tudták megfelelően törleszteni a korábban felvett hiteleiket. PSZÁF adatai alapján a válság kirobbanását követően a nemteljesítő hitelek közé elsősorban deviza alapú kölcsönök kerültek. Devizahitellel rendelkező adósok kezdtek el először megcsúszni a törlesztőrészlet fizetéssel. A gazdasági sokk olyan mértékű volt, hogy már 2011-re minden harmadik lakossági hiteladós tapasztalt már valamilyen mértékű nehézséget a fizetési kötelezettségének a teljesítése során. A devizahitelesek sokkal magasabb arányban szenvedtek el fizetési nehézségeket, mint a forinthitellel rendelkező adósok. 5,1 ezer milliárd forintos devizahitel állományból 1,8 ezer milliárd forint összeget érintett valamilyen mértékben az elmaradó törlesztőrészletek problémája.

25. ábra: Deviza alapú lakáshitelek késedelem szerinti megoszlása. Forrás: MNB

26. ábra: Szabad felhasználású deviza jelzáloghitel késedelem szerinti megoszlása. Forrás: MNB

2009-től kezdődően egészen 2014-ig folyamatosan romlott a hitelportfólió minősége és egyre többen kerültek fizetési késedelembe. A lakáscélú jelzáloghitelek mellett a szabadfelhasználású hiteleknél is jelentős mértékben növekedett a késedelembe esett adósok aránya. Valamekkora mértékű fizetési problémával a deviza alapú jelzáloghitelesek 2012-re meghaladta a 30 százalékos arányt. A szabadfelhasználású deviza jelzáloghitelek esetében a problémával szembesülő hitelek aránya még magasabb szintet ért el ugyanazon időszak alatt, és itt a hitelek 50 százaléka minősült legalább külön figyelendő besorolás alá a bankok által. 2014 év végére a késedelembe esett 140.000 érintett adós óriási kitettséget halmozott fel, amely elérte a 1.450 milliárd forintos összeget, amely a teljes magyar GDP 5 százaléka. A 90 napon túli késedelemmel rendelkezett banki ügyfelek a teljes jelzáloghitel-portfólió negyedét is elérte. A devizahitel-válság legnagyobb problémája, hogy a hiteladósok több mint 80 százalékánál a fennálló banki tartozás (mind kamat- mind pedig tőketartozás) összege meghaladta a hitelfelvételkor igényelt kölcsön mértékét. Különösen az ingatlanok értékéhez képest nőttek meg jelentősen és átlagos értéke 2014-ben elérte a 110 százalékos értéket.

27. ábra: A felmondott jelzáloghitel-szerződések eloszlása a felmondás éve szerint. Forrás:

A nemteljesítő hitelek állományának jelentős növekedése mögött első sorban a jövedelemhez viszonyított törlesztőrészletek hirtelen és drasztikus mértékű megemelkedésével magyarázható. AZ MNB munkatársai fókuszcsoportos kutatáson keresztül vizsgálták, hogy a nemteljesítés mögött milyen lehetséges, fontosabb okok húzódnak meg a lakosságnál. A következők adódtak:

• Fizetési kötelezettség jövedelemhez viszonyított arányának drasztikus növekedése
• Munkaerő-piaci helyzet hirtelen megváltozása (elsősorban a nagyarányú munkanélkülivé válás vagy gyermekvállalásból, illetve betegségből adódó jövedelemcsökkenés)
• Jövedelmek reálértékének csökkenése
• Egyes egyedi, nem várt események bekövetkezése (válás vagy tartós betegség)

A fókuszcsoportos kutatás is megerősítette azt az elméleti vélekedést, hogy az egyik legerősebb hatás a nemteljesítő hitelek számának növekedésében az volt, hogy már a hitelfelvétel pillanatában az adósok közel felének meglehetősen kifeszített szinten volt a hiteltörlesztése a saját jövedelmi és vagyoni helyzetéhez viszonyítottan. Fontos probléma volt továbbá, hogy az adósságállomány nagy része az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családoknál nagyban koncentrálódott. A jelentős mértékű árfolyamgyengülés és a bankok a növekvő kamatszinteket egyoldalúan az adósokra átterhelte, így ennek köszönhetően a havi törlesztőrészletek emelkedésén keresztül rövid idő alatt egyre többen nem voltak képesek rendesen fizetni a havi törlesztőrészleteiket.

3.2. Gyors intézkedések a devizahitel-katasztrófa áldozatainak megsegítésére

2010. márciusától lépett hatályba azon rendelkezés, amely 2010. júniusától kezdve először korlátozta a deviza alapú hitelezési tevékenységet Magyarországon a hitel fedezeti mutató maximalizálásán keresztül. Az intézkedésnek köszönhetően először került korlátozásra a deviza alapú hitelek azáltal, hogy a hitel-fedezeti mutató értékét szabályozták a bankok számára. Az új rendelkezés értelmében a hatályba lépését követően az új hitel kihelyezéseknél maximalizálták a mutató értékét. Különböző szinteket annak függvényében állapítottak meg, hogy az adott devizát milyen mértékben tekinthető kockázatosnak a forinttal rendelkező magyar lakosság számára. Így a kialakított szintek a következők lettek:

• Forint alapon: 75%
• Euró alapon: 60%
• Egyéb deviza alapon: 45%

A fentebb bemutatott számokból jól látható, hogy az új szabályozás elkezdte figyelembe venni a különböző devizák kockázatosságát, amelyet a 2000-es évek közepén elmulasztottak. Különösen jól látszik, főleg a forint alapú értékkel összevetve, hogy az egyéb devizák (így a svájci frank) esetében mindösszesen 45%-os értéket állapítottak meg. Mindez azzal magyarázható, hogy a jegybank ismerve az egyes devizaárfolyamokban rejlő hatalmas és egyben rejtett kockázatot, így az alacsony szinten meghatározott hitel-fedezeti mutató biztonsági védőhálóként szolgálhat az adósok számára. Az értékeket úgy állapították meg, hogy egy esetleges gazdasági visszaesés következtében elinduló sokk bekövetkezésének esetén is a fedezetként szolgáló ingatlan értéke semmilyen esetben sem kerüljön a fennálló hitelösszeg alá, mivel ennek bekövetkezése esetén a fedezet nem tudja tovább ellátni a biztosíték szerepét a hitellel szemben. Ugyanakkor a devizahitelek korlátozása csupán egy kezdetleges és gyenge intézkedés volt ezen káros hiteltermékek megfékezése érdekében.

A korlátozás nem volt elegendő intézkedés, ugyanakkor 2010 nyaráig várni kellett, hogy a hatalomra jutó új kormányzat első intézkedései között elrendelje az ország egész területén a deviza alapú hitelek teljes betiltását. 2010. május 29-én hivatalba lépő második Orbán-kormány egy percig sem tétlenkedett abban, hogy a devizakárosultaknak minél előbb segítséget nyújtson. A megfelelő hatékonyságot felmutató programra a megfelelő időt rá kellett hagyni a kidolgozáshoz. Egyszerre történt egyfajta tűzoltás jelleggel a minél gyorsabb kezdeti segítő intézkedések meghozatala és a hosszú távú, átfogó programsorozat, amely biztosítani tudja a hitelkárosultak megmentését a gazdasági csődtől. 2010-ben az Orbán-kormány nem érte be a deviza alapú hitelezés szigorításával, illetve korlátozásával. Helyesen felismerve a helyzet súlyosságát, amelynek eredményeképpen egy határozott lépéssel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2010. július 1-i hatállyal a deviza alapú hitelek folyósításának teljes leállítását rendelték el az ország egész területén azáltal, hogy megtiltották a magánszemélyeknek nyújtott devizahitelek esetében az ingatlan elfogadását, mint fedezetet. A tervezett szabály végül azért került elvetésre, mivel EU-s alapelvekkel ellentétesnek minősült. A szabályozás ezért a hitelfedezeti mutató szigorítása felé mozdult el, amely valós megoldásnak bizonyult. Ezzel az adminisztratív lépéssel sikerült elérni, hogy újabb háztartások már ne kerüljenek devizaadósság-csapdába azáltal, hogy a bankok látszólag kedvező feltételeket kínálnak a forint alapú hitelekkel szemben. Deviza alapú hitelezés során az adósok a konstrukcióból fakadóan valamennyi jelentős kockázatot teljes mértékben viselték, ráadásul a bankok nem megfelelő tájékoztatásának köszönhetően döntően a hitelfelvevőknek erről nem volt semmilyen fogalmuk. Ennek az intézkedésnek és a későbbi lépések eredményeképpen a deviza alapú hitelezés a lakosság felé többé nem indult újra.

2000-es évek második felében megfigyelhető lakossági hitelexpanziót követően a 2010-es évek elején sikeresen kezdődhetett meg a túlzott, egészségtelen szerkezetű eladósodottság leépítése, így a GDP közel 35 százalékos szintjéről 2015 év végére 20 százalékos szintre csökkent a háztartások teljes hitelállománya. A 2010-et követő időszakban az új kormányzatnak nem csupán a lakosság túlzott eladósodottságával kellett megküzdenie, hanem az aránytalan és káros devizaszerkezet problémájára is záros határidőn belül megoldást kellett találnia. A 2000-es évek során óriási mértékűvé duzzadt fel a deviza alapú hitelezés, amely elsősorban a túlfűtött jelzáloghitelezésnek volt köszönhető. 2015-re nem csupán az adósságállomány nagyságát sikerült érdemben csökkenteni, hanem kicsivel több, mint egy évtized elteltével sikerült megszüntetni a lakossági deviza alapú jelzáloghitel több ezer milliárd forintos állományát. Alapvetően nem a GDP arányos eladósodottság volt a probléma, hanem a devizaalapú hitelek miatt az adósság szerkezete jelentette a problémát.

28. ábra: Háztartások devizahitel kitettségének változása Magyarországon. Forrás: Lentner (2015).

4. Válságkezelő intézkedések bemutatása

 A 2008-as válság kirobbanását követően 2 évig – a Bajnai Gordon által bevezetett kilakoltatási moratóriumon kívül – lényegében semmilyen érdemi lépés nem következett be a devizahitel-válság kezelésére. Megfelelő mélységben átgondolt intézkedési terv nélkül a devizahitel-válságot, mint jelentős mértékű gazdasági katasztrófát, nem lehetséges megoldani. A deviza alapú hitelezés óriási nyomokat hagyott nem csak az ország gazdasági és pénzügyi állapotán, hanem az egész magyar társadalom szociális berendezkedésén is egyaránt. Egy felelősségteljes és törődő kormánynak kötelessége volt, hogy egy ilyen jelentős mértékű sokkra érdemi megoldást találjon, ráadásul minderre rendkívül rövid idő alatt kellett sort keríteni. Ugyanakkor az új Orbán-kormány 2010-es megalakulásáig nem készült olyan átfogó program a devizahitel-károsultak megsegítésére, amely érdemben segítette volna a háztartások boldogulását. 2010-től az alábbi fontosabb intézkedések kerültek meghozatalra, amelyeket a későbbiekben összefoglalunk:

• Végtörlesztés a hiteltől történő megszabadulás érdekében
• Árfolyamgát bevezetése a havi törlesztőrészlet mérséklése érdekében
• Nemzeti Eszközkezelő megalapítása
• Magáncsőd intézményének a létrehozása
• Forintosítás a devizahitelek kivezetése érdekében

4.1. Végtörlesztés

A PSZÁF adatai alapján a lakosság 169 ezer kölcsön esetében használta a végtörlesztés lehetőségét összesen 1.354 milliárd forint értékben. 2011 második felében az Orbán-kormány egyik jelentős intézkedését valósította meg, amely keretében elérhetővé tették a bajba kerülő devizahitel károsultak számára a deviza alapú hitelek kedvezményes végtörlesztését. A végtörlesztés lehetőségét a szerződések 17 százalékában vették igénybe a hiteladósok, akiknek 2011. december 31-ig kellett jelezniük ezen igényüket. A végtörlesztést kedvezményes árfolyamszint mellett valósulhatott meg, amelyek a következő szintek voltak:

• Svájci frank esetén 180 forint
• Euró esetén 250 forint
• Japán jen esetén 2 forint

A végtörlesztéshez felhasználható fedezetet az adósoknak 2012. január végéig kellett igazolniuk és február végéig kellett a végtörlesztést elvégezni a pénzintézetüknél. Az átlagos hitel értéke, amelyet végtörlesztettek az adósok 5,8 millió forint volt. A kedvezményes árfolyamon történő törlesztésnek köszönhetően az adósok 1.354 milliárd forintos hitelösszeget tudtak törleszteni mindösszesen 984 milliárd forintból. A 370 milliárd forintos különbözetet a bankoknak kellett állnia. Első sorban a svájci frank alapú hiteleknél vették igénybe ezt az intézkedést, amelynek részaránya 96% volt az összes végtörlesztésen belül, miközben a teljes svájci frank alapú hitelállomány 25,3 százalékát fizették vissza ebben a formában. A végtörlesztést megelőzően a magyar háztartásoknál lévő deviza alapú jelzáloghitelek állománya az Európai Unión belül a harmadik legmagasabb volt. A kormányzati intézkedésnek köszönhetően a szerződések kb. 17 százalékát érintette és a deviza alapú hitelállományt sikeresen 23,3 százalékkal csökkentette, így jelentős mértékben erősítette a háztartások pénzügyi pozícióját.

Saját forrás mellett a végtörlesztéshez a háztartások igénybe tudtak venni forinthitel, amelyre a 169 ezer megvalósult végtörlesztés közül egyharmadnyi arányt képviselt. Nagy segítséget nyújtott a kormány a devizaadósoknak abban is, hogy a kedvezményes végtörlesztéshez nem feltétlen kellett elegendő, saját megtakarítással rendelkeznie az adósoknak. Mindemellett az adósoknak arra is lehetősége nyílt, hogy a végtörlesztéshez szükséges forrás biztosításához kedvezményes feltételek mellett forinthitelt is igénybe vegyenek, amennyiben hitelképesek voltak. 2012 február végéig közel 52 ezer igénylés érkezett a bankok felé ennek kapcsán, amely a teljes végtörlesztett ügyfélkör közel egyharmadát jelentette. Összesen 313 milliárd forint értékben igényelt a lakosság hitelt mindösszesen 5 hónap leforgása alatt, így a lakosságnak mindösszesen 670 milliárd forintra megtakarításra volt szüksége ahhoz, hogy szabaduljanak a devizahitel terhei alól.

29. ábra: Kedvezményes végtörlesztett deviza alapú kölcsönök (kumulált adatok, milliárd forint). Forrás: MNB

30. ábra: Deviza alapú kölcsönök kedvezményes végtörlesztésére folyósított forinthitelek (kumulált adatok). Forrás: MNB

A kormányzat által életre keltett végtörlesztésnek köszönhetően 2011. szeptembere és 2012. februárja között a deviza alapú jelzáloghitel károsultak 370 milliárd forint megtakarításra tettek szert. A végtörlesztés fél éves időszaka során közel 170 ezer család lélegezhetett fel az elszabaduló törlesztőrészletek terhe alól azáltal, hogy a végtörlesztés lehetőségét választotta. Egy átlagos háztartás így 2,2 millió forintos megtakarítást realizálhatott, mivel a fennálló hiteltartozásukat kedvezményes árfolyamon tudták visszafizetni a banknak. 2011-ben az intézkedések hatására jelentősen csökkenni kezdett a lakosság eladósodottsága, ugyanakkor az intézkedések hatásfokát tovább kellett növelni az óriási devizahitel-katasztrófa mértékéhez igazodva. 2011 év végére Magyarországon a háztartások lakáshitel állománya 4.222 milliárd forintra csökkent, amely a GDP körülbelül 15 százalékának felelt meg.

Az intézkedésnek köszönhetően 2012. március végére 560 ezer főre csökkent a jelzáloghitelekhez kapcsolódó devizahitel-adósok száma az országban. A végtörlesztés sikeresen valósította meg azt a kormányzati szándékot, hogy a teljes devizahitel állomány nagyságát csökkentsék amellett, hogy minél több adóst mentsenek meg az irreális terhektől. A végtörlesztés csak az első jelentősebb lépés volt a problémakör kezelésére, amely a közel 750.000 devizaadóst igyekezett segíteni. 2011. szeptember 30-án közel 750.000 devizahiteles jelzálogadós volt az országban, míg 2012. március 31-én már csak 560.000 köszönhetően a végtörlesztés lehetőségének. Azonos időszak alatt a deviza-jelzáloghitel állomány 5.600 milliárd forintról 4.245 milliárd forintra csökkent. Ugyanakkor a fennmaradó lakossági jelzáloghitel állomány továbbra is aggasztó volt, ráadásul a deviza alapú hitelek 63 százalékos részarányt tett ki, amelyet a továbbiakban sürgősen kezelni kellett.

4.2. Árfolyamgát

Az árfolyamgát konstrukciónak köszönhetően a bajba került devizahitelesek a piaci árfolyam helyett 20-30 százalékkal alacsonyabb havi törlesztőrészlet kell fizetniük, amely jelentős könnyebbséget jelent valamennyi háztartás számára. 2011. szeptemberi bevezetését követően az intézkedés által elérhetővé vált, hogy az adósok 5 éven keresztül rögzített árfolyamon fizessék a törlesztőrészleteket. Kezdetben csak a törlesztőrészletet teljesítő ügyfelek, majd pedig a 90 és 180 napon belüli késedelembe eső adósok is választhatták az árfolyamgátat. 2013 év végéig több mint 1.300 milliárd forint értékben igényelték az intézkedést, amely a lehetséges állomány 37 százaléka és ez alatt az időszak alatt több mint 26 milliárd forintnyi kamat alól mentesült a lakosság. Az MNB adatai alapján 2012. április és 2014. október között összesen 180 412 db árfolyamgát szerződést kötöttek a háztartások. A rögzített árfolyamú hitelszerződések állománya 2014. októberében megközelítette az 1.500 milliárd forintos összeget. A konstrukció előnyének számított, hogy a rögzített árfolyam feletti törlesztőrészlet kamatának megfizetése alól mentesült a lakosság közel 50 milliárd forintos összegben, mivel a bankok számára megtiltották ezen költségtétel áthárítását a hiteladósokra.

Az árfolyamgátba belépő ügyfelek számára átlagosan 25 százalékkal csökkent a törlesztőrészlete, amelyet 50-50 százalékos arányban az állam és a bankrendszer finanszírozott. Az adósoknak 180 forintos svájci frank árfolyamon 5 évre rögzítették a törlesztőrészletét, ezáltal átlagosan 20 ezer forinttal csökkent a fizetendő kötelezettség. Az árfolyamgát programba belépő adósok számára az árfolyamkockázatot sikeresen mérsékelték, mivel a törlesztőrészlet két részből tevődik össze.

4.3. Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállítása

A legkiszolgáltatottabb deviza alapú hiteladósok megsegítése érdekében 2012. január 1-jétől a kormányzat létrehozta a Nemzeti Eszközkezelő Társaságot (NET) 2 milliárd forint átcsoportosítással. A korábban bemutatott intézkedéseken túlmenően az Orbán-kormányzat azon széleskörű társadalmi rétegre is gondolt, akik a legnehezebb helyzetbe kerültek a felelőtlen baloldali kormányzás elmaradt válságkezelő intézkedéseinek követően. A Nemzeti Eszközkezelőt 2011. augusztus 29-én alapította meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amelynek elsődleges feladata az lett, hogy azon hitelkárosultak, akik már nem tudták tovább fizetni irreálisan megnövekedő törlesztőrészletüket, úgy a szervezet számára értékesíthessék lakóingatlanukat. Kezdetben a szervezetet a kormányzat 25 ezer lakóingatlan kezelésére hozta létre, amely azonban az évek elteltével 36 ezres keretre bővítettek a megnövekvő hatalmas igény tükrében. Az Eszközkezelő ezt követően kedvezményes szerződési feltételeket mellett, megfizethető bérleti díj ellenében a korábbi tulajdonosok visszabérelhették otthonukat. Ráadásul a későbbiekben az adósoknak lehetőségük nyílt visszavásárolniuk otthonukat az Eszközkezelőtől.

31. ábra: Nemteljesítő adósok ingatlanjainak értékesítése. Forrás: MNB

A Nemzeti Eszközkezelő Társaság által elért bérlők visszajelzése alapján 90 százalékának szándékában áll visszavásárolni a korábbi ingatlanát. 2019. május végéig nyílt lehetőségük a Nemzeti Eszközkezelő Társaság ügyfelei számára, hogy nyilatkozzanak azzal kapcsolatban, hogy vissza kívánják-e vásárolni a saját ingatlanjaikat, amelyeket korábban a szervezet számára értékesítettek. A bérlők az ajánlat kézhezvételétől számított 60 napon belül dönthettek a visszavásárlási szándékukkal kapcsolatban. 28.500 család döntött úgy, hogy egyösszegben vagy részletfizetésben visszavásárolja korábbi ingatlanát kedvezményes keretek között. Az adós számára felkínált vételár az Eszközkezelő által kifizetett vételár csökkentve az évek alatt kifizetett bérleti díj összegével. Az egyösszegű visszavásárlást a kormányzati intézkedés jelentős mértékű kedvezménnyel ösztönözte, amelynek értelmében Budapesten és megyei jogú városban 15, vidéki városban 25, míg egyéb településen 35 százalékos vételár kedvezményt biztosít.

Nemzeti Eszközkezelő Társaságnak fizetendő bérleti díj nagyságát kormányrendeletben maximalizálták az ingatlan hitelfelvételkori forgalmi értékének 1,5 százalékos mértékében, amelyet egyenlő havi részletekben kell törlesztenie az adósnak. A kedvezményes konstrukció értelmében a fizetendő bérleti díj évente csupán a KSH által közzétett hivatalos inflációs értékével növekszik. 2019-ben az átlagos havi bérleti díj mindösszesen 11.600 forint volt, amely jól szemlélteti, hogy mennyire kedvezményes feltételek mellett tudják bérelni az ingatlanokat a NET programnak köszönhetően.

4.4. Forintosítás

A devizahitel-válság önmagában is komplex problémakört eredményezett az országban és a hitelszerződések miatt a jogszabályoknak és alkotmányossági kereteknek is minden pillanatban meg kellett felelnie a kormányzati intézkedéseknek. A legfontosabb válságkezelési intézkedést, a forintosítást, csak egy stabil makrokörnyezet és megfelelő időzítés mellett lehetett megvalósítani, más különben az adósok rosszabb helyzetbe is kerülhettek volna. A jogi intézkedések előkészítése érdekében a kormány az Alkotmánybíróság véleményét is kikérte, amely két fontos állásfoglalását 2013. február 28. és 2014 március 24-én tudatta. A Kúria 2014. június 16-i jogegységi határozatának értelmében, hogy a bankok által érvényesített árfolyamrés valamint az alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítások valamennyi devizahitel-szerződés esetében tisztességtelennek minősülnek. Ez a határozat megnyitotta a jogi alapot arra, hogy a több százezer devizahitel-károsult pert indíthasson a tisztességtelen banki gyakorlat ellen. Mivel azonban ekkora volumenű peres eljárás egyrészről megbénította volna a magyar bíróságok gyakorlatát, másrészről pedig az adósok csak hosszú évek elteltével kaphatták volna vissza pénzüket, így a kormányzat egy hatékonyabb eszközhöz nyúlt. A kormányzat a Kúria döntésére alapozva 2014. júliusában törvényalkotásba kezdett, ahol kimondta, hogy a bankoknak 2015 folyamán el kell számolniuk a tisztességtelen gyakorlatuk miatt az adósokkal.

Valamennyi banknak 2015 folyamán el kellett számolnia az ügyfeleivel, ennek értelmében 2,1 millió levelet küldtek ki és 750 milliárd forint értékben írtak jóvá összeget. A bankok által alkalmazott tisztességtelen árfolyamrés és egyoldalú szerződésmódosítás miatt a devizaadósok túlfizetésbe kerültek a hiteltörlesztésük során. A bírósági döntés által támogatott jogalkotás lehetővé tette, hogy a túlfizetés miatt 750 milliárd forint összegben visszatérítést kapjanak a hiteladósok. Az adósok ezáltal jelentős mértékű kötelezettségtől szabadultak meg, és átlagosan 25 százalékkal csökkent a havi törlesztőrészlet összege.

Az MNB és a kormánynak köszönhetően a deviza alapú hiteleket 2015-ben sikeresen kivezették a magyar piacról azáltal, hogy a meglévő hitelállományt forint alapú hitelekre konvertálták át. Az Orbán-kormány és a jegybank koordinált együttműködésének köszönhetően a deviza alapú hiteladósok újabb segítségben részesültek, a deviza alapú hitelek forintosításán keresztül. Ilyen komplex és nagyságrendű intézkedést azonban csak jogi megalapozottság mellett lehetett megvalósítani, ezért volt szükség a Kúria jogegység határozatára 2014 közepén. Az MNB két hónappal a 2014. november 25-én elfogadott forintosítási törvényt megelőzően döntött úgy, hogy a bankok számára biztosítja a forintosításhoz szükséges devizát. A magyar pénzügyi rendszer stabilitását fenn kellett tartania a jegybanknak, ezért nem engedhette, hogy a kereskedelmi bankok a forintosítás elvégzéséhez a piacról szerezzenek devizát. Amennyiben a közel 3.000 milliárd forint összértékű devizakereslet megjelent volna a piacon, az jelentős mértékben gyengítette volna a magyar fizetőeszköz értékét és ezen keresztül sérülékennyé tehette volna az ország pénzügyi stabilitását is.

Az MNB Monetáris Tanácsa 2014. szeptember 23-ai ülésén döntött arról, hogy jegybank a lakossági devizahitelek kivezetése érdekében biztosítja a bankok számára a szükséges devizát. Az MNB programja 2014. október 13-án nyílt meg a pénzintézetek előtt, ekkor került sor az első tender lefolytatására. Ezt követően még további 11 tender, összesen 12 darabra került sor, amelyek során a jegybank eurót értékesített a bankok számára. 2015. január 23-ig összesen 9.127 millió euró került értékesítésre a tendereken a bankok számára. Tekintettel arra, hogy a magyarországi devizahitelek döntő részét svájci frankban folyósították, ezért az MNB az általa nyújtott euró csak részben fedezte a bankok igényeit. Az euró és a svájci frank között így keletkező árfolyamot a program feltételeinek köszönhetően a bankoknak kellett fedeznie. A jegybanki deviza-eladási program megvalósítását rendezett keretek között kellett megvalósítani annak érdekében, hogy a lebonyolítás során valódi segítségnyújtásként jelentkezzen a lakosságnál és e közben ne veszélyeztesse az ország teljes pénzügyi stabilitását. Az MNB kiemelt céljait előre egyértelműen kommunikálta, amelyek alapján a programot az alábbi feltételek mellett szükséges végrehajtani:

• Gyorsaság
• Rendezettség és időzítés
• Pénzügyi stabilitás megőrzése (a program végrehajtása során nem járhat a forint árfolyamra gyakorolt érdemi és jelentős hatással)

Tender dátuma	Elszámoláshoz kapcsolódó eszközök		Forintosításhoz kapcsolódó eszközök		Összesen
	Feltételes	Feltétel nélküli	Feltételes	Feltétel nélküli
2014.10.13	230	750	–	–	980
2014.10.20	0	0	–	–	0
2014.10.27	0	0	–	–	0
2014.11.03	13	0	–	–	13
2014.11.10	0	0	1 627	6 207	7 834
2014.11.11	–	–	28	32	60
2014.11.17	0	0	–	–	0
2014.11.24	0	0	–	–	0
2014.12.01	0	0	–	–	0
2014.12.08	50	38	–	–	88
2014.12.22	–	–	–	50	50
2015.01.23	–	–	–	102	102
Összesen	293	788	1 655	6 391	9 127

6. táblázat: MNB devizatenderei az elszámoláshoz és forintosításhoz kapcsolódóan (millió euró). Forrás: MNB

Deviza alapú lakossági jelzáloghitelek forintosításához szükséges közel 10 milliárd eurós (3.000 milliárd forint) összeget az MNB tender-programjának köszönhetően jelentős forint árfolyamváltozás nélkül tudta megvalósítani. A jegybanki programnak köszönhetően a forintosításhoz szükséges hatalmas mennyiségű devizakereslet nem került a piacokra, amely jelentősen rontotta volna a forint árfolyamát. A bankok a forintosításhoz szükséges 8 milliárd euró összegű devizát teljes mértékben az MNB által indított devizatender programból fedezték. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy 2008 során rövid idő alatt közel 2.000 milliárd forinttal csökkent a külföldi szereplők forint pozíciója, amelynek köszönhetően 30 százalékkal gyengült a forint árfolyama. Az MNB sikerét jól mutatja, hogy a 2008-as mennyiségnél jelentősen nagyobb mennyiség ellenére is érdemi árfolyamelmozdulás nélkül sikerült forintosítani a lakossági devizahiteleket. Azzal, hogy a teljes deviza mennyiséget a bankok a jegybanktól tudták fedezni piaci vásárlást kihagyva, úgy az ország megőrizte pénzügyi stabilitását.

A hitelszerződések forintosítása 2015. február 1-i fordulónappal valósult meg azáltal, hogy a bankoknak az ügyfelekkel 2015. március végéig el kellett számolniuk. Az alkalmazott árfolyamok a következők szerint alakultak:

• Svájci frank esetén 256,47 forint
• Euró esetén 308,97 forint
• Japán jen esetén 2,163 forint

A kormányzati intézkedésnek köszönhetően a forintosítás hatására az adósok 2015. január 1-jét követően a piaci árfolyam helyett a forintosításban, fentebb bemutatott árfolyamok mellett kerülnek kiszámításra a törlesztőrészletek. Az intézkedésnek köszönhetően az adósok mentesültek az árfolyamváltozás kockázatától, így a havi törlesztőrészlet a továbbiakban tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik a számukra.

Megnevezés	2014.12.31.	2015.03.31.
Lakossági hitelek	6 519,7	6 025,9
ebből késedelmes	2 028,7	1 570,6
ebből 90 napon túli	1 262,8	970,5
Forinthitelek	2 985,9	5 738,9
ebből késedelmes	650,3	1 440,2
ebből 90 napon túli	430,3	895,3
Devizahitelek	3 533,8	287,0
ebből késedelmes	1 378,4	130,4
ebből 90 napon túli	832,5	75,2
Devizahitelek aránya	54,2%	4,8%

7. táblázat: Lakossági bruttó hitelállomány változása a forintosítást követően (milliárd Ft). Forrás: MNB

A forintosítás időzítését tekintve az utolsó pillanatban valósult meg, amivel megelőzte a devizahitel károsultak még nehezebb helyzetbe kerülését. 2015. január 15-én a svájci jegybank megszüntette a 2011-ben rögzített, 1,2-es árfolyamszintjét az euróhoz viszonyítva. Ezzel a lépéssel a svájci jegybankárok hagyták, hogy a frank jelentős mértékben erősödjön valamennyi ország fizetőeszközéhez képest, így a forinthoz viszonyítva is. A svájci frank a forinttal szemben a korábbi 250-260-as sávból, hirtelen 378 forintig erősödött és rövid ideig a 400-as értéket is elérte a jegyzés egyes pénzváltóknál. A devizahitelek pár hónappal korábbi forintosítása így megóvta az adósokat egy újabb és jelentős pénzügyi sokktól. 2014 év novemberében az Orbán-kormány és az MNB-nek köszönhető forintosítási programnak köszönhetően a bankok már kézhez kapták a forintosításhoz szükséges devizát fix árfolyamon. Az adósok a döntés értelmében már január óta a fix árfolyamon (svájci frank esetében 256,5, euró esetében 309 forint) fizették a havi törlesztőrészletet és 2015. február 1-jei fordulónappal ugyanezen árfolyamon került sor a hitelek forintra váltására.

32. ábra: Svájci frank árfolyam elszállása a svájci jegybank euróárfolyam rögzítésének megszüntetését követően. Forrás: MNB

Számítások alapján több mint 1,3 millió magyar családot segítettek a válságkezelő intézkedések. Az elszámolás és a forintosítás hatásának köszönhetően közel 1.000 milliárd forintos összeggel maradt több a háztartások zsebében. 2007-ben egy átlagos svájci frank alapú jelzáloghitellel rendelkező adós kb. 7 millió forint adóssággal rendelkezett, amelyet 20 éves lejárat mellett vett fel. Ebben a konstrukcióban 77 ezer forint havi törlesztőrészletetet fizetett. A devizaárfolyamok jelentős mértékben emelkedtek a 2000-es évek vége felé. Ráadásul a svájci frank 2002–2003-as 150-160 forint körüli árfolyama, ahol villámgyorsan 220 forintra lőtt ki, ezzel a tartozások értéke összességében harmadával megugrott. A forintosítás nélkül a havi törlesztőrészlet összege 93 ezer forintra növekedett volna. A hitelfelveők a kormányzati intézkedésnek köszönhetően ugyanakkor átlagosan évi 180 ezer forintot tudtak megtakarítani.

A múltban történt válság kezelése rövid távon a legfontosabb feladata egy felelősségteljes kormány számára. Ugyanakkor egy körültekintő kormánynak a hosszú távú stabilitással is foglalkoznia kell, ezért számos jövőbe mutató intézkedésre is szükség volt, amelyek hosszú távon és egyszerre biztosítják a lakosság és az ország pénzügyi stabilitását.

4.5. Adósságfék szabályozás – a jövedelemterhelési mutató bevezetése

2015. január 1-től kezdődően az MNB olyan intézkedést léptetett hatályba, amely védelmet biztosít a lakosság újbóli jelentős, és rendszerkockázatot hordozó eladósodása ellen. A devizahitel válság tanulságait megértve és megelőző intézkedésként, hogy a lakosságot megvédjék a felelőtlen hitelfelvétel elterjedésétől. A jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (JTM) bevezetésével a hatóságok maximalizálták a lakosság hitelfelvételét, amelyet a legális, havi szintű jövedelmükhöz kötöttek. Ez az intézkedés az új hitelfelvétel során korlátozta a lakosságot abban, hogy túlzott terhet vállalva olyan mértékben vegyenek fel hitelt, amelynek havi szintű törlesztését hosszú távon nem tudják vállalni. Erre a jelentős intézkedésre azért volt kiemelten szükség, mivel a lakosság túlzott eladósodottsága pénzügyi stabilitási és szociális szempontból is nagyon káros tud lenni, ahogyan azt a devizahitel-válságból jól ismerjük.

Mutató		Forint	Euró	Egyéb deviza
JTM	400 ezer Ft jövedelem alatt	50%	25%	10%
	400 ezer Ft jövedelem felett	60%	30%	15%
Hitel-fedezeti mutató	Jelzáloghitelre	80%	50%	35%
	Gépjárműhitelre	75%	45%	30%

8. táblázat: Maximális jövedelemarányos törlesztőrészlet és hitelfedezeti arányok 2015. január 1-től. Forrás: MNB.

A deviza alapú hitelezés rámutatott arra, hogy a nemteljesítő hitelállomány egyik legfontosabb oka a jövedelemhez viszonyított kötelezettségek mértékének növekedése volt, ezért ennek korlátozása a jövőre vonatkozóan elengedhetetlennek bizonyult. Ennek értelmében a lakosságot meg kell védeni az újabb ilyen irányú veszélyektől, ezért is szükséges a JTM mutató bevezetése a magyar hitelezési folyamat gyakorlatában. Az új szabályozás értelmében a JTM, mint kiemelt mutatószámot minden 200 ezer forintos hitelösszeg felvétele előtt vizsgálni kell az igénylő esetében. Továbbá minden esetben a hiteligénylőtől igazolt és legális havi jövedelme alapján lehet a mutató értékét kiszámolni, ellenben a 2000-es évek során alkalmazott gyakorlattal, amikor is sok esetben már jövedelemigazolás nélkül is folyósítottak jelentős mértékű jelzáloghiteleket.

Az adósságfék szabályokat a jegybanki vezetés folyamatosan felülvizsgálta és felelős hatóságként szükség esetén módosította a feltételeket, hogy továbbra is a megfelelő védelmet tudja biztosítani a magyar lakosság számára. 2018. október 1-i hatállyal felülvizsgálták a korábban kialakított JTM szinteket. A jegybanki rendelettel a célja az volt, hogy a lakosságot tovább ösztönözze a fix kamatozású jelzáloghitelek választása érdekében, amelyek sokkal biztonságosabb hiteltermékek, mint a változó kamatozású vagy rövid kamatperiódusú termékek. Az MNB számára ez az intézkedés azért is kiemelt fontosságú, mivel a lakosság kiszámíthatóbb hiteltörlesztésével stabilizálhatja a gazdaságot. Ezzel a módosítással a jegybank felkészíti a lakossági hitetfelvétel során a háztartásokat, hogy egy kedvezőtlen kamatváltozás esetén is legyen kellő mértékű jövedelmi tartalék a hiteltörlesztésre.

2018. október 1-jétől hatályos rendelkezés értelmében a lakosság jövedelem arányos eladósodás mértékét csökkentették a kamatperiódus hossza alapján. A módosult előírások eredményeképpen így a jegybank biztosíthatja, hogy egy kedvezőtlen kamatváltozás következtében a háztartásoknak megfelelő mértékű jövedelemtartalék áll rendelkezésére. Minél rövidebb a kamatperiódus hossza a lakossági hiteleknek (mint például a jelzáloghitelek 15-20 éves lejárata) annál érzékenyebben reagálnak egy esetleges kamatváltozásra, ezért a biztonság érdekében a JTM mutatók megállapításánál ezt figyelembe vették. 400 ezer forint nettó havi jövedelem szintjéig változó kamatozástól egészen 5 éves kamatperiódusig maximum a jövedelem 25 százalékáig adósodhat el a lakosság, 10 éves kamatperiódusig már a jövedelem 35 százalékig, illetve minimum 10 éves vagy azt meghaladó kamatperiódus hossz esetén a jövedelem 50 százalékáig. Amennyiben a hitelfelvevő 400 ezer forintot meghaladó havi jövedelemmel rendelkezik úgy rá magasabb JTM szintek vonatkoznak, a korábbi határokhoz viszonyítva rendre 30, 40, valamint 60 százalékos értéket határoztak meg. 2019. július 1-et követően a JTM mutatót a korábbi kamatperiódus határok figyelembevétele mellett már egy megemelt nettó jövedelemhatártól kell figyelembe venni. Az MNB rendelete alapján ezt követően a lakossági hitelezésnél a korábbi 400 ezer forint helyett 500 ezer forint nettó jövedelem a számítás alapja.

Havi nettó jövedelem	Kamatperiódus hossza
	változó kamatozás – 5 év alatt	5 – 10 év között	10 év – futamidő végéig
2018. október 1-től hatályos
400 ezer Ft alatt	25%	35%	50%
400 ezer Ft felett	30%	40%	60%
2019. július 1-től hatályos
500 ezer Ft alatt	25%	35%	50%
500 ezer Ft felett	30%	40%	60%

9. táblázat: Új forint alapú jelzáloghitelek JTM szabályai 2018. október 1-től. Forrás: MNB

 4.6. Biztonságos hitelezés biztosítása – Fogyasztóbarát hitelezés elindítása

Minősített Fogyasztóbarát Lakáskölcsönök bevezetése mellett döntött az MNB annak érdekében, hogy stabil hitelportfólió kialakítással hosszú távon védelmezze mind az gazdaság stabilitását, mind pedig a lakosság vagyongyarapodását. 2017. június 1-én bevezetésre került a lakossági hitelek esetében egy minősítési kategória került bevezetésre, amelyek elnyerésére a magyarországi bankok pályázhatnak a termékeikkel. A Minősített Fogyasztóbarát Lakáskölcsönök (MFL) minősítést a jegybank azért vezette be, hogy ezzel az intézkedéssel fokozza a piaci verseny felpezsdülését az országban, másrészről pedig elősegítse a biztonságos lakáshitelek széles körű elterjedést lakosságon belül. A minősítésnek köszönhetően a bankok elkezdték nagy számban életre hívni a fogyasztóbarát, kedvezményes feltételeket nyújtó hiteltermékeit, amelyek felvételével a magyar családok nem veszélyeztették a jövőjüket és nem vállaltak a deviza alapú hitelekhez hasonló bújtatott kockázatokat. Az MNB által meghatározott fontosabb élvárások a Minősített Fogyasztóbarát Lakáskölcsönök esetében a következők:

• Egyenlő havi törlesztőrészlet állapítható meg
• Hitelbírálati határidő maximum 15 munkanap (az értékbecslést követően)
• Folyósítási határidő maximum 2 munkanap (a folyósítási feltételek teljesítését követően)
• A kamatperiódusok minimum 3 évre szólnak, vagy 5, 10 évre vagy a futamidő végéig rögzítésre kerülnek
• A hitelek kamatfelára maximum 3,5 százalékpont lehet
• Egyéb díjtételek is maximalizálásra kerültek a konstrukció keretében:
  • Folyósítási díj maximum a hitelösszeg 0,75 százaléka (maximum 150 ezer forint)
  • Előtörlesztési díj maximum az előtörlesztési összeg 1 százaléka (lakástakarékpénztár betétből díjmentesen megvalósítható)

33. ábra: Minősített Fogyasztóbarát Lakáskölcsön havi folyósítása. Forrás: MNB

2019 májusáig az MFL hitelek bevezetése óta a bankok 43 ezer szerződést kötöttek, amelynek keretében összesen 516 milliárd biztonságos, forint alapú jelzáloghitelt folyósítottak a lakosság számára. A bejelentéstől számított 2 év elteltével jól látszik a jegybank által indított program sikeressége, amely nagy valószínűséggel az átlátható és egyértelmű feltételrendszerének és kedvezményesen alacsony árazása miatt megállja a helyét a piaci versenyben kínált egyéb hiteltermékekkel szemben. 2018 év végén az MFL hitelek aránya elérte a 60 százalékot az új folyósítású, legalább 5 éves kamatperiódusú hitelek esetében. Az MFL hitelek elterjedése nagyban hozzájárult, hogy a lakosság elkerülje a magasabb kockázatot hordozó változó kamatozású jelzáloghiteleket, amelyek így egyre inkább háttérbe kerülnek a magyar piacon. 2018 év végére az MFL értékesítés olyan mértékben népszerűvé vált a lakosság körében, hogy a legalább 5 éves kamatperiódusú lakáshitelek folyósításánál 60 százalékos részarányt ért el.

MFL hiteleknek köszönhetően 2018 év végére a legalább 5 éves kamatperiódusú hitelek aránya elérte a 95%-os szintet, így lényegében a kockázatos rövid kamatperiódusú hitelek eltűntek az új lakáshitelek folyósításából. Az igénylések statisztikájából jól látszik, hogy az ügyfelek átlagosan 12 millió forintos összegben vesznek fel Minősített Fogyasztóbarát Lakáskölcsönt, ráadásul az átlagos futamidő 17,5 évre szól.

34. ábra: A kibocsátott lakáshitelek a kamatrögzítés hossza szerint és az MFL termékek aránya. Forrás: MNB

4.7. Az intézkedések pozitív hatása

A devizahitel-válság sikeres kezelésének köszönhetően a nagy nemzetközi hitelminősítő cégek 5 év elteltével befektetési kategóriába minősítették fel Magyarországot 2016-ban. Magyarország, devizahitel-válság és a kezdeti sikertelen baloldali intézkedések hatására kikerült a hitelminősítő cégek befektetésre ajánlott kategóriájából 2011-ben. Emiatt az ország külső gazdasági lehetőségei korlátozottabbá vált, illetve drágábban tudja finanszírozni az államháztartást. Ugyanakkor a 2010-től folytatott kitartó és következetes válságkezelési intézkedések meghozták a jól megérdemelt eredményt. Nem csak a lakosság pénzügyi helyzete kezdett jelentős ütemben javulni, hanem az ország adósságának külső megítélése is jelentős mértékben javult. Így Magyarország 2016-ban kikerült a bóvli besorolásból és ismételten befektetésre ajánlott kategóriába került mind a három nagy hitelminősítő cég értékelése alapján. Májusban a Fitch Ratings, szeptemberben a Standard & Poor’s következett, és legutoljára a Moody’s hitelminősítő döntött a felminősítésről. Megelőző évek során valamennyi, hitelminősítők által vizsgált mutatóban Magyarország remekül teljesített, amelyek a következők:

• Államadósság szintje
• Költségvetési hiány szintje
• Külső egyensúly megléte
• Bankrendszer külső sérülékenységének szintje

A lakossági devizahitelek sikeres kivezetése olyan kiemelkedő jelentőséggel bírt, amely jelentősen hozzájárult a befektetési minősítés kiérdemléséhez, mivel jelentősen csökkentette a bankrendszer külső sérülékenységét.

5. Összegzés

A jelzáloghitelezés okozta probléma tanulságát fontos megjegyezni, hogy a későbbiekben a korábban elkövetett hibákat ne keljen ismételten, újra elkövetni. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a bankrendszer gyakorlatát folyamatosan felügyelni és ellenőrizni kell, különösen, amikor lakosságnak értékesítenek új, korábban nem kipróbált termékeket. A lakosságnak továbbá egyértelmű konstrukciókat kell kínálni, amelyek könnyen értelmezhetőek és átláthatóak. A deviza alapú hitelek egyáltalán nem minősültek ilyen termékeknek. Ráadásul a magyar társadalom forintban szerezte havi jövedelmét, akiknek így bármilyen deviza életidegennek minősült. A bankok nem korlátozták hitelkihelyezési tevékenységüket, olyanoknak is folyósítottak a hitelexpanzió során hiteleket, akik korábban elutasításra kerültek. A pénzintézetek nem a hitelek érdekeit nézték, hanem a nyereség iránti vágy hajtotta őket.

A gyorsan felépülő deviza alapú hitelállomány olyan sérülékennyé tette a magyar háztartásokat, hogy a 2008-as válság kirobbanását követően a lakosság mély adósságcsapdában találta magát. Az árfolyamkilengéseknek köszönhetően a deviza alapú hitelek törlesztőrészlete forintban jelentős mértékben megnövekedett, amely tovább növelte az eladósodottság mértékét. A válság hatására számos adós elveszítette biztosnak hitt munkáját, amely ellehetetlenítette a hiteltörlesztés szerződés szerinti teljesítését. A túlzott mértékű hitelfelvétel, ráadásul azon társadalmi rétegek esetében, amelyeknek jövedelmére rakódó törlesztési teher nem bírta el, odáig vezetett, hogy jelentős ütemben terjedt el a nem teljesítő hitelek aránya. A nem teljesítő hitelek állománya a későbbiekben óriási terhet jelentett valamennyi hitellel rendelkező adós számára, valamint a teljes országra nézve is.

Az egész devizahitel válság nemzetközi környezetét is érdemes megemlíteni, mivel a devizahitelezés felfutásával szinte azonos időben az egész világon egy jelzáloghitelezési felfutás történt. A világ legnagyobb gazdaságában, az Amerikai Egyesült Államokban a jelzáloghitelekben hozott felelőtlen innovációknak köszönhetően egy pénzügyi összeomlás következett be, amely 2008-as elindulását követően az egész világot letarolta. A világgazdaságot majdnem egy olyan mély gazdasági válságba sodorta, mint a közel 80 évvel korábban kirobbanó Nagy Válság tette 1929-ben. Hazánkban talán nem is történt volna a deviza alapú hitelezésből ilyen súlyos belső gazdasági válság, amennyiben a világgazdaság nem omlik össze az amerikai folyamatok következtében. Természetesen ezt a forgatókönyvet már sosem fogjuk megtudni. A világválság következtében egyrészről a devizaárfolyamok, illetve a kamatlábak is elszálltak, ezáltal a devizában eladósodott magyar lakosságnál a törlesztőrészletek az egekbe emelkedtek. Másrészről pedig a válság miatt a magyar munkavállalók tömegesen veszítették el a munkahelyüket. Nem volt ritka az az eset sem, amelyben egy deviza alapú jelzáloghitellel terhelt háztartás mindkét felnőttje elveszítette a stabilnak hitt munkahelyét, egyetlen jövedelmi forrását. Összesen kb. 72 ezer olyan devizahiteles magyar háztartás volt, amelyben mindkét kereső családtag munkanélkülivé vagy inaktív státuszúvá vált. Ennek következtében pedig kettős csapás érte a hatalmas adóssággal küzdő családokat. Nem csak a havi törlesztőrészletük ugrott meg, hanem még a korábbi stabil jövedelmük is szélsőséges esetben, de teljes mértékben eltűnt a számukra.

Egészen 2010-ig, a második Orbán-kormány átfogó intézkedéséig a korábbi baloldali kormányzat semmilyen lényegi beavatkozást vagy megoldást nem nyújtott a deviza alapú hitelesek megsegítése érdekében. A 2008-as válság kirobbanását követően az adósok rendkívül nehéz helyzetben találták magukat, akiknek helyzete hónapról-hónapra radikálisan romlott. Az aktuális kormányzás magatehetetlenül nézte a folyamatokat és érdemi megoldást nem talált a devizahitel-probléma kezelésére. Ráadásul a hatóságok a devizahitel felfutás idején sem hoztak semmilyen megelőző intézkedést, vagy érdemi figyelem felhívást annak érdekében, hogy a kialakuló kockázatokat legalább megpróbálják mérsékelni. A több millió devizahitel károsultnak a második Orbán-kormány hatalomra jutásáig és első intézkedéséig kellett várnia, hogy problémájukkal foglalkozzanak. Ugyanakkor a devizahitelezés problémája annyira komplexé és nagy méretűvé vált, hogy azonnali, pár hónapos intézkedéssel nem lehetett megoldani az évek alatt kialakult kockázatokat és felduzzadó problémát. Szerencsére az Orbán-kormány összeszedett és határozott fellépésének köszönhetően rövid idő alatt egy átfogó megoldási program került elindításra, amely elkezdte megoldani a devizahitel-válság legjelentősebb problémáit Magyarországon.

2010-től kezdődő átfogó és széleskörű kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a deviza alapú hitelkárosultakat sikerült megmenteni és a korábbi óriási mértékű devizahitel állományt sikerült teljes mértékben felszámolni 2015-re. A 2000-es években zajló felelőtlen banki hitelexpanziónak köszönhetően a magyar lakosság óriási mértékű adósságállományt halmozott fel az évtized közepére. A külföldi tulajdonú bankoknak köszönhetően a háztartások elsősorban külföldi devizában, azon belül is döntően svájci frankban adósodtak el. 2010-es kormányváltásig érdemi beavatkozás a deviza hitelezésbe sajnálatos módon nem történt, pedig a megfelelő hatású válságkezeléshez az időzítés a legkritikusabb tényező. A hatalomra kerülő második Orbán-kormány az idő sürgetése miatt is nagy lendülettel kezdte meg nem csak a jelentős mértékű lakossági adósságállomány leépítését, hanem annak devizális szerkezetének átalakítását is sürgősen rendbe kellett raknia az ország pénzügyi stabilitása érdekében. 2015-ben a forintosításnak köszönhetően sikerült a szerkezeti átalakítás megvalósítása.

35. ábra: Lakossági hitelek devizális szerkezetének változása (milliárd forint). Forrás: MNB

2010-től folyamatos és koordinált kormányzati és jegybanki intézkedéseknek köszönhetően az ország kilábalt a modern kori gazdaságtörténelmének legnagyobb katasztrófájából, a devizahitel-válságból. Jelentős erőfeszítésnek köszönhetően Magyarország sikeresen tudta kezelni a deviza alapú hitelezés okozta válságot. Hosszú időbe telt, hogy a baloldali kormányzattól megörökölt katasztrófahelyzetet különféle átfogó intézkedésekkel kezelni lehessen. 2015 folyamán a lakossági devizahitelek teljes mértékben kivezetésre kerültek, amelynek utolsó lépése a forintosításnak volt köszönhető, így az ország az egyik legnagyobb stabilitási kockázatától szabadult meg. Ennek köszönhetően több százezer magyar család megszabadult az árfolyamváltozásból fakadó kockázattól, amit eddig viselt, mivel a sokkal biztonságosabb forinthitelekre került átváltva a hitelük. 2015-ben történő forintosítással a devizahitelek kivezetésre kerültek, amelyet Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter a legfontosabb gazdaságpolitikai lépésnek nevezett egy sajtótájékoztatón. A forintosítással félmillió család otthonát sikerült megvédeni és nagyságrendileg 25-30 százalékkal csökkenteni a havi törlesztőrészleteket. A kormányzati intézkedések nélkül számítások szerint 700 milliárd forinttal nagyobb adósságállománnyal nézett volna szembe a lakosság.

Sajnálatos módon azt a társadalmi kárt, amelyet a 2000-es évek történései okoztak a családoknak, még hosszú évek és évtizedek múltán is hatással lesz a magyarokra. Mivel a devizahitel-válság sok családtag esetében egy életre elvette a bizalmat attól, hogy hitelfelvétel segítségével megvásárolja a családi otthonnak számító ingatlant és ezzel biztosítsa a család biztonságának alapkövét. A társadalom stabilizációját első sorban úgy lehet megvalósítani, hogy a lehető legstabilabb gazdasági növekedést, alacsony inflációt és biztos jogszabályi környezetet teremt az adott kormányzat, amelyben a jelenlegi Orbán-kormány hosszú évek óta sikeresen tevékenykedik. Ugyanakkor a devizahitel-válság a modernkori gazdaságtörténelmünk meghatározó részévé vált. Ezekre a tanulságokra évek és évtizedek múltán is kötelező lesz emlékeznünk annak érdekében, hogy ehhez hasonló mértékű katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő az országban.

A távolba mutató, megelőző intézkedéseknek köszönhetően az ország pénzügyi stabilitása hosszú távon biztosított lehet. A devizahitel-válság tanulságait megértve a jelenlegi kormányzat nem csak a tűzoltással, hanem a hosszú távú gazdasági stabilizációval is foglalkozott. A megfelelő szabályozást kialakítva a bankszektor által folyósított hitelek többé nem jelenthetnek veszélyt a háztartásokra, főleg azáltal, hogy forint alapon adósodnak el a későbbiekben. A jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató bevezetése és folyamatos felülvizsgálatának köszönhetően a hiteligénylők nem találhatják magukat olyan konstrukcióban, amely meghaladná fizetési képességüket. A Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelek elterjedésével pedig a lakosságnak nem kell attól tartania, hogy a bankok lényeges információkat (például a hitel kockázatosságával kapcsolatban) tisztességtelenül elhallgatnának az ügyfelek elől.  Ezek a kialakított szabályok képesek lesznek hosszú távon biztosítani a pénzügyi stabilitást, valamint megteremteni a háztartások vagyongyarapodásának az alapját. Ehhez pedig szükséges egy felelősségteljes és együttműködésre hajlandó kormányzat és jegybanki vezetőség, akik mindig a lakosság érdekeit tartja szem előtt.

 

Felhasznált források

• ÁSZ, Állami Számvevőszék (2009): Jelentés a lakástámogatási rendszer hatékonyságának ellenőrzéséről https://asz.hu/storage/files/files/%c3%96sszes%20jelent%c3%a9s/2009/0908j000.pdf?ctid=732
• Balog Ádám – Nagy Márton (2013): Az árfolyamgát szerepe a devizahitel probléma kezelésében, MNB https://www.mnb.hu/letoltes/az-arfolyamgat-szerepe-a-devizahitel-problema-kezeleseben.pdf
• Balogh László (2019): A devizahitelek tizenöt éve Magyarországon (Megjelenésük, kezelésük, nemzetközi hátterük) in Dr. Bodzási Balázs (2019): Devizahitelezés Magyarországon – A devizahitelezés jogi és közgazdasági elemzése, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest 9-28. o.
• Banai Ádám – Király Júlia – Nagy Márton (2010): Az aranykor vége Magyarországon – Külföldi szakmai és lokális tulajdonú bankok – válság előtt és válság után, Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 2010. február (105–131. o.)
• Banai Ádám (2016): Banki viselkedés a válság előtt és a válságban, Doktori értekezés, Budapest Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola, Budapest
• Bánfi Tamás (2010): (M)értéktelenül – A lakossági hitelek növekedése a válság előtt, Hitelintézeti Szemle, 2010. Kilencedik évfolyam 4. szám, 349-360.
• Bánfi Tamás (2012): A devizahitelezés oka, a beavatkozás lehetősége, módjai, Pénzügyi Szemle 2012/3 (p. 380-391.)
• Bánfi Tamás (2019): https://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/banfi-tamas-a-devizaalapu-hitelekrol-csak-a-tenyeket.321775.html
• Bethlendi András (2015): Egy rossz termékfejlesztésből rendszerszintű piaci kudarc – A hazai lakossági devizajelzáloghitelezés, Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 1. szám, 2015. március, 5–29. o.
• BÉT (2004): Havi elemzés 2004. október, Budapesti Értéktőzsde https://bet.hu/pfile/file?path=/site/Magyar/Dokumentumok/Befektetok/Elemzesek-Archiv/2004/BET_elemzes_2004okt.pdf1
• Fábián Gergely – Homolya Dániel (2012): Feltételek és kilátások, 2013-2014-re, Magyar Nemzeti Bank pp. 51-66 in: Magyar Bankszövetség (2012): Negyed százados a magyar bankrendszer, Tanulmánykötet, Budapest
• Fekete Emese(2011): Így lett Magyarország devizapokol, In: Origo.hu, https://www.origo.hu/gazdasag/20110822-hogyan-terjedt-el-a-devizahitelezes-es-ki-a-felelos-erte.html
• GKI (2011): Az államadósságról – a GKI háttér-elemzése, https://www.gki.hu/language/hu/2011/04/19/cikk-az-allamadossagrol-a-gki-hatter-elemzese/
• GKI (2015): Magyarország külső adósságállományának és a külföldiek kezében lévő adósságának elemzése, 2015. október, Budapest, https://www.parlament.hu/documents/126660/448547/Devizaadossag_KT_151030.pdf/c11c1366-de45-499d-918d-ad8d90e5d055
• Holló Dániel (2009): Kockázatalakulás a lakossági jelzáloghitelek piacán, MNB-Szemle, 2009. október, pp. 13-18, https://www.mnb.hu/letoltes/hollo-0910.pdf
• Huszár Lilla (2006): Jelzáloghitelezési rendszerek és a lakáspolitika kapcsolatának bemutatása, nemzetközi összehasonlítás, Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Doktori (PhD) értekezés, Sopron
• HVG (2010): Mától korlátozott a lakossági hitelezés, In: HVG, https://hvg.hu/gazdasag/20100301_lakossagi_hitelezes
• hu (2013): MNB: Áldásból lett átok a devizahitel, In: Index.hu, https://index.hu/gazdasag/2013/08/21/mnb_aldasbol_lett_atok_a_devizahitel/
• hu (2011): Így lettünk mi frankfüggők, In: Index.hu, https://index.hu/gazdasag/magyar/2011/10/20/devizahitel_elterjedese/
• Index.hu (2003): Drasztikus lakáshitel-szigorítás, In: Index.hu, https://index.hu/gazdasag/magyar/kamat031210/
• KÁROLY Gábor (2015): Surányi György: A jegybank mindenben hibázott, amiben lehetett, In: Origo.hu, https://www.origo.hu/gazdasag/20150223-suranyi-gyorgy-a-jegybank-mindenben-hibazott-amiben-lehetett.html
• KÁROLY Gábor (2016): A hitelminősítők is elismerték Magyarország teljesítményét, In: Origo.hu, https://www.origo.hu/gazdasag/20161230-2016-ban-a-magyarorszag-kikerult-a-bovlibol.html
• Király Júlia – Nagy Márton (2008): Jelzálogpiacok válságban: kockázatalapú verseny és tanulságok, Hitelintézeti Szemle, hetedik évfolyam 5. szám, 450 – 482. oldal
• Kolozsi Pál Péter – Banai Ádám – Vonnák Balázs (2015): A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer, Hitelintézeti Szemle, 2015. szeptember 14. évfolyam 3. szám, pp.60-87, https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/hsz-2015-3.pdf
• Kondrát Zsolt (2012): Jelzáloghitelek (lakás-, valamint jelzálog fedezetű hitelek), Magyar Bankszövetség tanulmánykötet – Negyed százados a magyar bankrendszer. Budapest
• Lentner Csaba (2015): A lakossági devizahitelezés kialakulásának és konszolidációjának rendszertani vázlata,Pénzügyi Szemle, 2015/3 pp. 305-318
• hu (2017): Több mint másfél millió családot mentettek meg az Orbán-kormány intézkedései, https://www.magyaridok.hu/belfold/tobb-mint-masfel-millio-csaladot-mentettek-meg-az-orban-kormany-intezkedesei-2275153/
• Meixner Zoltán (2011): Hitelcsapda: meddig nyomorít még bennünket a svájci frank?, In: HVG, https://hvg.hu/gazdasag/20110114_devizahitelek_atvaltas_elemzes/2
• hu (2012): Miért hazánk süllyedt legmélyebbre a devizahitelek mocsarában?, https://mfor.hu/cikkek/makro/Miert_hazank_sullyedt_legmelyebbre_a_devizahitelek_mocsaraban_.html
• László Ferenc (2011): Az OTP elleni bankháború vezetett a devizahitel-robbanáshoz, In: HVG, https://hvg.hu/gazdasag/20111105_OTP_bankok_devizahitelezes_okai
• MNB (2008): Stabilitási jelentés 2008 október
• MNB (2014): A jövedelemarányos-törlesztőrészlet korlátozás adósságfékként védi a lakosságot, 2014. évi sajtóközlemény, https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2014-evi-sajtokozlemenyek/a-jovedelemaranyos-torlesztoreszlet-korlatozas-adossagfekkent-vedi-a-lakossagot
• MNB (2015): A nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfólió átfogó elemzése mikroszintű adatok segítségével, Magyar Nemzeti Bank, https://www.mnb.hu/kiadvanyok/elemzesek-tanulmanyok-statisztikak/mnb-tanulmanyok/mnb-tanulmanyok/mnb-tanulmanyok-kulonszam-a-nemteljesito-lakossagi-jelzaloghitel-portfolio-atfogo-elemzese-mikroszintu-adatok-segitsegevel
• MNB (2017): Júniustól nyitva áll az út a bankok előtt a Minősített fogyasztóbarát lakáshitelek nyújtására, https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2017-evi-sajtokozlemenyek/juniustol-nyitva-all-az-ut-a-bankok-elott-a-minositett-fogyasztobarat-lakashitelek-nyujtasara
• MNB (2018): Megjelent az adósságfék szabályok módosításáról szóló MNB rendelet, 2018. évi sajtóközlemény, https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018-evi-sajtokozlemenyek/megjelent-az-adossagfek-szabalyok-modositasarol-szolo-mnb-rendelet
• MNB (2019): Miből élünk? A 2017-es háztartási vagyonfelmérés első eredményeinek bemutatása
• hu (2015): Devizahitelesek figyelem: Ezt kell tudni az elszámolásról!, https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/devizahitelesek_figyelem_ezt_kell_tudni_az_elszamolasrol.597237.html
• Nyeste Orsolya – Árokszállási Zoltán (2012): Devizahitelezés Magyarországon – régiós makrogazdasági, fiskális és monetáris politikai megközelítésben. In Kovács Levente szerk.: Negyed százados a magyar bankrendszer. Budapest, Magyar Bankszövetség, pp. 149 – 166.
• hu (2010): Minden banknak más jut eszébe a devizahitel-tiltásról, https://www.origo.hu/gazdasag/20100702-devizaalapu-jelzaloghitelek-betiltasa-elteroen-reagaltak-a-bankok.html
• hu (2019): Már 500 milliárd felett a fogyasztóbarát lakáshitelek állománya, https://www.origo.hu/gazdasag/20190705-otszaz-milliard-felett-a-fogyasztobarat-lakashitelek-allomanya.html
• hu (2017): Országgyűlési Napló, 2014-2018. országgyűlési ciklus Budapest, 2017. november 6. hétfő 255. szám https://www.parlament.hu/documents/10181/56618/ny171106/0644101b-4990-4aac-9ce1-3f1b43183366
• hu (2015): Bréking: elengedte a frankot Svájc!, https://www.portfolio.hu/deviza/20150115/breking-elengedte-a-frankot-svajc-208893
• Privátbankár.hu (2006): Trendek, kockázatok és kilátások a hitelezési piacon: Összefoglaló tanulmány – A hazai hitelpiacról, ezen belül a jelzáloghitelezés jelenéről és jövőjéről, kiemelve a svájci frank, euró és forint alapú hitelek kapcsolatait, https://www.mnb.hu/letoltes/hiteltanulmany.pdf
• hu (2013): Devizahitel válság – a hitelesek nem érzik felelősnek magukat, http://profitline.hu/Devizahitel-valsag—a-hitelesek-nem-erzik-felelosnek-magukat-299813
• PSZÁF (2004): 2004-es éves jelentés
• PSZÁF (2012): Kockázati jelentés, 2012. május, https://www.mnb.hu/letoltes/prudencialis-jelentes-2012majus.pdf
• Rácz Gergő (2019): Őszre teljesíti küldetését a Nemzeti Eszközkezelő, In: Magyar Nemzet, https://magyarnemzet.hu/gazdasag/oszre-teljesiti-kuldeteset-a-nemzeti-eszkozkezelo-6917267/
• Tardos Gergő – Pápa Levente (2012): A devizakitettség pénzügyi következményei, OTP Bank, pp. 67 – 84 in: Magyar Bankszövetség (2012): Negyed százados a magyar bankrendszer, Tanulmánykötet, Budapest
• hu (2018): https://www.vg.hu/penzugy/a-forintositasnak-koszonhetoen-egy-kiemelkedo-stabilitasi-kockazattal-szamolt-le-magyarorszag-801687/
• Zana Gabriella – Soós Eszter (2016): A devizahitel válság kialakulása és a válságra adott kormányzati válaszok, https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/zana_garriella__sos_eszter__devizahitel_valsag_es_kormanyzati_valaszok%5bjogi_forum%5d.pdf

Végjegyzet

[i] MTI: Bankszövetség: nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól, 2006, január 31. https://archiv1988-2005.mti.hu/Pages/HirSearch.aspx?Pmd=1

[ii] BÉT: BÉT havi elemzés 2004. október, https://bet.hu/pfile/file?path=/site/Magyar/Dokumentumok/Befektetok/Elemzesek-Archiv/2004/BET_elemzes_2004okt.pdf1